NEM EZ NEM LEHET. kikerekedett szemmel fordulok anya felé, aki persze tudja hogy odavagyok a Stray kids-ért és tudja hogy miért nézek jelen pillanatban így rá.
-IGEEN?- kiabálok vissza mert lusta vagyok lemenni. De nem jön válasz. Egyszer csak annyit veszek észre, hogy anyu beront a szobámba, én pedig úgy megijedek hogy megugrok az ágyon.
-jesszus anya a szívroham kerülget miattad- Teszem a mellkasomra a kezemet.
-kicsim ideje lenne készülődni.-
-miért hová megyünk?- Kérdezem.
-meglátogatjuk a mostoha apádékat.- Mosolyog.
Ja igen. Anyum és apum elváltak mivel már nem bírták együtt. de én anyummal maradtam hisz ő legalább gondoskodik rólam és még néha társasozunk is meg kártyázunk. Apámmal nem tartjuk a kapcsolatot. Igazából teljesen leszarjuk hogy mi van vele. élje a kis életét meg nyugodtan válogasson a körülötte ólálkodó plázacicák közül. De most anyum találkozott ezzel az emberrel és most sokkal boldogabbnak látszik aminek nagyon is örülök. Ja és egyébként ezzel a férfival most fogok találkozni előszőr ezért nem tudom a nevét. De amúgysem jegyezném meg. Elégge szar a memóriám. Ja és elvileg lesz egy mostoha tesóm is. Remélem lány lesz.
-meg amúgy is ideje lenne már tervezgetni hogy ki-kihez költözik.- Mondja még nagyobb mosoly kíséretében.
-jójó de most had öltözzek.- Mondom, majd abban a pillanatra magamra hagy. Mivel lilás kedvemben voltam, ezért egy lila szettet választottam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Amikor már az utolsó simításokat végeztem el magamon, valaki kopogott az ajtón.
-gyere!- Mondom, majd anyu lép be az ajtón.
-hűha! Azért ennyire nem kell kiöltözni Yongie.- Nevet.
-jaj anya ne nevess már~~-
-és amúgy is ez egy teljesen laza ruha és legalább takarja az alakomat.- Mondom.
-jólvan. Na de menjünk mert Seojun már alig várja hogy megismerhessen.-
-Ááh szóval Seojun??- Kérdezem felé fordulva.
-miért nem mondtam?- Csodálkozik.
-nem.- Nevetem el magam.
-Jaj de buta voltam hogy nem mondtam el.- Szomorkodik.
-anyu ne szomorkodj nincs ezzel semmi baj na de menjünk mert már én is készen vagyok.-
-rendben.-
Gyorsan odanyúltam a fülesemhez, majd mentem anyu után. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Én zenét hallgattam, közben pedig a barátnőmmel irogattam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
