Shawn:
Nem egészen három napja, tudtam meg, hogy apa vagyok. Már vagy tizennyolc éve. Ráadásul, attól a lánytól, akit azt hittem örökre elveszítettem, akit tizennyolc évig kerestem.
A folyosón ülök, és arra várok, hogy a fiam kilépjen a kórházi ajtón, kigondolta volna ezt, egy hete?
-Rendben!- áll elém Brooke, keresztbe tett kézzel és nagyon komolyan kezd el hadoválni.
Még mindig ugyan az a lány és én még mindig, ha nem jobban szeretem...
-Nem mehet ki a fiatalember az utcára és végkép nem mehet ki a tetőre, világos voltam?
-A napnál is jobban, ne aggódj anya! Hamar megöregszel és a vén asszonyok nem kellenek senkinek!
-Na, ide figyelj...
-Brooke, minden rendben lesz, nem három évesek vagyunk- nevetek fel, mire szúrós tekintettel felém fordul.
-Shawn komolyan beszélek, ha köhögő rohama van, vagy akár csak rosszul érzi magát, azonnal visszajöttök ide!
-Minden rendben lesz és most, szia!
Időt sem hagyunk neki egy újabb fejmosásra. Gyorsan elsietünk, hogy utánuk kiabálni se legyen ideje, el is tűntünk a sarkon.
Cole nevet egyet, majd lelassít és köhögni kezd.
-Jól vagy?- fordulok felé aggódva.
- Én, nagyszerűen!
Egy ideje már sétálgatunk, amikor megszólal:
-Mindig ilyen volt?
-Hogy érted?
-Mindig így nézett ki, mindig ennyire aggódott...
Elgondolkodom.
A régi Brooke sokat nevetett, aggódott, de nem ennyit. De a kisugárzása még ugyan az. Az én Brooklynnom maradt mind ezek után is!
-Nem, régen sokat nevetett. Az a nevetés, olyan igazi volt és olyan őszinte, senkinek nincs olyan. És nem aggódott ennyit, régen szabadabb volt és megszegte a szabályokat...
-Anya mit szabályszegő?
Erre csak széles lesz a mosolyom és vadul bólogatni kezdek.
-Kiszökött az ablakon és illegálisan fogyasztotta az alkoholt, egyszer még egy kertbe is beszöktünk!
Hirtelen megáll, és én felé fordulok.
Ha jobban megnézem, nagyon hasonlít, a tizennyolc éves énemre, de még is olyan, mint az anyja.
-Te biztos nem kevered őt össze valakivel?
-Egész biztos! Annyira félt a szüleitől, hogy, néha nem mert haza menni!
-Nekem sosem mesélt róluk, csak annyit, hogy miután megtudták, hogy terhes kitagadták és ennyi!
Most én fékezek egy nagyot.
Tudtam, hogy ezt mondta kemények, de azt nem, hogy a saját lányukat kidobták otthonról.
Az aulában ülünk le végül.
-Még mindig szereted!
Sokkal jobban hangzik ez kijelentésnek mintsem kérdésnek.
Meglepődöttem fordulok felé.
-18, de nem hülye, különben is láttam, hogy néztetek egymásra!
Elgondolkodom, tényleg ennyire egyértelmű lenne.
Szeretem, de ő engem újra tudna szeretni?
-Nem fogja bevallani, de szüksége van valakire, ha én már nem leszek!
Bele fájdul a szívem. Még csak most kaptam vissza őket, még csak most lehetnék az apja...
-Kellesz neki és neked is kell ő! Már, mint javíts ki, ha nem így van, de...
-Tényleg okos vagy!
Erre csak egy ismerős vigyor, mint ha tükörbe néznék.
Széttárja a kezeit és megdönti a fejét.
-Ez vagyok én, halálos beteg és tudok dolgokat!
-Trónok harca?
Erre csak elismerően bólogat, mintha át jutottam volna egy vizsgán.
-Rendben! +1 pont a griffendol háznak!
Erre felcsillan a szemem.
-Harry Potter a legjobb!
-Ez nem is kérdés!
Most már egészen biztos, hogy Cole az én fiam!
Visszafelé indulva és négy csokis muffin után.
- Lépned kéne!
Kérdőn nézek rá, hirtelen nem is tudom, miről beszél.
-Még a végén, azaz orvos, Dr. Robertson lenyúlja!
Erre a torkomon akad a muffin.
-Úgy érted, hogy Brooke és az orvos...
-Hát Dr.Robertson nagyon hajt azt csodálom, hogy anyámnak ez nem is tűnt fel, de nem anyám nem viszonozza vonzalmát!
Megnyugodva kifújom a levegőt.
-De...
-De?
-Elég régóta van egyedül és magányos, nem sokára a fia is elpatkol és szerintem hiányzik neki a gyengédség a szerelem és simán lehet, hogy az első adandó alkalommal igent mondana bárkinek! De te, apa nagy előnyökkel indulsz.
Amikor kimondta, hogy apa- elég ügyetlenül, de aranyosan- megállt a szívem.
De a folyosó végén borzasztó látvány fogadott.
Brooke nekünk háttal előtte Dr. .... áll és az egyik karját fogja álmaim nőjének.
De mikor közelebb értünk Brooke felénk fordul mosolyogva, de én kemény tekintettel az orvost nézem, aki sietve eliszkol.
-Na, milyen volt a napotok?
ESTÁS LEYENDO
The Moon and back- A holdig és vissza
RomanceKét idősíkon fut a történet! A jelenben találkoznak a régen össze tört szívek. A múltban pedig két tizenéves próbálja meg az örökkét. De semmi sem tarthat öröké, te talán egy ideig lehetnek újra ők. De a jelen kegyetlen és most már nem csak ketten v...
