Befed a köd

Prológus

Adelyn

A szórakozóhely fullasztó levegőjében és a fények tömény sűrűjében megpróbáltam áttörni a tömegen. A bár felé indultam egy pohár innivalóért, hogy felfrissítsem magam, és legfőképp, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal. Emmy a lányokkal rendesen bepiált, és én is ittam egy keveset, a fejem zúgott és elnehezült. Izzadt testek értek hozzám fedetlen részeimen, a sötétkék miniszoknyás ruhám nedves volt, ahogy átfurakodtam az embertömegen.

- Egy hideg kólát! - szinte kiáltva beszéltem, a hangos popzene közepette, amikor megérkeztem az italos pulthoz, és leültem az egyik székre, amíg várakoztam. Az üdítő szén-dioxiddal vegyített aromája megcsapta az orrom. Éppen álltam volna fel, amikor egy bársonyosan mély hang szólalt meg bal oldalról.

- Ugyanazt - csak ennyit mondott, parancsolón, hangjából sütött a felsőbbrendűség és az enyhe gúny.

Elsöpörtem világosbarna hajamat az arcomból, hogy lássam, ki lehet. Egy sötétbarna szempár fürkészett kihívón. A fiúnak fekete haja volt, és még nálam is sápadtabbnak tűnt, bár ezt a színes fények miatt nem vehettem biztosra. Nagy levegőt vettem, hogy megkérdezzem ki ő, vagy hogy hívják, de torkomon akadtak a szavak. Még mindig engem nézett, amikor elmosolyodott. A két mélybarna szem fogva tartotta az én égkék pillantásom.

- Adelyn - szólalt meg hirtelen.

- Tessék? - kérdeztem vissza furcsán mozgatva a szemöldökömet.

- Így hívnak, nem?

- Ohh... - nyögtem ki végül. - Igen - válaszoltam akadozva. - Na, de honnan... - az arckifejezése megváltozott, mint aki rájön, hogy elhajtott a behajtani tilos tábla mellett, nem folytattam. Az arca bezárult, már nem tudtam kiolvasni minimális érdeklődést sem a szeméből. A látóterem peremén észleltem, hogy a helyiség egyre jobban megtelik valami gázzal, talán dohányfüsttel, vagy köddel.

Végül, hosszúnak tűnő idő után Ő szakította meg a szemkontaktust, amikor a szőke pultoslány lecsapta elé az asztalra az italát. Felpillantottam rá. Lesajnáló tekintete mellett azért feltűnt, hogy szép lány. Láttam azonban a féltékenységet beköltözni nyugodt vonásai mögé. A szeme végül messzebbre vándorolt, így visszafordultam előbbi helyzetembe.

A fiú eltűnt, a szék, amin egy perccel ezelőtt még ült, most olyan volt, mintha mindig ilyen árván, egymagában üresen állt volna. Felpattantam, tekintetemmel végig pásztáztam a termet, de tudtam, hiába.

Elment.

Hatalmasat sóhajtva ültem vissza, a helyemre, és a mellettem lévő teli pohár kólát néztem végig, amíg lassan-lassan megittam a sajátomat, gondolataimba merülve, teljesen kizárva a zenét, és a mindenféle beszédet. felpillantva a teljesen tiszta levegőt láttam magam előtt.

Bocsánat, hogy kicsit rövid lett a rész, de a többit hosszabbra tervezem.

A kövi részt szerintem ki tudom rakni még Karácsony előtt, a jövő hét folyamán.

Ha tetszett, kérlek nyomd meg a csillagot, és véleményt, építő kritikát is szívesen fogadok!