Édes kínzás

Tél

A leghidegebb téli estén is egymagamban ülök.
Fagyos a szívem is, legalább annyira mint az ablakom előtti pocsolya amely az éjszaka folyamán tükör jéggé változott.
A fotelek adta meleg,kellemesen melegíti a testem, de a szívemről lógnak a jégcsapok.
Az ablakon kinézve, a januári táj pontosan olyan mintha csak a csupasz lelkem nézne tükörbe.
A fákról alá hulló hó pelyhek mintha egyenesen rám esnének, pedig valójában a kandalló lobogó tüze előtt ülök és mégsem olvadok.
Egy pillanatra kinyílik az ablak, meglebben a függöny, kialszik a tűz, és én felolvadok.