A fájdalom fáj. Nyilván nem mondtam újdonságot.
Fáj lelkileg, rosszabb esetben fáj fizikailag.
Mikor fáj a fejed, vagy remeg a tested, akkor a gondolataid kínoznak.
Akkor egy másik ember fájdalma is hasonló hatással lehet ránk ...
Szerintem ugyan annyira tud fájni, sőt talán még jobban is.
Mikor tudod hogy az az ember szenved akit a legjobban szeretsz, és tudod hogy nem tehetsz semmit, pedig a legszívesebben minden fájdalmától megszabadítanád.
Azért mert szereted..
Azt hiszem a szeretet egyik oldala az önzésen alapul.
Szereted, és ha neki fáj akkor neked is fáj. És te egyáltalán nem akarod hogy fájjon.
Szerintem a szerelem önző,vak és kegyetlen.
Felborítja az életed. Nem kérdez csak cselekszik. Pusztít és romba dönt.
És te mit teszel? Sírsz és szenvedsz miatta?
Nem..nem ezt teszed.Néha ugyan könnyes szemmel, de mosollyal az arcodon dőlsz hátra és örömmel nézed a mértéktelen rombolást.
Miért?
Azt hiszem azért mert a boldogság is egy fajta szenvedés.
Mindennek van sötét oldala.
A fekete és a fehér éles kontrasztot húz , de a szürkében mégis egybe olvadnak.
Ugyan így történik a boldogság és a kín esetében.
Egy idő után el vékonyodik a határ, és össze olvadnak.
Létezik, csupán az emberek még nem találtak rá megfelelő kifejezést.
YOU ARE READING
Édes kínzás
PoetryGondolataim papírra vetett formája, más emberek érzései segítségével.