Édes kínzás

Egy vasárnap hajnal

Egy vasárnap hajnalban kezed a kezemben
Szád a számon, lelked a lelkemen
Össze olvadt testünkön, bor áztatta lehelet, remegő ajkaink egymáson pihennek.
Szemedben tűz, éget és perzsel, mellkasod mint a lepedő emelkedik fel s le.
Hajnalt üt az óra , s te még karjaidban tartasz, ne engedj el kérlek érezni akarlak.
Puha kezeid és édes csókod, ujjaid szántják bőröm, ajkam harapod.
Nyakamon véraláfutás, testeden karmolás, éden kerti történet mindjárt vége már .
Méz édes nedű cseppen ajkadról, nyelved hegye érint , lágyan belém hatol.
A mennyország kapuja, ez minden amit látok, ívbe feszült gerinc, remegő lábak.
Bőrömbe marsz, simogatsz, csókolnám a tested, így telik nálunk egy vasárnap reggel.
Részeg csókok váltják egymást, füst borítja a szobát , fekete szemedben lángol a tűz, érezzük még egymást.
Hajnali ígéretek, mit sem érő szavak, beszéljen a testünk , ajkainkon lakat.
Mond azt hogy velem maradsz, mond hogy szeretsz, mutassa a tested, hogy minden így marad.
Halkan kopognak, képzelődünk tán, zaj zavarja meg a csendet, a hajnal halkan köszön ránk.
Csillagok az égbolton, nemsokára jön a nap, éjszakai titkok, örökre velünk marad.
Utoljára nézel rám, utoljára csókolsz, napsütötte bőröd utoljára simítom.
Mikor le megy az éj, te is eltűnsz vele, így maradtam egyedül egy vasárnap reggelre.