With(out) You (Befejezett)

1. Kezdet

- Szia anya. - Raktam a fülemhez a telefont. - Nem, dehogy, már a kocsiban ülök. - Mondtam ártatlanul miközben felvettem egy könyvet a plázában lévő könyvesboltban. - Odaadjam a sofőrnek a telefont? - Kérdeztem. - Oksi. Nem már mindjárt a sulinál vagyunk. - Egy napszemüveg és egy baseball sapka volt a fejemen ami kellőképpen takarta az arcomat. - Majd otthon beszélünk, puszi. - Raktam le a telefont és rejtettem a farzsebembe.
Karácsony közeledtével mindig sokan vannak a plázában így még nagyobb a lebukásom esélye. És most jöhet a kérdés, hogy miért buknék le?

Egyszerű.

A szüleim két világsztár, így én is folyamatos célpont vagyok.
Sok kérdés megfogalmazódhatott most. Felteszem az egyik, hogy mi ebben a rossz?
Vannak emberek akik ezt választják, mint a szüleim Rebekah Tixatle és Will Kinend, ők a hírnevét választották, a zenét. Míg én nem. Én csak beleszülettem ebbe.
Félreértés ne essék, nagyon szeretem a szüleimet és nagyon hálás vagyok azért amim van, de nem akarom, hogy az utcán mindenki megbámúljon vagy képet csináljon rólam. Én csak a 12. osztályt szeretném befejezni.

- Indulhatunk? - Kérdezte a sofőröm amikor az autó hátsó ülésére ültem.

- Igen. - Válaszoltam röviden. Los Angeles épületei gyorsan suhantak el az autó mellett, majd egyre lassabban míg végül teljesen megálltak, pontosabban mi álltunk meg.

- Legyen szép napja Miss Kinend. - Nyitották ki az ajtómat előttem és kiszálltam a kocsiból.

- Köszönöm Joe. - Bicenettem, majd hátizsákomat a hátamra véve indultam el az iskolám felé.
Egy bő farmer és egy hatalmas fekete pulcsi volt rajtam, sötétbarna, már-már majdnem fekete hajam hullámosan omlott végig a hátam közepéig. 

- Csá bébi. - Köszönt a barátom, Enzo. Sosem fogom megszokni a szájából ezt a megnevezést. Enzo az a tipikus iskola "rossz fiúja", így a mai napig nem értem miért engem választott barátnőjének. - Mi ez a gönc rajtad? - Nézett végig rajtam mikor odaértem hozzá.

- Ruha? - Vontam fel a szemöldököm. Tudom, hogy nem vagyok olyan lány mint akikhez hozzászokott, de attól, hogy együtt vagyunk még nem akarok magamon változtatni a kedvéért.
Ő csak megforgatta a szemét, ezzel elengedve a dolgot.

- Egyébként, anyád mondta, hogy karácsonykor a tesóimmal nálatok leszünk? - Kérdezte és átkarolta a vállamat.

- Nem, de örülök. - Mosolyodtam el halványan. - Marco hazajön?

- Ja, vége a szezonjának. - Vonta vállát és elővette a telefonját, s valamit mutatott a haverjainak mert azok nagyon el kezdtek röhögni. Enzo féltestvére, Marco, forma 2-es pilóta így az év nagy részét utazással tölti, de amikor itthon van akkor általában mindig meglátogat minket. Tudni kell róla, hogy piszok helyes, és teljesen ellentétek Enzo-val, de mégis nagyon szeretik egymást.

- Mennem kell órára. Majd beszélünk. - Adtam egy puszit a barátom arcára, de nem nagyon érdekelte, szóval elmentem az első órámra.

Történelemmel kezdtem, amit imádok. Mindig is szerettem, bár sokan nem értik miért.

- Szia. - vágódtam el a legjobb barátnőm, Sophie mellé.

- Szia. Mizu? - Mosolygott. Szőke haját kivasalva hordta, mindig is irigy voltam rá. Ő olyan szép. Persze amikor ezt mondtam neki mindig csak azt mondta, hogy "hagyjam abba" mert szerinte nem igaz, pedig nagyon is az. - Figyu, van kajád? Otthon felejtettem az ebédem és éhen halok.

- Persze. - Nyújtottam át neki az enyémet. - Én úgysem vagyok éhes. - Mosolyogtam.

- Köszönöm. Egy angyal vagy. - mindig angyalnak hív, de nem értem miért.
A professzor 5 perc késés után meg is érkezett és el is kezdte az órát. Figyelmesen ültem az órán, és jegyzeteltem, majd egyszerűen csak kikapcsolt az agyam, és nem bírtam tovább egyhelyben ülni, így feltettem a kezem.

- Igen Miss Kinend? - Nézett rám szemüvegje mögül a tanár úr.

- Kimehetek a mosdóba? - Kérdeztem.

- Miss Kinend, mondja mire való a szünet? - Kérdezte nem tetszően.

- Elnézést kérek tanár úr, de tudja ezek a fránya női problémák. - Hazudtam. A professzor úr csak megforgatta a szemét.

- Menjen. - Intett. Mobilomat a farzsebembe csúsztatva feláltam és kisétaltam a teremből.
A folyosóra kiérve, szörnyű érzés fogott el. Nem láttam senkit kint így, bementem a mosdóba. A tükör elé sétáltam, majd  elfintorodtam az arcom láttán. Hogy lehetek ilyen undorító?
A csendbe késként hasított egy éles durranás.
Egy lövés. Egy sikítás.
Majd még egy.
Berohantam az egyik fülkébe, bezártam az ajtót, s lehajtottam a WC ülőke tetejét, majd felaltam rá.
Jött a következő lövés, majd még egy és még egy.
A könnyeim csendben folytak végiga az arcomon. Féltem, sőt rettegtem, hogy mi fog történni. Nem tudom mennyi idő tehetett el.

Majd meghallottam a szirénák hangját.