With(out) You (Befejezett)

16. Maddyvel.

Csak zokogtam és zokogtam az ajtóban ülve. Rettegtem. 18 éves vagyok , egyedül vagyok, és rettegek ezek után. Mi van ha visszajön? Ha következőleg tényleg megteszi?

Ránéztem az órára. Fél egy múlt két perccel. A kezeim fékezhetetlenül remegnek, úgy érzem nem kapok levegőt és a könnyeim csak folynak és folynak. Vajon ez most egy pánikroham vagy csak a sírástól van? Nem mindig tudok rájönni mikor van pánikrohamom, ez is egy olyan alkalom. 

Erőt vettem magamon, és a lábaimat sikerült mozgásra bírnom, a kanapéhoz vánszorogtam, a telefonomért nyúltam, majd pedig tárcsáztam egy számot. Harmadig csengésre fel is vette az illető. 

- Oscar. - Szóltam bele a készülékbe már amennyire a sírás engedte. 

- Hazel?! - Hangja élénk lett, és megtelt ijedtséggel. - Mi a baj? 

- Kérlek hívd a rendőrséget. - Mondtam ki szaggatottan. Nem volt most erőm magyarázkodni. 

- Hazel mi a baj?!  - Teljesen átvette felette az irányítást a félelem. - A francba! - Szitkozódott. - Mindjárt ott vagyok, szólok a zsaruknak is, csak nyugodj meg, minden rendben lesz. - Próbált nyugtatani, de ő sem volt túl nyugodt. A vonalat bontottuk, és újra a körülvett a teljes csend. Egyedül a szipogásom és a levegő utáni kapkodásomat, meg ugye a sírásomat lehetett hallani. Rettegek. 

Halk sziréna szót hallottam meg, de nem tudtam figyelni rá. Egy kulcs kattant a zárban majd pedig kinyitotta azt. Az ajtó kinyílt és Oscar szinte berontott rajta a nyomában pár rendőrrel. Oscar amint meglátott, mellettem termett és szoros ölelésbe húzott, és ekkor éreztem igazán úgy, hogy nem bírom tovább. Ha eddig csak sírtam akkor most valóssággal zokogtam a vállán. 

- Mi történt? - Kérdezte amikor kicsit jobban meg tudtam nyugodni. Hogy mondjam el nekik? Heló, sziasztok, képzeljétek a pszichopata nagyapám felhívott majd pedig betört hozzám és megfenyegetett?! 

Összeszedtem a gondolataimat majd pedig elmondtam mindent. Töviről hegyire. Néha meg kellett állnom, hogy ne sírjam magam megint el, viszont végig tudtam mondani. Amikor viszont befejeztem, akkor tényleg befejeztem, nem szóltam semmit. 

Teljesen kizárt mindent az agyam, túl hangosak voltak a gondolataim. Hirtelen az egész életem lepergett előttem. Mi van ha vissza jön? Ha újra megpróbálja? Ha ezúttal nem enged el? 

Üveges tekintettel meredtem előre miközben a rendőrök újlenyomat és mindenféle nyom után kutattak. 

- Hazel, - szólt lágyan Oscar. - Itt vannak a mentősök, szeretnének azért megvizsgálni. - Mondta mire bólintottam. Segített felállni majd pedig kivezetett a ház elé ahol a mentőautó állt, mire leültem s a mentősök rögtön munkához is láttak. 

Hagytam, hogy azt tegyék velem amit csak akarnak és nem is figyeltem rájuk, csak magam elé meredtem és próbáltam ezt a rengeteg ingert és történést kezelni. A szirénák villogtak, a paparadzik természetesen megjelentek és pár rendőr próbálta elküldeni őket, még néhány ember is odajött és a telefonjaikkal kameráztak, így még több rendőr igyekezett elküldeni őket. 

Fáradt vagyok. Kimerült. 

Elővettem a telefonomat amin rengeteg üzenet és nem fogadott hívás ékeskedett. "Maddy 14 nem fogadott hívás",  "Anya 15 nem fogadott hívás", " Marco 22 nem fogadott hívás", és még több tíz üzenet érkezett. 

Kit hívajak elösször? Mind nagyon fontosak számomra, mégis melyiköjüknek kéne szólnom elsőnek? 

Tárcsázni kezdtem Marco számát, mégis csak versenye lesz, hagy nyugodjon meg, és mégis csak nála lakok és hozzá törtek be. Alig pár másodperc csengés után felvette. 

- Hazel, Istenem, kérlek mondd, hogy jól vagy. - Fújta ki a levegőt miután végig mondta. 

- Nem, nem vagyok. - Igyekeztem nem elsírni magam újra, de hallatszott a hangomon, hogy tényleg nem vagyok jól. -  De jól leszek. - Mondtam ki végül. - Sajnálom, hogy megilyeszettelek, nem akartam. 

- Ne hülyéskedj az a lényeg, hogy nem esett bajod. - Válaszolt a vonal túlsó feléről. - Vasárnap amint tudok megyek haza, addig maradj Maddynél vagy Oscarnál. - Kért mire bólintottam bár azt nem láthatta. 

- Oké. Vigyázz magadra. - mondtam és bontottuk a hívást. - Oscar? - fordultam ez említett felé. - Hogy-hogy nem mentél Marcoval? Mindig szoktál, nem? - A tarkóját kezdte dörzsölni, majd sóhajtott egy nagyot és egyből a közepébe csapott. 

- Maddyvel mentünk el randizni. - válaszolt és az álam nagyot koppnat a földön. Örültem nekik, csak meglepett mert köztük van vagy 8 év különbség. Mosolyogni akartam, de a sok sírás miatt nem tudtam olyan széles mosolyt villantani mint amilyet szerettem volna. 

- Örülök nektek, tényleg, de most túl fáradt vagyok, majd holnap kezdek sikítozni meg újjongani. - Válaszoltam mire ő is elmosolyodott. - Aludhatok a kanapédon? Majd holnap átmegyek Maddyhez. 

- Persze. - bólintott. Amint elengedtek a rendőrök már mentünk is. Bővel elég volt ebből a a napból.