Ha tudnád, hogy.....(Marics Peti ff.)

7.rész

Iza szemszöge:
Ma értünk haza Magyarországra, pontosabban a fiúk lakásába léptünk be és ezt szóvá is tettem.
-Megjöttünk!-szóltam, Peti egyből kifutott a szobából és magához szorított, meg akart csókolni, de nem engedtem.
-De Izaa, légyszives bocsáss meg nekem!😭-kérlelt Peti.
-Szerintem én most elmegyek!-mondtam majd indultam is, de Peti a kezemért nyúlt és visszarántott.
-Hova mész?-kérdezte.
-Ahoz neked semmi közöd és hagyj békén, idő kell.
-Baba...-közbeszóltam.
-Nem! Semmi baba, mondom idő kell!!!
-Ne csináld ezt velem, nagyon megbántam amit tettem.-kezdett sírni. Még sosem láttam Petit sírni, de ez nem változtat az érzéseimen, nagyon megbántott. Kirántottam a kezem.
-Idő kell, majd jövök.-és ezzel elmentem.
Peti szemszöge:
Amikor Iza elment én összeestem és sírtam, meg akartam halni, nem akartam elveszíteni Izát, hogy lehettem ekkora barom.
-ÖLJETEK MEG!!!-ordítottam.
-Uramisten teso sosem voltál még ilyen, beszélek Izával!-mondta Májlo.
-SZÚRJATOK MÁR LE!! NEM AKAROK IZA NÉLKÜL ÉLNI!!-nem figyeltem arra hogy a Májló felvette videóra.
Milán szemszöge:
Itt hallgatom ahogy Peti ilyen mondatokat üvölt, fel is vettem és elküldtem Izának és utána mentem, gondoltam nem lehet olyan messze mert még nem rég indult el. Igazam is lett épp sétált pár utcávall arréb, elkaptam a kezét és erre megijedt mert felüvöltött.
-ENGEDJ EL DE AZONNAL VAGY HÍVOM A ZSARUKAT!!!-üvöltötte.
-Nyugi Iza, csak én vagyok.-öleltem meg.
-Mit keresel itt?-kérdezte szomorúan.
-Ezt meg kellett mutatnom, Peti ezeket mondta amikor elmentél utána összeesett és sírt, én még nem láttam Petit sírni.-majd lejátszottam a felvételt.
-Ezeket csak mondja, túl fagja élni hidd el, csak pár nap.-mondta Iza.
És hívott Brúnó videóchatbe.
-Hív Brúnó.-mondtam Izának.
-Akkor vedd fel.-vágott értetlen fejet.
Felvettem.
-Csá Brúnó! Mizu? Peti lenyugodott?-kérdeztem.
-Pont ezért hívtalak! Össze van törve, bement a szobájába, vitt négy üveg viszkit meg egy kést.-mondta Brúnó idegesen.
-Hogy mit csinált???!! Milán azonnal mennünk kell!-mondta Iza.
-Reméltem, hogy nem nekem kell szólni! Egy 5 perc és otthon vagyunk, addig tartsátok szóval.
Iza szemszöge:
Amikor meghallottam hogy Peti bevitt magásal egy kést is, nagyon ideges lettem. Rohantunk haza. Moat lépünk be az ajtón, ledobtam a kabátom és rohantam Petihez, nem tudok rá haragudni, haragudtam rá, de most csak 1 ami fontos, hogy Peti ne csináljon semmit magával.
-Kijött már?-kérdeztem Brúnót aki megrázta a fejét.-Beszéltetek hozzá?-bólogatott.-Válaszolt?-rázta a fejét.-Ne csináld ezt velem! PETI!!!-dörömböltem az ajtaján.-NYISD KI!! NE CSINÁLJ SEMMIT MAGADDAL!-már sírtam.
-Nem fogja kinyitni.-mondta Laci.
-Ahejjett, hogy itt okoskodsz nem rugnád be az az ajtót?-kérdeztem.
-Ez miért nem jutott eszünkbe?!-mondta Brúno majd Laci berúgta az ajtót. Peti épp az erét akarta elvágni, de az ölébe ültem így nem tudta ezt megcsinálni.
-Peti ne csináld! Nem bírnám ki nélküled, szeretlek nagyon, nagyon!! Ne hagyj itt!-sírtam.
Peti nagyon szorosan magához ölelt és éreztem a könnyeit magamon.
-Nagyon szeretlek Iza! Képes vagyok meghalni érted!! Soha ne hagyj el!-sírt.
-Nem foglak!!-mondtam majd megcsókoltam.
-Nagyon hiányoztál.-csókolt újra meg.
Nem mozdultunk minimum 2 óráig amikor éhes lettem.
-Peti!
-Igen baba?
-Éhes vagyok!
-Gyere! Csinálok neked valamit! Mit szeretnél?
-Hmm....Legyen spagetti.-örültem meg.
-Rendben, gyere..