Karácsonyi csók✅✅

 Karácsony napján Peti kelt először. Halkan, szinte osonva lépkedett a folyosón. Nagyon kellett ügyelnie, hogy az öreg deszka a talpa alatt ne recsegjen, annak ellenére sem, hogy alig volt rajta némi súly. Igaz, hogy mióta a Bálint család befogadta, gyarapodott rendesen, ám még így is sovány volt. Mint minden reggel, most is végignézett a falakra aggatott képeken, amelyek bővültek. Krisztián nem egy képet készített róla, és akasztotta a többi közé, jelezvén, hogy már ő is a család része.

Ajka mosolyra húzódott egy közös kép láttán. Pár napja lehetett itt csupán, mikor Krisz átölelte, és egy szelfit készített magukról. Érezte, hogy a szíve zakatol a mellkasában, vére megállíthatatlanul zubog ereiben, egyre felhevültebben. Mosolyogtak mind a ketten. Krisz a kép készítése után egy puszit nyomott az arcára, amitől vörös színt öltött fel. Érezte a pillangókat a gyomrában, és a szíve egyre hevesebb dobbanásait, melyeket a fiú csalt elő. Szorosan bújt az őt ölelőhöz, beszívta a citrus illatot, ami áradt a bőréből, és úgy érezte, hazatalált! A belülről mardosó űr megszűnni látszott, a felemésztő félelem tovaszállt, és megnyugodott háborgó lelke. Krisztián elérte, hogy mellette úgy érezze: tényleg számít valakinek! Olyan lágyan érintette minden alkalommal, hogy a bőre égni kezdett ott, ahol bőr a bőrrel érintkezett! Mikor egy arcra puszival, vagy a homlokára adott csókkal jutalmazta, a csontjait is cseppfolyósnak érezte! Mégis félt! Reszketett a lelke, hogy ha bevallja, mit érez, elveszíti! Klaudia szavai reménnyel kecsegtették. Talán nem viszonzatlan a szerelem, amely belülről perzseli fel napról napra jobban! Mióta ismerte, és közel engedte magához, arról álmodott, hogy egy nap kéz a kézben járhatnak, szerelmesen, boldogan, fittyet hányva minden rosszalló véleményre.

Álmodozásából a szülők szobájának ajtaja zökkentette vissza a valóságba, amely most sokkal kecsegtetőbbnek tűnt. A napot kell kibírnia, és meglepheti Krisztiánt! Napok óta különböző tervekkel állt elő. Beavatta Krisztián szüleit és a barátnőjét, hogy mit talált ki, és közösen tökéletesítették a tervet. Hálás volt a segítségért, amit kapott, sokat jelentett számára, hogy mindenki támogatja, és nem ellenzik azt, hogy együtt legyenek.

– Gyere, Peti! Krisz még úgy egy órán át alszik. – mosolygott rá Mária, és megfogva a fiú kezét levezette a konyhába. – Csináljunk reggelit a fiúknak!

– Izgulok! – sóhajtott a fiú, és nagyot nyelve nézett a nőre. – Tudom, hogy szeret, hogy akarja, de mi van, ha nem tetszik neki?

– Krisz egy végtelenségig romantikus fiú. – mosolyodott el lágyan a felnőtt, és leültette magával szemben a kétségbeesett fiatalt. – Hatalmas szíve van, ezt te is érezheted! Veled törődik a legtöbbet, azt akarja: érezd, hogy szeret téged, és fontos vagy neki!

– Érzem, meg szeretem én is! – mosolyodott el Peti, és ragyogó zöld szemeivel az előtte ülőt nézte. – Legalábbis azt hiszem!

Reggelikészítés közben Peti mélyebben kifejtette, mit érez Krisztián jelenlétben, amin az asszony jót mosolygott, és tájékoztatta, hogy bizony fülig belezúgott az egyszem fiába. Végig beszélgetve készítették el a karácsonyfa alakú pirítóst, és hozzá a teát és kávét, ki mit kér mellé, és várták az alvó férfiakat.

Tekintete egy pillanatra megakadt a fán, alatta a rengeteg ajándékkal, amit vettek egymásnak. Érezte, hogy a hangok a fejében egyre halkabbá válnak, helyükbe lágy dallam lép, és már nem emésztik az őt elárasztó kételyek és kérdések, amelyekre eddig nem tudott volna válaszolni. Már mindre megvolt a felelet, amitől szíve láncai darabokra törtek, a ketrec falai ledőltek, és szabadon verdeshetett azért, akit választott.

Hangokat hallott az emeletről, és tudta, hogy Krisztián felébredt. Annyit figyelte lopva a fiút, hogy lépteinek hangját, ritmikáját több száz másik közül felismerte volna. Elmosolyodott a szélrózsa minden irányába meredező, kócos haján, az álmos csillogáson a szemében, és a felfelé görbülő ajkain, amelyek neki szóltak. A lépcső aljáról már őt figyelte, amitől Peti szíve egy ütemet félrevert, levegője elfogyni látszott, és millió pillangó kezdett verdesni a gyomrában. Állta a tekintetét, a fürkésző, gesztenye-pillantást, és képes lett volna elveszni bennük, ha Krisztián mögött nem jelenik meg az apja. Figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi ugyanúgy nézett a feleségére, mint az előbb Krisz rá, és ezen elmerengett. Vajon annyi év után is ilyen lángoló tekintettel néz majd rá? Olyan hevesen izzó szerelemmel a szívében bújik majd hozzá? Lesznek olyan boldogok együtt, hogy kibírjanak több évtizedet, akár egymás mellett érve meg az öregkort?