Under the mistletoe

2. rész

December 24. Szenteste.
A katolikusok a kis Jézus születését ünneplik. Van olyan aki csak a szeretetet a család együttlétét ünnepli ,s nem köt hozzá semmi hitvilági elvet.

Soul utcáit ilyenkor ellepik a fények ,a karácsonyfák tengerege és a szerelmes párok. Koreában ez az ünnep nem csak a szeret ünnepe ,de sok párocskának a randiideje.
Az első randevús karácsonyom a szomszéd kisfiúval volt 2 éve. Kis arany maszat ,kaptam tőle egy nyalókát és sétáltunk egyet.

A pult mögül figyelem a kézen fogva sétáló idős és fiatalka párocskákat. Van olyan,aki egy babakocsit tolva sétálgat és csodálkozik a kirakatokban ,de van olyan aki az unokák után siet.

Ahhoz képest ,hogy hó lep mindent és karácsony van ,az idő inkább őszies. Az orrom picit piros az tény ,de nem érzem azt ,hogy kabátot kellene felvennem ,mert lefagy a lábujjam bütyke. Egy barna rénszarvasos pulcsiban szolgálom ki a hozzám tévedő vevőket. Ma minden fél áron.

Eszemben viszont nem az jár ,hogy majd a karácsonyfa mellet milyen filmet fogok nézni ,vagy milyen vacsim lesz....ah dehogy...inkább egy valamin ,vagyis inkább valakin kattogom.

Jungkook...süti manó. Minndíg megmosolygom az aranyosságát ,de csak egy napi emlékem van róla. Mikulás óta csak úgy felszívta a föld. Komolyan már elgondolkodtam,hogy lehet tényleges manó és visszament az éjszaki sarkra. Nem láttam a múltbéli fellépéseken,nem láttam a vásárban ,sőt semmilyen internetes platformon se találom.

Taehyung! Édeském!-fejem felkapva nézek mosolyogva az idős hölgyere. Hwa néni a 2.ról. Már keményen a 80as éveiben jár ,de fitteb mint én valaha is leszek.
Tessék Hwa néni! Mit adhatok magának? Én állom-mondom mosolyogva és kijjebb hajolok ,hogy halljam válaszát.
Én csak a híres neves forrócsokoládédból kérek.-simít kezemre ,s bólintva készítem el neki. Fújatok rá tejszínhabot és egy kis kakaóport mályvacukorral.
Tessék! Egésszegére!-villantom ki fogaimat ,s igazítom meg kapucnimat. A  pult alá lehajolva indítom újra melegítőm és bontom fel az újabb adag pohárkát.

Édesem valaki keres téged-szól újra az idős hang.
Egy pillanatot kérek!-mondom visszatolva a dobozokat.
Nade angyalom! Ennyire nem szabad megváratni a vevőt!-a hangot és a becenevet meghallva állok meg mindenben.

Manó? Hirtelen felállnák ám nem számítok arra ,hogy testem többi része nem ,ám fejem még a pult alatt ,s egy kisebb puffanással érek újra térdre. Elmorogva egy sort halkan kelek fel már figyelve fejemre és nézek az előttem álló Jungkookra.

Figyelj angyalka!-nyúl púpom helyéhez  ,s maga elé húzva nyom rá egy puszit.

Szívem hevesebben ver és majd összesek. Egy isten..  egy isteni manó.. lassan visszahúzódva nézek fel rá majd bólintok egy aprót. Balfácán vagyok az is biztos.

Tudom eddig nem jelentkeztem ,de volt egy kis káosz manóföldén -mondja mosolyogva és táskájában kezd el kutatni.
Várj ,gyere be-biccentek ,s kinyitom neki az ajtót. Nincs nagy forgalom. Ma nem is igen lesz. Lehet ma akkor előbb is becsukhatnák.

Megkerüli a fatákolmányt ,majd bejön hozzám. Leültetem a kis fotelkámba és figyelem mit keres.

Egy masnit elővéve teszi hajába ,amin elnevetem magamat.
Lehetek a karácsonyi ajándékod angyalom?-kérdi nevetve ,s tárja ki karjait ,mintha ölelést kérne.
Hát nem is tudom manó-húzom agyát ám a nevetést vissza nem tudom fogni-A legjobb ajándékom lesz akkor-teszem hozzá.

Kezéből egy kisebb száll csokrot ad át ,amin tényleg bekönnyezem. Kezeimbe veszem a szép csokrot ,s ámultan teszem be egy tartóba.

Akkor csukd be a kávézócskád mára és elmehetnénk egy sétára-javasolja az ötletet ,amit rögtön támogatok. Elrakva a dolgokat ideiglenesen ,s pakolok be táskámba. A kis randevú után úgyis vissza kell még jönnöm ,s akkor még majd takarítom.  Felkapva kabátom zárom be  a bódét elölről és hátulról ,majd sétálok mellé.

Lassan kézfejemre simít ,szájához ömelve rácsókol ,majd összevonva ujjainkat indulunk el a sétánkra. Olyan aranyos és olyan kedves és imádnivaló. Egy 5 éves egy 25 éves testében.