Jégbezárt szív

part three

"Senki sem született egyedüllétre (...). Mindenkinek kell, hogy legyen valakije, aki mellette áll."

Lis Ohtears

-Kérem minden utas fáradjon fel a North-sidei Kaliforniai járatra.-szólt a hangosbemondóbol a kapitány hangja

Mire aki erre a repülőre foglalt jegyet elindult becsekkolni hogy minél elöbb lerakhassa a cuccait és kényelembe helyezze magát.Hát igen aki a hajnali fél négykor szeretne Oroszországból eljutni Kaliforniába az csak a repülő úton tudja kipihenni magát.

Míg mindenki felszált és a repülő is elindult már a reggel vagy még mindig hajnali negyed ötöt üthettük de pozitivitásnak már a meleg repülőn ülve.

Nagy nehezen agyonnyomva kisseb nagyobb lábtaposásokkal de már én is a helyemet kerestem bellül a melegbe és az ember csak ilyenkor jön rá hogy Oroszorszag milyen hideg is főleg a télhez közeledtével.A helyemre leülve újra annak a lánynak tűnik fel a feje aki a pályaudvaron vitázott a légiutaskísérövel.

-Na végre itt is vagyok .....ja nem egy kicsit tovább..

-ötvenhat...

-ötvenhét....

-ötvennyolc.... áh meg is van ötvenkilences szék

-Bocsi..bocsi ...bocsika -mondogatta a lány miközbe egyenesen felém tartott és úgylátszik nem akart megálni

-Hallatlan -szólaltak fel többen de inkább az orruk alatt zsörtölődtek többen minthogy a határozottan kijelenthető 'agyontaposokmindenkitnemérdekeldeakkorisleülök' barnabőrü lányhoz szoltak volna .Lehet rasszisták vagy mit tudom én miért is érdekelne hogy például az elöttemülő öreg bácsiknak a véleménye eddigse érdekelt senkié csak is anyának. De míg ő már nincs nincs ki véleménye érdekeljen nem mások határoznak meg . Ezt az elvet vallom az vagyok aki lenni akarok ha másnak ez nem tetszik forduljon fel.

A gondolataimat elhesegtve csak az zavarta meg mikor levágódott mellém a lány és a kezét nyujtotta.Egy ideig néztük egymást a kínos csend ránk telepedett de nem sokáig mondjuk ha külső szemlélőként látnám magam én is visszahúztam volna a kezem a helyébe amilyen fejet vágtam megirigyelhette volna egy nagy hatalmas kérdőjel valószínü ezt írt le az arcomról.

-Hátm öhmm akkor bocs -felelte zavarodottan.akkor a sejtésem beigazolódott.

-Haggyad az én hibám én is megilyedtem volna magamtól.-adtam hangot a gondolataimnak majd nyujtottam felé a bal kezem mire ő nagy mosollyal elfogadta megvillantva hatalmas collgate reklámba illő fehér fogait.

-Semmi baj én voltam túl gyors .Amúgy Sophia vagyok .Sophia Scott

-Irina Petrova,de hívj csak Rinának ha karsz-mutakoztam én is be mint kiderült Sophiának.

-Na és hogy hogy itt mármint szép fiatal lánynak látszol hogy hogy elhagyod az országot már ha nem személyes néha nem tudom hol a határ és akkor csak csevegek és csevegek és a végén már nem tudom befogni.Bocs megint az történt amir elöbb mondtam.-sóhajtott a mondat végén a lány és levette a fejéről és bedobta a kézitáskájába a napszemüvegét,amit mondjuk nem értek miért hozott hisz amikor én még kiértem a reptérre utanna másfél órával kezdett feljönni a nap de hát ő tudja .

-Nem,nem személyes csak felvettek arra az egyetemre amire jelentkeztem és egész életembe güriztem és végül a megérte szóval itthagyok mindent és mindenkit és új életet kezdek.-válaszoltam az előző kérdésére.

-Na és te hogy hogy itt ülsz mellettem a gépen ami a föld hát majdnem másik végére megy?

-Áhh én csak családotlátoggattam meg a munkámhoz elintéztem pár dolgot

-Na mesélj akkor ha már felhotad ezt a témát.-mondtam neki ami még engem is meglepett hogy ennyire érdekel és ennyira megnyíltam neki .

-Hát jó de te akartad figyelmesztetlek ha az egész utat végigbeszélem és te már annyira unod hogy elalszol akkor jól jegyezd meg hogy te akartad ha kell még felveszem rögzítővel is hogy azt is visszajátszam neked.-modnta mire a végére öszintén elröhögtük magunkat.

-Úgy kezdődőtt az egész hogy .......