ÉN ÉS A SZÁGULDÓ CIRKUSZ /Charles Leclerc ff./

második rész

Lina Morelli

2021. November 30.

-Te Lina, el sem tudod képzelni, hogy milyen fába vágtad a fejszédet!-világosított fel Lando barátom.
-Hát kedveseim, ezert is hívtalak ide titeket,hogy megtudjam.-ültem le a fiúk mellé a kanapéra, egy pohár bor kiséretében.
-Meséljünk neked Charlesról?-tette fel a kérdést George,amire bólintással válaszoltam.
-Leclerc és a barátnője Charlotte szakítottak, fél évvel ezelőtt.-kezdett bele George.-Azt nem tudni,hogy mi okból,de szerintünk sokat vitáztak a kapcsolatuk utólsó hónapjaiban és ez vezethetett ide. Charles azóta nagyon kicsapongó életet él,sokat jár bulikba, és női sziveket tör össze. Elvileg a Ferrarinál sem jobb vele a helyzet, elég szófogadatlan azóta, és a mérnökeinek sem mindig sikerül őt irányítani. Valószínüleg,ezért is jöttél te a képbe.
-Leclerc nagyon jó haverunk, és amúgy rendes csávó, csak most valahogy nem önmaga.-mondta Lando.
-Hu srácok,tudjátok, hogy én nem tűröm az engedetlenséget,szóval ha tényleg így viselkedik,akkor nagyon rossz 1 év vár rá.-gondolkoztam el.
-Tudjuk nagyon jól,de hátha a következő szezonra össze szedi magát,neki lenne tehetsége megállítani Verstappent.-vélekedett George.-beszéltél már vele?
-Dehogy beszéltem,mit vártál majd felfogom hívni,hogy amugy szia, jövő évtől velem fogsz dolgozni várod már? Biztos,hogy nem. Majd hétvégén bemegyek a gyárba és hátha elcsípem.
-Igaza van, na de! Ha már így össze gyültünk,mit szóltok egy kis bulihoz?-dörzsölte össze a tenyerét Lando, egy ördögi mosoly kíséretében.
-Én benne vagyok, de hol? Mégcsak 2 óra van,bár mondjuk Lina már most borozik.-nevette el magát George.
-Kapd be George,amúgy énis benne vagyok. Mit szólnátok Monacohoz? Már úgyis rég voltam ott,és szinte ott a legjobbak a bulik.
-Szuper ötlet,Lina. Akkor mi most haza megyünk, és 5re érted jövünk,addig szedd össze magad!-parancsolt rám Lando, majd el is mentek.
Addig még van 3 órám,szóval gondoltam letusolok,aztán feldobok egy enyhe sminket.

Öt óra előtt már kész harci szerelésben vártam az ajtóban Landoékat. Egy egyszerű fekete csillogós combközépig érő ruhát választottam,ami kiemelte vékony derekamat, dekoltázsa kissé kivágott volt, de egyáltalán nem volt kihívó.Lando tartotta is igéretét,pontban 5kor leparkolt a házam előtt a taxi,hiszen mindannyian inni tervezünk,ezért nem ülhetunk a kormány mögé. George barátnője Carmen is csatlakozott hozzánk. Carmen nagyon jó barátnőm, jól megértjük egymást és általában csajos dolgaimat vele szoktam megbeszélni.
-Üdv csipet csapat.-köszöntem mindenkinek,mikor beszálltam a kocsiba.
-Szia Lina,de jó,hogy végre látlak.-ölelt át Carmen.
-Jaj csajok, 4napja találkoztatok ne csináljátok már.-rontotta el George a pillanatunkat,mire csak egy nyelvnyújtást kapott tőlünk.
Hat óra után nemsokkal már a bárnál kértük ki az italainkat. Meglehetősen sokan vannak most a Monacoi éjszakában, nem rég érkeztünk de már most nagyon melegem van bent. Carmennel bevetettük magunkat a táncoló tömegbe,míg George és Lando pár pilótával beszélget. Ugyebár sok pilóta szereti Monacot,szóval ezen egyáltalán nem lepődtem meg,hogy vannak itt páran. Nem túl sokszor járok bulizni,hónaponta csak kétszer szinte, de ha ide keveredek,akkor legtöbbször kő kövön nem marad. Pár óra elteltével még többen lettek, és már senki se volt szomjas,úgy ahogy mi sem. Carmen most épp kiment a mosdóba,szóval addig egyedül maradtam. Zavartalanul táncoltam,mikor megéreztem két kezet a derekam körül. Először az alkohol miatt nem foglalkoztam vele, de mikor éreztem, hogy az illető hozzám nyomja csípőjét, muszáj volt megfordulnom. Ez az idegen nem volt más mint Charles Leclerc.
-Charles?-kérdeztem tőle meglepedten.
-Te?-döbbent le ő is.-Jézusom,komolyan a leendő munkatársammal táncoltam?-távolodott el tőlem,ami rosszul érintett,mert tetszett a közelsége. Miket gondolok,biztos csak a pia miatt van.
-Tehát tudod?-próbáltam túlkiabálni a zenét.
-Persze hogy tudom, és csak hogy tudd,egyáltalán nem repesek a boldogságtól.-vált bunkó hangszinre. Tényleg igaza volt a fiúknak.
-Hát az senkit sem érdekel,hogy te mit szólsz a helyzethez, és ha nem fogok tudni könnyen együtt dolgozni veled,annak meglesz a következménye.-hangom vált fenyegetővé,amin még énis meglepődtem.
-O igazán? És mit teszel majd, bepanaszolsz az Fia-nál?-vonta fel szemöldökét.
Hirtelen annyira dühös lettem,hogy a tenyerem az arcán csattant őt ezzel meglepve, de még magamat is. Nem maradtam mellette tovább,kimentem a friss levegőre, és azon gondolkoztam,hogyan tudott ilyen hamar kihozni a sodromból,mert engem aztán nagyon nehéz. Nem szerettem volna ezek után vissza menni a buliba,szóval írtam a többieknek egy üzenetet,hogy eljöttem,mert nem éreztem már jól magam. Majd holnap elmondom nekik, hogy mi történt. Így hát a taximra várva gondolkoztam tovább Charleson,hogy mégis mi baja lehet velem, mivel érdemeltem ki tőle ezt a viselkedést. De ha ő igy,akkor jövőre, szendvedés lesz neki mellettem,mert nem hagyok majd neki egy perc nyugtot sem. Kihívás elfogadva.

Nos hát meghoztam a 2. részt,kicsit rövidebb lett mint amire számítottam,de legközelebb igérem hosszabbat hozok.:)
Eddig hogy tetszik?