A Tűz Árnyékában

I. Mindig válogasd meg jól, kikkel ülsz le kártyázni

-- Gyerünk, hozz még piát!

A pincérlány sápadtan bólintott, majd a tálcára pakolt üres korsókkal a kezében elsietett és elvegyült a kocsma esti forgatagában. Ryolen mélyet szívott a pipájából, a kesernyés illatú füst megtelepedett az orrlyukában és szürkéskék szellemként lebegett a vendégek közé, mintha csak kémkedne felettük. Ryolen elvigyorodott és a társasághoz fordult.

-- Arra azért kíváncsi volnék, hogyan tervezed majd kifizetni azt a rengeget piát -- szólalt meg a Ryolennel szemben ülő férfi és sötét szemével rosszindulatúan méregette a fiút. Alacsony fickó volt, a teljes bal arcát vöröses, ráncos égési hegek borították, a haját pedig hosszú varkocsban hordta, akár a nomád harcosok. Első ránézésre hétköznapi csatornapatkánynak tűnt, aki Kaen külvárosában szervezett bűnöket követ el, ám Ryol figyelmét nem kerülték el a zafír fülbevalók, sem a díszes markolatú kés, amelyre a férfi a fatálban felszolgált párolt gyümölcsöket szúrta. A beszéde alapján pedig a süket is megmondta volna, hogy ezüstvérű. Ryolen éppen emiatt döntött mellette, mikor játéktársak után kutatott, és képzeletbeli vállveregetéssel illette magát, amiért megtalálta az éppen tökéletes balekot. Az efféle tömött zsebű barmok mindig sokat tejelnek. Csak szívességet teszek neki azzal, hogy egy kicsit megfejem.

-- A személyes kiadásaim miatt neked nincs okod aggódni -- felelte és tartotta a szemkontaktust a sebhelyes alakkal. -- Lesz majd pénzem, amint elnyerem tőletek.

Hangos röhögés sepert végig az asztal köré gyűlteken. A leghangosabb az égett arcúé volt, de a kopasz és a kövér is igen jól mulattak, a széles körben bámészkodó közönségről nem is beszélve. Úgy tűnt, a szánalmas kis játszmájuk sok embert szórakoztatott. Ryol borostyánvörös szemében megcsillant az olajlámpa fénye, ahogy gúnyosan grimaszolt egyet. Nevessetek csak.

-- Na ne szórakozz velem, kölyök! -- csattant fel a kopasz. Átizzadt, borfoltos atlétát hordott, a fogai pedig sárgák voltak és szuvasak. Ryol belőle már kevésbé nézte ki, hogy egy nemesebb klán sarja, de az ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen a játékban. Végül is, minél több balek áll be, annál többet nyerhetek. -- Hát nem látod, hogy négyünk közül éppen te állsz a legrosszabbul? És már csak egyetlen körünk van, annyi idő alatt a saját pénzedet sem szerzed vissza, nemhogy a miénket. -- A harmadik tag, egy nagydarab ember, akinek a feje a tetőgerendát súrolta és olyan kövér volt, hogy a zsírpárnái pudingként folytak le a székről, egyetértően hümmögött.

Közben a pincérlány meghozta az innivalókat, a kopasz elé pedig gőzölgő sült húst tett le. Ryol gyomra fájdalmasat kordult és a szagra összefutott a nyál a szájában. Idegesen belekortyolt az italába. A bor túl keserű és híg volt az ízlésének, de a rendeltetésének így is kiválóan megfelelt. Csak ne lett volna olyan rohadt éhes!

-- A győzelemhez legalább harminc pont kéne egy kártyából -- közölte a kopasz és nagyot harapott a húsból. A zsír lecsurgott az állán, egyenesen a ruhájára. -- Ahhoz valóságos csoda kéne -- tette hozzá teli szájjal, majd mellékesen a pincérlány után füttyögött.

Ryol bosszúsan meredt a sebhelyes tag előtt tornyosuló arany-, ezüst- és bronzérmékre, majd a saját kis kupacára. A kopasznak igaza volt, látszólag valóban vesztésre állt. Farkasszemet nézett az egyetlen megmaradt kártyájával és fanyar fintor futott át az arcán. A Fehér Bárány nézett vissza rá, a sarokban az egyes jelezte az értékét. Nem baj, megoldom, próbálta nyugtatni magát. Még van pár trükk a tarsolyomban. Ha ezzel végzek, végre tudok enni is.

-- Ezesetben nektek nincs miért aggódnotok -- nézett egyesével az összes ellenfele szemébe. -- Gyerünk!

Az utolsó kört a kopasz kezdte, aki fölényes vigyorral csapta le a megmaradt kártyáját az asztalra, közben úgy düllesztve a mellét, akár egy kakas, aki az összes ellenfelét letaszajtotta a szemétdombról. Pedig a mintás fakártya csak a Keselyűt ábrázolta, egy alig öt pontot érő kártyát. Az ilyen barmoknak az is jó, ha csak pár ezüsttel gazdagabbak lesznek, állapította meg Ryol és közben próbált nem saját, nyomorult helyzetére gondolni.