Farkas Fog [írás alatt]

| 1 | Kedves Naplóm! |

<Kedves Naplóm! Visnyovszkyval még mindig úton vagyunk, de már rohadtul unom ezt az egészet. Több mint egy hete ülök vele egy autóban. Több mint egy hete! Jöhettünk volna magángéppel is és akkor nem kellett volna végig kocsikáznunk 11 államon keresztül. De nem lehetett, „mert túl feltűnőek lettünk volna". Mindig, amikor vele kell utazni, jövök rá arra, hogy rohadtul utálom Visnyovszkyt. Nem is értem, hogy tudok egy ilyet elfelejteni. Amikor ideges, rá szokott gyújtani, és már egy ideje passzívan dohányzok vele együtt, akaratomon kívül persze. Oké, most van elég oka idegesnek lenni, mert egy olyan helyre költözünk, ahol a Winston-Salemi [Észak-Karolina] „mindent látott" piaci árusok szerint, majd lesz elég problémánk az átok verte Beverly Hillsi és Beacon Hillsi [Los Angeles, Kalifornia] zsarukkal, és sheriffekkel. Na meg persze a kaliforniai FBI sem fogja csukva tartani a szemét, ha megérkezik a két Visnyovszky. Azok az átok verte zsaruk... Miért nem csípem őket? Ez már szinte örökletes. A családom (ha lehet őket családnak hívni), mindig is ki nem állhatta a rendőröket. Egy átlagos embernek rögtön az juthat az eszébe a zsaruk munkájáról, hogy ez fontos meg minden, mert fő a biztonság és a törvények betartatása. Gondolom... Néha sajnos vagy nem sajnos, én csak gondolkodni tudok ezeken a dolgokon, azt is undorral teszem meg. Szóval szerintem ezt gondolhatják a kortársaim is. Hülye tinik... Borzasztó. Ez a szar látásmód lehet náluk is „öröklődik", mint nálunk. Vagy lehet rosszabb. Fertőző. Igazából rohadtul nem érdekel melyik, csak ne legyek a részese.

És nincs kivétel a tinik között. Ők, mind ugyan olyanok, nagy sajnálatomra. A másik dolog, amitől a falra tudok mászni, azok a tipikus „népszerű" csajok. A kurva fontos smink cuccaikkal, meg a rohadt ronda haj stílusaikkal, ki tudnak készíteni. Meg azok a rongyok, amiket fel tudnak venni minden egyes áldott nap... Levegőt nem kap benne és összeszorítja a belsőszerveit, annyira szoros a „csini" kis rucijuk. De csak azért is felveszi, mert tetszeni akar a suli legjobb csávójának, hogy hetente 5x meghúzza őt, meg hogy ők legyenek az „álom pár", majd érettségi után soha többet ne is lássák egymást. Azt már el se merem képzelni milyen barátaik lehetnek az ilyeneknek. 

Nos, akkor végül is tök jogos a kérdés, hogy akkor miért oda megyünk, ahol az ilyenek csak úgy hemzsegnek. Mármint a gyökér tinédzserek. Röviden talán annyit tesz: légy bátor baszki és szarj le minden mást. (Ha most egy kicsit nyálasabban kéne elmondanom, akkor valami olyasmit mondanék, hogy; egyszer élsz basszus. Ne érdekeljen ki mit mond, csak csináld azt, amit a szíved mond, és ne hallgass az eszedre.) Visszatérve, a jogos kérdésre, apámnak a szakmájából kifojólag rejtőznie kellene a zsaruk elől. Ugyan is kisebb nagyobb önvédelmi eszközöket és az azokhoz kellő tartozékokat árusítja. Jó pénzért. Illegálisan. Na jó, nem köntörfalazok, és nem próbálom szépíteni a dolgot. Fegyver, lőszer és drog kereskedő, a fekete piacon. Los Angelesben pedig hemzsegnek azok az emberek, akik ezekért élnek halnak, vagy csak a készleteket akarják kitölteni, vagy bővíteni. Tehát már várnak minket. Szóval... elég izgalmas életem volt eddig. Most is az, és remélem az is lesz. Nem akarok és nem is lennék rá képes, hogy újra ugyan úgy csináljak mindent, mint anno. Már nem tudnék visszaszokni ahhoz a régi életemhez, ami még...előtte volt. Hogy mi és ki előtt, az nem fontos. Még...>

 -Megérkeztünk Beverly Hillsbe. Már csak 20 perc és láthatod a házunkat. -szólalt meg Visnyovszky.

-Fasza! -mondtam ezzel köszönetet mondva a jó istennek.

-De még előtte beugrunk egy baráthoz valamiért.

-Olyan baráthoz? -emeltem ki az olyan szót, finoman egy újabb olyan haverjára utalva, akitől vesszük majd az árukat.

-Most nem. Tán sietsz valahova? -erre csak egy szemforgatás volt a válaszom. Ahogy teltek a percek, úgy változott meg a házunkról alkotott képem is. Vajon magas lesz, és vékony vagy alacsony és széles? Emeletes lesz? Régimódi, vagy újabb stílusa lesz? Vajon hány szobás lesz? Lesz-e kertje? Ha igen, nagy lesz vagy kicsi? Milyen lesz a szobám? Remélem még nincs bebútorozva semmivel. Be tudom rendezni magamtól is köszönöm szépen. Abban is reménykedek, hogy hamar találok majd valakit, aki sok kutyát árul. Vagy legalább a kedvenceim (a dobermann és a husky) lesznek nála. Mind a két kutya magamra emlékeztet. Visszarántva a valóságba, egyszer csak azt vettem észre, hogy bekanyarodunk a rendőrség parkolójába. Az addig oké, hogy be kell jelentkeznünk, de még az előtt, hogy jártunk volna a házunknál? Fura. Minden esetre, remélem nem fog nagy balhét csapni, és felhívni ránk a figyelmet. Tapasztalatból mondom.