Farkas Fog [írás alatt]

| 5 | Már itt vannak |

{Másnap ugyan így mentek a dolgok, ugyan úgy suliba mentem, végig szenvedtem az órákat, aztán jött az edzés...}

Annyira meglepett, hogy egy lány sem volt a csapatban rajtam kívül. Egyedül voltam egy hatalmas öltözőben, de hát így több hely maradt nekem. Erről a sportágról igazából nem tudok semmit, mert lusta voltam utána olvasni, de mivel nem ez az első labdajáték, amit kipróbálok, gondoltam csak a szokásos dolgaimat veszem fel, plusz a tegnap kapott felszereléseket. Amikor a pályához értem, csak a fiúk fele volt jelen. Mire megérkezett a maradék is, már összegyűlt pár ember a lelátón. Gondolom a csapatban lévő emberek haverjai és barátnői voltak fent. Ott volt Lydia, Allison és Malia is.

Bemelegítés után két csapatra lettünk osztva egy edzőmeccsre. Én nyilván nem abba a csapatba kerültem be, amelyikben Stiles és Scott volt, hanem abba, amelyikben Liam és Jackson volt. Liammal semmi bajom sincs, de Jacksonnal...

<Nem bírom Jacksont, attól független, hogy Lydia barátja. Bunkó és lekezelő mindenkivel, ráadásul full hülye mindenből, csak a legtöbb tanár kis kedvence, ezért teljesítenie sem kell a jó jegyekhez. Mondjuk az tény, hogy önerőből lett csapatkapitány, de a sport más tészta...>

Eleinte a kispadról azt hittem ez is olyan kis laza játék lesz, mint tegnap, hogy csak lövöldözni kell a kapura, és igazából csak a kezdőknek kell a sisak, hogy el ne találják őket a labdával vagy ilyesmi. Aztán rájöttem, hogy ez sem különbözik a többi labdás játéktól... Rengeteget kellett benne futni meg passzolgatni, és az sem volt ritka, hogy néha a földbe döngöltek valakit.

Amikor a kezdő síp előtt azt mondta az edző a fiuknak, hogy engem csak finoman lökdössenek, azt hittem nem fogják betartani. Igazam volt. Nem igazán törődtek azzal, hogy erősebbek és durvábbak nálam, szóval körülbelül pár másodpercig volt nálam a labda, vagy még talán annyit se. Aztán a rövid szünetben beszéltem Liammal, és arra jutottunk, hogy mivel őket nem igazán érdekli a testi fölényük felettem, módszert kellesz változtatnom. Nem akartam erősebb és durvább lenni náluk. Elég, ha csak gyorsabb, ügyesebb és okosabb leszek. Aminek lett is eredménye, mert egyre többször cseleztem ki védőket, tehát egyre többet passzoltak nekem, és egyre többször örültek velem együtt, ha esetleg volt egy-két jó megmozdulásom, vagy lőttem egy gólt. Még Scott és Stiles is örült nekem, pedig a pályán ellenségek voltunk. Tökre örültem, hogy kezdtek elfogadni a srácok...

Behívtam az öltözőbe a lányokat a lelátóról, hogy ne egyedül öltözzek, hanem beszélgessünk valamiről, mert úgy hamarabb el fog menni az idő. Jó témák jöttek szóba, úgyhogy volt miről csevegnünk. Egyszer csak Allison kapott egy hívást Scottól. Valamilyen Derekhez kellett mennünk, mert elvileg nagy a baj. Úgyhogy amilyen gyorsan csak tudtam, összeszedtem a cuccaimat, és el is indultunk Allison kocsijával. De még mielőtt a fiú lakásához mentünk volna, kértem, hogy haza mehessek egy-két dologért.

<Nem nagyon akartam nekik megemlíteni, hogy miért is szándékoztam haza menni. Valójában azért mentem be, hogy gyorsan átöltözzek valami stílusosabba, és összeszedjek pár fegyvert. (Természetesen, csak szükség esetére.) Öt perc alatt meg is voltam.>

...

Pont akkor érkeztünk meg, amikor a fiúk is, szóval egyszerre pattant ki mindenki a kocsikból. Valószínűleg fontos lehet nekik a fiú. Senki se tudta mi lehet azzal a Derek gyerekkel, csak annyit tudtak, hogy SOS van, és hogy a lakásán keressük őt. Szóval a többiek igyekeztek felfelé a háztömb oldalán lévő lépcsőn. Én a sor közepén mentem, Scott, Liam, és Malia után. Mielőtt elhúzta volna Scott a nehéz ajtót, ami a bejárat volt, én elővettem a pisztolyom, és kibiztosítottam azt. Amikor felnéztem a többiekre, csak ijedt szempárokat láttam, amik mind engem bámultak.