Voltam és leszek

Part 2: you are my sunshine

A következő évek nem voltak túl izgalmasak. Tanítottam a tesóim ( akik igazából az unokatestvéreim ), küldetésekre jártam meg ilyesmik. Így inkább kitérek egy személyre akit még nem említettem, de fontos az életemben- mégha nem is oly sokat szerepel.

6 évesen ismertem meg - egy küldetés miatt- a későbbi legjobb barátnőmet vagy inkább egyetlen nővérem ( egy évvel idősebb volt nálam), Tsuyoival.
Először nem is nagyon foglalkoztunk egymással a küldetésre koncentráltunk, de a csapat társaink annyira szerencsétlenek voltak, hogy végül mindent mi csináltunk. Az első szerencsétlenkedésük pillanatában összenéztünk és ez az összenézés egy életen át tartott- vagyis csak akart volna tartani, de ezt majd később.
A küldetés után is tartottuk a kapcsolatot, sőt az öregek látva, hogy milyen jól dolgozunk együtt egyre több küldetésre küldtek minket együtt. Így hamar megismertük a másikat és összebarátkoztunk, Tsuyoit még a testvéreim is nagyon kedvelték.

Aztán 14 éves koromban egy nap elhívott a közös helyünkre( egy kis oázis a sivatag közepén amit az egyik küldetésünk közben találtunk és nem mondtuk el senkinek, megtartottuk a titkos helyünknek). Azt mondta:
-Te vagy a húgom, életem fénypontja volt mikor megismerkedtünk, mindennél jobban szeretlek, de a te feladatod nagyobb ebben a világban és ehhez sok áldozatot kell még hoznod és akár mennyire akarod akár nem az egyik-
-Ne mond ki- szakítottam félbe- kérlek ne- könnyeztem be
-Az egyik én vagyok. Tudod jól hogy csak akkor lesz meg az utolsó lépés, ha- akadt meg egy kicsit és letörölte könnyeit- Ha megölsz.
-És mi lesz anyukáddal és az álmaiddal. Nem én ezt nem tudom megtenni.- sírtam
-De megtudod, vagy olyan erős. Anyáért pedig ne aggódj felépítettem neki minden szükségeset a jövőre. Az álmaim pedig már akkor elvesztek mikor menekülnünk kellett, de te adtál egy új álmot.
-Mit?
-Látni szeretném ahogy a világ leghatalmasabb lénye leszel és mindegy, hogy honnan látom a lényeg, hogy lássam. Szóval ne húzd az időt mert a kicsik várnak rád.- szipogott
-És nekik mit mondjak?
-Azt hogy elköltöztem oda ahova mindig is szerettem volna.
-És szerinted ezt el is hiszik?
-Igen, aztán majd elfelejtenek és már mindegy lesz, de most már tényleg nem húzhatod tovább.
-Tudom. - sírtam- Mi az utolsó kérésed?
-Hogy legyél boldog.- mosolygott rám
-Nem tudom menni fog e.- nevettem el magam.- Viszlát Tsuyoi- szívtam át a szívét
-Szeretlek.- mosolygott rám
-Én is szeretlek.- mosolyogtam vissza könnyeimmel küszködve.
Végül a homok mélyére süllyedt.
A gyerekeknek azt mondtam amit mondott aztán lassanként mindenki elfelejtette, kivéve engem.
Miután megöltem megkaptam a különleges képességeit amit még a clanjából hozott és persze a saját clanom képességeit is meg kaptam aminek ez volt a feltétele. Egy része itt él velem és bár mindenki elfelejtette én sosem fogom.

2024.04.25.