Nagyon régi fanfic az atomókorból, amikor Deviantartra töltögettem fel írott cuccokat. Szerintem ez tök cuki lett. Ma már nem hiszem, hogy képes lennék ilyesmit írni, de ki tudja.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fő utca, 18:00
Esteledett Tokióban. Közeledett a karácsony és beköszöntött a tél a városban. Hó viszont nem esett már napok óta, de a köd leszállt. Az épületek fényeit megtörve érdekes fényjátékot eredményezett. Az utca tele volt hazafelé tartó emberekkel és szórakozni készülő fiatalokkal. Egy helyen azonban még mindig dolgoztak. Ez a Muranishi ügynökség épülete volt, ami eltörpült az azt körülvevő felhőkarcolóktól és magas toronyházak mellett. A próbaterem tele volt emberekkel. Ma este próbált az ügynökség két üdvöskéje: Kilari és Hikaru. Jelen volt a Ships, a fiú banda, aki jóban volt Kilarival. -Hikaru, készen állsz? –kérdezte hősnőnk. -És Te, Kilari? –válaszolt Hikaru kedvetlenül. -Igen, készenállok. –mondta Kilari a szokásos lelkesedésével. Muranishi úr magához hívta őket: -Rendben, kezdjétek. Ne feledjétek, hogy holnap fellépés és ez lesz az utolsó fellépésetek 2022-ben. - Igenis, főnök. –válaszolta Kilari és Hikaru egyszerre. A próbateremben volt egy öreg zongora, Muranishi úr a zeneiskolától kölcsönözte ki csak erre az alkalomra. A zongoránál egy idősebb úr ült, és ő is készülődött a próbára. Kumoi kisasszony, a lányok managere szólalt meg: - Kezdheti, Tanaka úr. A kiskarácsony nagykarácsony című dalt kezdte el játszani, mire a lányok nekiálltak énekelni, vagy mégsem? Kilari: ♫ Kis karácsony, nagy karácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegében. Hikaru: ... Hikaru becsukta a szemeit és a kezeit tördelte. - Mi a baj, Hikaru? –kérdezte Kilari, mert látta, hogy valami nem oké a partnerével. - Lámpalázad van, Hikaru? –szólt oda Muranishi úr. -Nem, csak kezdjük újból. –válaszolta Hikaru sóhajtozva. Kumoi kisasszony ismét utasította Tanaka urat, hogy mehet a zongora kíséret.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azzal újrakezdte a jól ismert karácsonyi dalt. Kilari nagylevegőt vett, kihúzta magát és újra énekelt. Hikaru remegve ugyan, de próbálta követni társát. Ismét elment a hangja, és nem tudott mit tenni ellene. Hosszas kérlelés után megpróbálta összeszedni magát. „Már korábban is szerepeltem ezzel a lánnyal"- gondolta magában Hikaru. Újra felcsendült a zongorán a fülbemászó dallam. Kilari: ♫ Kis karácsony, nagy karácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegében. Hikaru: ♫ Kis karácsony, nagy karácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegében. Kilari: ♫ Jaj, de szép a karácsonyfa Ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép gömb, ott egy labda. Jaj de szép a karácsonyfa! Hikaru: Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, Kisült-e már a malacka?! Ajj ne! - Heheh, ez egy másik verzió? –kuncogott Kilari. - Te most gúnyolódsz velem? Nem látod, hogy bajom van? –fortyant fel rögtön Hikaru, Kilari megszeppent és lesütötte a szemeit. - Még egy utolsó próbát!- törte meg a műterem kínos csendjét a manager úr. - Nem! Elegem van! Nem tudom elénekelni a dalt! Hazamegyek! –Hisztizett Hikaru. . Majd fogta magát és sírva kirohant a teremből (megj. A sorozatban is ilyen dramaqueen XD). Kilari szomorúan állt a mikrofon mögött. A shipses fiúk összenéztek és odamentek Kilarihoz. - Menj utána, Kilari! –mondta kedveseb Seiji, aki szerette Kilarit támogatni. - De a próba! –felelte szipogva a hősnő. - Ne törődj vele, barátok vagytok, vagy nem? –mondta Hiroto, aki a nyers őszínteségéről volt híres. - Én...én annak tartom őt. –jött a válasz. Menj! Odanézz! Kávé és Teki is azt mondja. –mondta Seiji és a két kis kabalaállatkára mutatott. A két kis kedvenc is helyeselt Seijinek. Kilari is kifutott a teremből. Muranishi úr le volt lombozódva üdvöskéi problémája miatt. Kumoi kisasszony, aki korábban sztárként ügyködött, megigazította szemüvegét, majd megállította Kilari-t az ajtóban. -Ha most elmész, lehet, hogy nem leszel elég felkészült egy ünnepi előadásra. - Köszönöm, Kumoi kisasszony, de vissza kell hoznom Hikarut, ez ő róla is szól. –felelte határozottan Kilari. A többieket mindig meglepte a lány ezen oldala. A bolondos, folyton tévesztő Kilari tud komoly és felelősségteljes is lenni. - Hát legyen, de siessetek vissza. –mondta Kumoi kisasszony. - Bocsásson meg főnök és Kumoi kisasszony. Ittekimasu. –válaszolt Kilari és elviharzott becsapva maga mögött az ajtót. -Kilari mindig meglep engem. –nevetett fel Seiji. - Jól van ez így, haver. Jól van ez így. –helyeselt Hiroto és megpaskolta partnere hátát.
Fő utca 19:00 Kilarinak fogalma sem volt hol keresse a kereket oldott partnerét. Hiába kiáltozta a nevét, nem jött válasz, csak a járókelők nézték furcsának, hogy mit üvöltözik itt ez a gyerek. Eközben Hikaru üldögélt és sírdogált egy téren, ahol egy harangtorony állt. Kis korában amikor rosszul volt, mindig idehozta az anyukája. „Utálom magam, hogy Kilari olyan magabiztos én meg folyton idegeskedem, ha elő kell adnom." –gondolta magában. Egyszer csak egy énekhang ütötte meg a fülét, valaki szép hangon énekelt, a szél a távolból hozta a hangot, de tisztán halható volt: ♫ Yurari yurai yurete iru otome kokoro piinchi kanari kanari yabai no yo tasukete daarin kurakurarin
nani mo kamo ga atara shii sekai ni kichatta wa takusan no doki doki no rikoe fumikoe ikuzo!
Követni kezdte a hangot. Hirtelen Kilarival találta szembe magát, aki a hang gazdája volt. Két nagy kék aggódó szempár nézett rá. Hikaru lesütötte a szemeit. - Miért jöttél? - Hikaru...én azt hittem barátok vagyunk és mindent megosztunk egymással. - Tudom, hogy alárendelt vagyok, mert tőled kell tanulnom és még csomó mindennel küszködök. - Miért nem mondod el? - Én el akartam mondani, mi bánt, de te sosem figyelsz rám. Mindig csak nevetgélsz meg bolondozol és mindenki téged szeret. - Ne haragudj, erre nem gondoltam. - Miért leszek mindig lámpalázas, amikor szerepelek, még a próbán is majd kiugrik a szívem a helyéről?! - Hikaru, ez minden kezdő sztárnál így van. Én nagyon féltem az első előadásom alkalmával, de az emberek többsége jó és szereti a jó zenét. Fogd fel így és ne add fel elsőre. -Már olyan mindegy, biztos utálnak az ügynökségnél és téged is megbántottalak. Bocsáss meg. - Dehogy bántottál meg, csak aggódtam, hogy bajod esik, mert szeretlek mint barátot. - Jaj, Kilari!!! Úgy sajnálom. - Spongyát rá! Cicaölelés!!! =^-^= *Hikaru nyakába ugrik* Szeretlek! - Én is szeretlek, Kilari. ^^
