Egymásért... (Jikook)

2. Fejezet

Fél évvel később.

-Héé Jungkook megcsináltam Mr. Kim kocsiján a gyertya cserét? - szólt főnök fennhangon nekem, mire kigurultam az aktuális szerelni való alól.

-Mr. Kim??? - kérdeztem vissza csodálkozva.

-Igen! Mára kérte. - lépett mellém Josh, és rosszallóan nézett rám.

-Az a magas lófejű pacák a kis pincsijével? - ültem fel, s kezemet törölgettem a derekamra erősített rongyba.

-Az. De jó lenne, ha nem így jegyeznéd meg a kuncsaftokat. Még sokra viheted, és talán egy saját szerelő műhelye is lehet. - dörzsölt az orrát főnököm enyhe fejrázással.

-Kész van, nyugi. Jöhet érte amikor akar. - feküdtem vissza az előbbi pózba, majd vissza gurultam a kocsi alá.

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt hat hónapban. Az első, sikerült állást találnom, így elköltöztem anyámtól. Bár anyának nem lehet nevezni, de azért mégis csak neki köszönhetem az életem. Egy sötét esős estén hagytam el végleg a szülői házat, majd költöztem a munkahelyem fölötti kis szoba konyha albérletbe. Mivel apa gyakran mutatta, és segítettem neki a kocsikkal, így minden rám ragadt, s már volt is munkám. Igen egy autószervizbe dolgozom napi 12 órát. Igaz mocskos meló eltekintve attól, hogy néha nem fizetnek a munkáért, mert nem tetszik nekik, de én szeretem csinálni, ez a lényeg az egészben. Bár a tanulmányaimat az egészségügyben tettem le, ott nem fizetnek ilyen jól mint itt.

-Kook!!! - gondolataimból Josh hangja rántott vissza a valóságba.

-Tessék!? - fordultam hátra már az asztalnál állva egy kis kávét szürcsölgetve.

-Mr. Kim nincs megelégedve a munkáddal! Azt állítja még mindig kattog a motortér. - dobta elém a kis füzetét.

-Az nem lehet. Mentem vele egy kört, és akkor semmi baja nem volt. - csaptam le a kávés bögrémet a falapra, ami apró darabokra tört, olyan ideg jött belém.

-Én nem tudom mit csináltál vele. De ez így nem lesz jó! Lassan több panasz van rád mint dicséret, és csak lehúzod a műhelyem hírnevét. - mutatott rám a koszos ujjával, mire odébb pöcköltem azt, és csípőre tettem a kezem.

-Nem tehetek arról, hogy az a fasz minden szart kitalál, csak, hogy nekem ártson. Forduljon fel az a pöffeszkedő alak a rohadt dögjével együtt. - keltem ki magamból alig pár másodperc alatt, amit sosem szoktam.

-Sajnálom Kook, de nem tehetek mást, el kell bocsássalak. Azt mondta, hogy nem fogja ide hordani a kocsiját, ha még egyszer itt lát. - tette vállamra a kezét, sajnálta gyanánt.

-Egy sajnálomból nem tudok megélni. De azért kösz a semmit. - fordultam sarkon, s hagytam ott volt munkaadomat. Puffogva trappoltam fel a lakásomig, majd nagy lendülettel léptem be az ajtó, és csaptam be azt dühömben. - Bassza meg!!! - ordítottam el magam a tehetetlenségtől, s le roskadtam a kanapéra. Kezeimbe temettem az arcom, s gondolkodni próbáltam, de valahogy nem jött össze.

-Ahhhhh... - kiáltottam fel, s hátra dőltem a kanapén. Lehunytam a szemeimet, majd próbáltam tisztán gondolkodni viszont egy szó visszhangot a fejemben. "Szeretlek!", Azóta se tudom kihez tartozott ez a hang, de az életem köszönhetem neki, s így ért utol az álom.

Másnap reggel a madarak csicsergésére keltem, így szemem dörzsölve indultam el a fürdő felé. Vettem egy gyors zuhant, s fel is öltöztem. Hamar kaptam a cipőm, és a pénztárcám után, majd már ott sem voltam. Az első utam egy újságárushoz vezetett, ahol vettem egy állásokkal teli vastag lapot, s indultam vissza a lakásomba. Otthon az asztal fölött görnyedve nyálaztam át majdnem az egészet, amikor is a szemem megakadt egy Hirdetésen.