Apró szösszenetek

sárkányok háza szösszenet🐉

Apró léptekkel közelítette meg a kalandvágyó leány a tömör fából álló ajtót, amit nehézkesen, s nyikorogtatva nyitott ki. Az öreg ajtó előtt büszkén magasodott egy tetőtől talpig páncélba öltözött férfi, aki az éles hang ellenére is maga elé tekintett. A fiatal lány incselkedve a katonával, leemelte fejéről sisakját, ennek köszönhetően láthatóvá vált a férfi éjsötét, mély hullámokban végződő fürtjei. Hirtelen összerezzent az ifjú a meglepő csínytől, s csodálkozottan tekintett az ezüst hajú hajadonra. Mogyoróbarna szemeivel követte minden rezdülését a bohém lánynak, aki gyerekes játékba kezdett vele. Hamvas orcáján szeplők sokasága pihent meg. Széles, pirosló ajkai mosolyt formáltak, ami ellenállhatatlanná tette a szeleburdi leányt. Igéző lila szemei izzóan ragyogtak a halovány gyertyák fényében. Az ifjú katona nem merte hosszasan magasztalni a lányt vágytól égő szemeivel, hiszen attól tartott, minél tovább nézi az előtte sürgő-forgó lányt, végül beleszeret. Fáradságról árulkodó sóhaj hagyta el testét, s összeráncolt szemöldökkel révedt az előtte álló lányra.
-Mit óhajt Hercegnő? — tette fel a kérdést lélegzetét visszafojtva.
-Ser Criston Cole...— ejtette ki nevét hangzatosan. — Miért vagy ennyire kimért folyton? Legalább te légy kevésbé untató ebben a kastélynak nevezett börtönben. — kuncogott és a sisakot a katona elé nyújtotta. Mire a férfi rámarkolhatott volna vaskesztyűjében, a tréfálkozó hercegnő elhúzta előle. — A-a, ez nem lesz ilyen egyszerű Criston. Gyere és vedd el tőlem ha ennyire akarod! — bujtotta fel a férfit.
-Rhaenyra hercegnő, kérem adja vissza. — mélyült el hangja. — Nincs erre időm. Vissza kell állnom az őrhelyemre, különben meghurcoltatásban részesülők. — mondta látszólag higgadtan Rhaenyra tekintetét kerülve.
-Legalább történne valami érdemleges amit áhítattal néznék végig. — nevette el magát szórakozottan. — De az igazat megvallva, megkönnyezném az esetet. — lépett közelebb a katonához. — Túlságosan hozzászoktam a jelenlétedhez. Hiányozna az érdekfeszítő eszmecserénk a falakon kívül. — suttogta és végig simította gyengéden kezét a férfi mellvértjén. Criston úgy rezzent össze Rhaenyra érintésétől, mintha tulajdon mellkasán pihentette volna kezét a hercegnő. Hirtelen dübörgő hevességgel kezdett el dobogni a szíve, minden addigi zajt elnyomva. Nagyot nyelve távolodott el a csillogó szemű lánytól. — Már nem is kell ez a nyavalyás sisak? — nevetett fel jókedvűen Rhaenyra.
-Adja vissza Hercegnő! Nem kérem meg többször! Különben... — csuklott el látszólag magabiztos hangja.
-Különben? — kérdezett vissza sejtelmesen a leány.
-Különben erőszakkal veszem el a kezéből, és én nem szeretnék erőszakhoz folyamodni. — mondta el zavartan a szemkontaktust kerülve.
-Én bármit odaadnék neked erőszak nélkül... — lépett közelebb a katonához, s ezúttal ujjaival a szemébe lógó hajtincseivel kezdett játszadozni. Criston türtőztette magát, de türelme végesnek ígérkezett, s ezt mindketten tudták.
-Ne tegye ezt velem. — hátrált meg, majd óvatosan vaskesztyű védte kezeibe vette a hercegnő törékeny kezeit.
-Mit ne tegyek? — suttogta, s szemeiben a vágy szikrája lobbant fel.
-Én nem tehetem ezt. — sütötte le tekintetét. — Adja vissza a sisakomat kérem. — nyújtotta ki páncélozott karját a hercegnő felé.
-Vedd el. — folytatta Rhaenyra a macska-egér játékot. A katona megelégelte a bugyuta játékot, s hatalmas vaskesztyűjével rámarkolt a sisakra, de ekkor Rhaenyra gyengéden csókot lehelt ajkaira. Criston megrökönyödve merült el az aprócska jelentéktelennek látszódó csókban. A hercegnő mosolyogva az arcán távolodott el az előtte álló, mostanra felajzott férfitól. Rhaenyra könnyed gyermeki játéknak vélte az előző eseményt, így tettét nem mérlegelve hátat fordított a katonának. Pimasz módon újra hergelni szándékozta a férfit szavaival, így beszédre nyitotta mézédes ajkait.
-Hm, nem teljesen így képzeltem. — simította végig vékonyka ujjait ajkain. — Úgy gondoltam te vad és szenvedélyes szerető vagy. Hm, ezek szerint tévedtem. — biggyesztette le alsó ajkát szomorúságot színlelve. — Bár azt hittem az első csókom egy fél lábbal a sírban lévő öregemberrel lesz majd. — merengett el mondandója közben. — Akit édesapám a bőséges anyagi javai miatt választ ki nekem férjemül. — fordult meg majd folytatta. — Persze, politikailag is igen kedvezőt. — pontosított. —  Bele se merek gondolni, hogy egy apámnál is idősebb ember hozzám ér és... — borzongott meg a lány és csacsogott tovább mindenféléről ami az eszébe jutott lányos zavarában. — De te, Criston, valami kézzel meg nem fogható — tekintett rá félénken — melengető érzést váltasz ki. Úgy érzem valósággal megdermed a testem a közeledben és többé már nem vagyok képes irányítani azt. Egyszerűen mintha felforrna a vérem és a szívem a torkomban dobolna.— mosolyodott rá és közelebb lépdelt a katonához, s folytatta bensőséges monológját. Ser Criston Cole, akinek legnagyobb erényei közé tartozott a türelem, váratlanul olyan hirtelenséggel, s mohósággal csókolta meg Rhaenyra hercegnőt elhallgattatása céljául, mint addig még nőt azelőtt soha.