Fekete fény

Jacke

Jacke Igneus soha sem értette, hogy miért jó a kollégium. A hülyeség szót találta a legmegfelelőbbnek véleményezéskor. Nem szeret iskolába járni, de a szülei és barátai miatt elment a gimnáziumba. Egy másik városban lévő gimnáziumba. Kollegista lett. Akarhányszor mondta, hogy ő nem, a szülői rábeszélés sikerült. De az is lehet, hogy egy valaki befolyásolta a döntését.

Festett haja az arcába lógott az autóban. A telefonján nézte az insta storykat, amikor az apja hatalmasat fékezett, egy eltévedt őzike miatt. 

-Mi a?- lepődött meg, majd lehúzta az ablakot és kinézett.

-Nyugi Ja'-így szólítja az apja- nem úszod meg. De az állat megmenekült.- Utána nézett, de a mögöttük lévő autóból kijövő hangos dudaszó kiébresztette a gondolkozásból, ezért tovább hajtott. Az apjának igaza van. Bármi jön is, sosem lesz komolyabb baj belőle. Amikor lebuktak Sophie Pulchritudoval az öltöző fürdőjében, csak szegény lány kapott igazgatóit. Jacke egy figyelmeztetéssel tovább folytathatta a tanulmányait. És ez mind nyolcadik félév elött volt, amikor is a felvételire kellett volna koncentrálni a csajok helyett. 

Egy hatalmas épület előtt parkoltak le. A kerítés nagy fal volt, tele graffitikkel. Még a 194 centijével sem látott ki rajta. A bejárai ajtó fekete színű fém lehetett. Mint egy várkapu... Volt már itt nyíltnapon, de mintha más lett volna. Belépve egy nagyon hosszú folyosó fogadta őket a legvégén egy üvegajtóval. Termek és tablók mindenhol. Az ő terme a harmadik emeleten várta, az ablakai a belső kertben lévő szökőkútra néztek. A kerten áthaladva sok diákkal és tanárral találkozott. Egy oszlop mellet mentek fel a kőlépcsőn. Mire felértek, a torkukban dobogott a szívük.

-Hát, fiam... ezt nehéz lesz....megszokni-lihegte Mr. Igneus. Ő csak bólintott egy megjegyzésre. Túlságosan elfoglalt volt azzal a gondolattal, hogy ő itt fog lakni, valahol. 

A teremben már ültek egy páran, a hátsó padsorokban. Illedelmesen köszönt, majd leült az ablak mellé, hátulról a harmadik sorban. Kinézett, és meghökkenve nézte a szökőkutat. Két narvált ábrázolt, ahogy kiugranak a vízből és a szarvaikat összeérintik. Majd észrevette az apját, ahogy a kijárat felé tart. Gyors írt neki, hogy majd segítsen, hogy merre találja a szobáját. 

-Szabad lesz?- kérdezte egy hang, kizökkenve az elmélkedésből. Egy csinos lány állt a padja mellett, feszülős fekete-vörös egyberuhával és egy fehér kötött kardigánnal. Barnás beütésű haját kifújta a szeméből, és várta a választ. Jacke csak figyelte. Mintha látta volna már valamikor. De nem jutott az eszébe.

Mivel nem válaszol, szépen, vigyázva szoknyájára leült mellé, majd elővett egy bőrkötésű noteszt és egy tollat ​​amit az ujjai közé fogva elkezdte pörgetni. Jacke le sem vette a szemét róla. Végig mérte, minden apróbb részleten megakadt a szeme. Megszólalt a csengő, és elszégyelte magát, hogy nem válaszolt. Lehet, rossz benyomással kezdte a szép hölgynél. De legalább a padtársa.

A zaj abbamaradt, az ajtó nyikorgás nélkül nyílt ki, egy markáns férfi és egy lazán öltözködött nő sétált a tábla felé.