Történetünk egy távoli világba vezet hol az öröm ritkán létezett, egy szegény kislány lesz a történetünk főhőse, kinek útja nem pont könny mentes lesz. A kislány neve Anais gyönyörű egy kislány kinek szeme mint a felhők, fehér s könnyed nyugalmat rejt. Anais nagyon sírós volt baba ként de nem hiába a házban folyamatos üvöltözések s hasonlók voltak így egyértelmű hogy nem épp a leg nyugodtabb környezete volt Anaisnak. Anais baba kora tele van könnyekkel de ugorjunk is egy nagyot az időben, Anais-t szülei oviba íratták hátha nem lesz bőgő masina a leány, de Anais egyszer se mosolygott az első ovis napján így a gyerekek messziről kerülték a lányt, Anais ezt nem is bánta annyira mivel ez volt a rög eszméje: "ki nem szeret úgy ahogy vagyok az ne is próbáljon a közelemben lenni." Az anyukája vitte kocsival haza a lányt de Anais egyszer se mosolygott anyukájára se apukájára
Anais anyukája út közben ezt kérdezi Anaistól: "Anais menjünk vagy maradjunk?" Anais röktön gondolta hogy anyukája el szeretne válni az apukájától de Anais egy érdekes gyerek volt és csak ennyit mondott: "nem mind1?" Anais anyukája könnybe lágyadt szemmel haza vezetett amikor haza értek Anais apukája ezt mondta: "Hé miért pont ovodába járatjuk a kölyköt?" Anais anyukája válasza: "hogy egy normális iskolába tudjuk járatni kéne neki egy normális ovis végzetség nem gondolod?" Anais apukája: "hagyjuk már, tudod hogy bér gyilkos vagyok, annyi pénzt szerzek amennyit akarok és bármelyik iskolába be bírnám íratni." Anais anyukája: "de hátha így fog majd mosolyogni és nem sírni" Anais apukája: " hagy sírjon, majd kinövi" Anais anyukája: "jó de mostmár hagy járjon óvodába" Anais apukája: "jó" (az oviba nagyjából senki nem szólt hozzá az ovonéniken kívül de Anais nagyon okos kislány volt)(ovis korszak ezzel lezárva)
YOU ARE READING
könnyes út
Randomtörténetünk egy csendes lányról fog szólni, akinek szülei pontosabban az apukàja egy bérgyilkos, ha érdekel a történet minden féle képpen olvasd végig! valószínűleg lesz benne egy kevés depresszió egy kevés romantika de a történet nem feltétlenül ez...