Dark Love (ÚJRAÍRT)

Titkok

Serena szemszöge

Átkozott voltam, ha nem az ebédlőben történtekre gondoltam egész nap. Idejön ez a Will és már az első napján túl közel merészkedik hozzám.
Lassan cammogtam a krampuszon egészen a kollégiumig. Felvonszoltam magam nagy nehezen az első emeletre és szinte berobbantam a szobámba. Ledobtam a táskámat, ami az ágyról a földre zuhant. Én nem törődve vele a hűtőbe kezdtem el kotorászni egy üveg gyümölcslé után.
Elővettem egy poharat és kiöntöttem. Hirtelen egy nagy puffanást hallottam. Az üdítő kicsúszott a kezemből és nagy csattanással a földön landolt. A sárgás lé lassan folydogált ki a padlóra.
Káromkodások közepette töröltem fel vagy milliónyi papírtörlővel. Miután végeztem, dühösen kidobtam a kukába a szétázott papírmasét és majdnem kiszakítottam az ajtót, annyira dühösen nyitottam ki.
-Mégis mi a fene...- elakadt a lélegzetem amikor megláttam Willt a szemközti szobában. Félmeztelenül szaladgált és csak egy törölköző takarta azt, amit éppen nem akartam látni. De az is úgy nézett ki, mintha nemsokára leesne. Willt egy cseppet sem zavarta, hogy tárva-nyitva van az ajtaja. Vígan szaladgált fel s alá a kicsi szobában, miközben fülhallgatóval a fülében fogat mosott.
-Will!- ordítottam oda neki. Nem hallotta. -Will!- még most sem. -WILLIAM!!!- mintha mi sem történt volna. Én dühösen áttrappoltam azt a távot, ami az ő szobája és az én szobám között volt. Meg akartam kocogtatni a vállát, csakhogy végre észrevegyen. Balszerencsémre pont akkor fordult meg és eltarolt engem. Hangos és fájdalmas csattanással estem a fenekemre. Will kivette a füléből a fülhallgatót és leguggolt mellém.
-Jesszusom, Serena. Ugye tudod, hogy ez koedukált kollégium? De ennyire azért mégsem. Mégis mit keresel itt?- nézett a szemembe kissé feldúltan.
-Hallottam egy puffanást. Gondoltam megnézem mi az. - feleltem mérgesen és feltápászkodtam. Will fel akart segíteni, de elütöttem a kezét.
-Az a puffanás csak a szék volt. Nem figyeltem és nekimentem. - felelte és megigazította magán a törölközőt. Én a szemem elé kaptam a kezem.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?- sikkantottam fel.
-Nem. Mivel ez az én szobám. Te vagy az, aki itt zavar.
-Háromszor kiabáltam neked. Nem hallottad. - fújtam dühösen.
-Az még nem ok arra, hogy betörj másokhoz. - felelte.
-Te egy...!- kezdtem kiabálni, de Will villámgyorsan odajött és a számra tapasztotta a kezét.
-Be kell fognom azt a mocskos szád. Az ebédes incidenst még nem kaptad vissza. Nincs jogod kiabálni velem- súgta a fülembe, amitől minden kis szőr felállt a hátamon. Ki akartam magam szabadítani, de hiába. Will piszok erős volt. A két karomat lefogta és a falnak szegezett.
-Engedj el te szemét!- fújtam dühösen. Will megszorította a csuklómat.
-Majd ha lenyugodsz. - morogta. A szemei villámokat szórtak.
-Ne mondd meg mit tegyek! - vágtam vissza.
-Hidd el, ha most az ágyban lennénk nem ezt mondanád. - mosolyodott el ravaszul.
-Micsoda? Te meg én egy ágyban? Nevetnem kell- fulladoztam.
-Elég sok mindenben jó vagyok. Majd akkor kiabálj velem, amikor benned leszek. - folytatta.
-Az soha nem fog megtörténni. - sziszegtem, miközben hozzá hajoltam, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Akár meg is csókolhattam volna.
Nem! Ő meg én sose.
-Úgy gondolod?- súgta a fülembe, miközben az ujjai lassan elindultak lefelé a karomon. - Tekintve, hogy rajtam alig van valami, lehetségesnek tartom. Nem tudsz nekem ellenállni. Senki sem tud. - az ujjai megragadták finoman a nyakam és az ajkai így vészesen közel kerültek. Álltam a tekintetét. Will elmosolyodott és elengedett. Én dühösen trappoltam az ajó felé.
-Az ajtót mostantól csukd be! Nem vagyok kíváncsi rád!- vetettem oda és becsaptam. Még a sajátomat is.

Will szemszöge

Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből Serenát, ahogy átjött ma. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy akaratom ellenére nem csókoltam meg. Pedig meg kellett volna. Az ajtómra néztem, ahol pár órával ezelőtt Serena állt dühösen.
-Bassza meg!- sziszegtem és kirontottam a szobámból be egyenesen Serenához. Ő az ágyában kényelmesen szundikált, mint minden normális ember éjfél tájékán. Arca békés volt és dühös homlokráncolások nélküli. Csendben odamentem hozzá. Körbenéztem, hogy van e valami, amit fegyvernek használhatok. Most kell megölnöm. Muszáj lesz. Majd a Tribridek elintézik, hogy ne is tudják, hogy Serena élt. Sajnos a piszkos munka rám maradt. Felvettem a kést a pultról és Serena nyakához illesztettem. A kés remegett a kezemben. Shiron nem mondta miért kell megölnöm. De meg kell. Újra a nyakához tartottam a kést. Hiszen ő csak egy ártatlan lány. Lehet azt se tudja ki ő valójában. Elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nyílván nem tudta ki ő. De akkor is meg kellett ölnöm.
De nem tettem meg.
Letettem a kést és remegő kézzel nyúltam Serena arca után. A selymes bőre egyből megbabonázott. Kibaszottul nem tudtam megtenni. Gyenge vagyok.
Serena nyöszörögni kezdett. Elkaptam a kezem, mert féltem, hogy felébred, de csak megfordult háttal nekem. Az ujjaim újra rátaláltak a bőre selymességére. A nyakához hajoltam és megcsókoltam a legérzékenyebb pontot. Ahogy hozzá értem éreztem, hogy valami különös érzés fog el. A pulzusom felment és ki akartam bújni a bőrömből. Mintha ezernyi apró tű szurkálna engem.