Love in Time|myg

21.rész

-Lágy szellője vagy te szívemnek, szemeid csillogása pedig szemeim fénye.
Én a szörnyeteg Te a szépség mi lehetne ez ha nem a legszebb ellentét?
Tudom, hogy az összes melegséged igaz, fogni akarom a kezed melyekkel a kék virágokat szeded.
Sírok, könyörgök ebben az elfeledett homokvárban, nézek összetört maszkomra.
De még mindig akarlak.

~Suga

-Ahh rohadt élet!-keltem fel álmomból majd a mellettem lévő párnát egyenesen a falnak vágtam.
Miért van az mindig, hogy akkor ébredünk fel, amikor a legjobb rész jönne az álmunkból?
Gyorsan papírt ragadtam és le írtam azt amiből emlékeztem az álmomból.
Mostmár biztos voltam benne, hogy az a király én voltam a feleségem pedig Byeol lett volna?
Így is persze van egy csomó dolog, amit nem értek...na mindegy nem fáraszthatom ezekkel magam, mert ma hosszú napom lesz és van egy hetem le adni a vocal line dalát is persze, amivel sehogy nem haladok.

-Jobb időket!-mondtam, majd le ültem a székre és úgy ahogy voltam lehajtottam a fejemet.

-Jól aludtál?-fordult felém kedvesen Byeol, mire egyet ugrott a mellkasom. Hmm sosem éreztem még ilyet. Remélem nem most fogok tüdőgyulladást kapni.

-Nem!-válaszoltam mogorván, majd visszahajtottam a fejem.

-Fejfájás?-kérdezte Jin hyung, majd elém rakta a tojásrántottát.
-Ha igen akkor gyorsan heverd ki mert megyünk a BigHithez.-mondta Jin, mire fájdalmasan felnyögtem egyet.

-Nem lehetne még egy hét pihenő?-kérdeztem.
Mostanában hiába alszok délig az álmaim miatt teljesen kialvatlan vagyok.

-Nem, gondolj már az ARMY-ra!-mondta idegesen Jimin majd beleivott vízébe.

-Te is tudod, hogy nem erről van szó! Gondolok az ARMY-ra, az ARMY az életem!-jelentettem ki, majd a kajához hozzá se nyúlva mentem fel a szobámba felöltözni.
Jimin néha annyira fel tudott idegesíteni, hogy valami eszméletlen idegbe rak. Legszívesebben le tudnám ütni, de mivel ők a családom így sosem tudnám egyikőjüket sem bántani. Ez az egy szerencséje van a kis szarosnak.

Le menve az emeletről már mindenki készen volt így kabátomat megfogva én is ki indultam a többiek után.
Van egy olyan érzésem, hogy ma ki köpöm a belem tánc közben.

-Mindenki itt van?-kiabál Namjoon, mire együttesen mindenkitől elhangzik egy 'igen'.
Fejemet balra fordítva meglátom Taehyungot.
Hát ennek meg mi baja?
Ilyenkor már nem lehet vele bírni, mert annyira várja, hogy visszatérjünk a pihenőről.
Ez helyett most csak annyit láttam, hogy szemei az ablakot pásztázzák.
Sosem szerettem ha valamelyikük szomorú.
Egyszer csak olyan mennyiségű ihlet örvény kapott el.
Hirtelen megláttam a fehér épületet, majd egyből ki is szálltam a kocsiból.
Az ajtón belépve mindenki egy emberként hajolt meg elöttem, amit én is két hajolással köszöntem meg majd már szinte futottam a studiómba.
Gyorsan papírra vetettem, amit akartam így gyorsan ajtómat bezárva meg is indultam a közös studióba.

-Akkor ez a koncepció megfelel?-kérdezte a fiúktól Bang PD, majd felém fordult.
-Hogy állsz a dallal?-kérdezte.

-Péntekre kész lesz.-jelentettem ki lihegve.
Ezután el lettünk küldve az új mv-nek a forgatására, aminek neve Fake Love.
Gyönyörű dal, még Jimin írta karácsony környékén.
Bang PD persze egyenesen rá kapott, hisz tényleg szép lesz.
A helyszínre oda érve nem akartam hinni a szememnek.
Byeol és Yoora ott kávézgattak a stylistos sátorban.
Mi a fasz?

-HÉ! Te mi a fenét keresel itt?-kiáltottam oda egyenesen a barna hajúnak. Az ideg szinte forrt bennem.
Neki otthon kéne lennie, hisz nem hagyhatom, hogy baja essen.
Akármennyire is szeretnék tőle megszabadulni nem hagyhatom, hogy meghaljon.

-Ne ordibálj! Byeolshii itt fog dolgozni mint stylist.-jött oda mellém J-hope.

-Ch...ne nevettes! Ő mint stylist?Mit tud Byeol a divatról?-néztem talán kicsit lenézően is.

-Hát többet mint te az biztos!-jött oda Jimin is.
Majd lenéztem magamra, ami tényleg nem a legjobb öltözetem volt, de basszus úgy is 20x fel kell öltözni akkor mit öltözzek elegánsan?

-Te csak ne kötekedj már így is tele van veled a hócipőm.-léptem hozzá közel.

-Miattad fog meghalni Byeol!-mondta hirtelen a semmiből, ezután mintha látása is ki tisztult volna.

-Tessék?-mentem hozzá mégközelebb, mire megijedt.

-Yoongi mi történt?-néz rám.
Én erre csak még idegesebb lettem, így bőrdzsekijét megfogva magamhoz húztam.

-Mi a fenét mondtál ha? Mit tudsz? Miért miattam hal meg Byeol?-kérdeztem már szinte fojtva Jimint, mire egy kezet érzek meg vállamon és meglátom Byeolt.

-Yoongiya normális vagy? Engedd el azonnal!-szólt rám Byeol erélyesen, mire egyből elengedtem.

-YOONGI!!! Yooongii-hallottam meg nevemet, mire ki nyitottam szemem.

-Megérkeztünk!-szólított meg Namjoon, majd az ajtót ki nyitva ki is szállt a kocsiból, amit a többiek is követtek.
Teljesen lesokkoltam, olyan valóságosnak tűnt minden.
Pár perc múlva ki szálltam a kocsiból, mire egy gyárépület tárult szemeim alá. Állapotából ítélve elhagyatott volt.
Ezek most komolyan itt akarnak forgatni?

-Jimin mégis mi ez a hely?-kérdezte Taehyung monoton hangon, majd ujjait véghúzta a csövön, ujjait pedig felénk mutatta.
-Tiszta retek.-mondta.

-Vettem észre...a Fake Lovenak ez a koncepciója.-mondta Jimin.
-De gondolom el sem olvastátok a vázlatokat, amiket küldtem.

-Hát ha nem egy rikító piros mappába tetted volna akkor el is tudtam volna olvasni.-mondta Jungkook.

-Ha talán befognátok a szátokat és nem kötnétek bele Jiminbe folyamatosan talán el is tudná mondani.-szólt egy kicsit erélyesebb hangon Hobi.

-Mióta is főnökösködsz te?-szóltam rá.
Egyszerűen hihetetlen mekkora szájuk lett a maknae linenak és Hobinak is.

-ELÉG!-ordította el magát Namjoon, majd oda jött hozzánk.
-Idefigyeljetek! Nincs sok időnk és mostmár nagyon nagyon elegem van belőletek. Különösen belőled, nézett Jungkook felé.
Te inkább azzal foglalkozz, hogy tegyétek helyre a dolgaitokat Taehyunggal, örülnék ha neked meg a dal járáson járna az eszed, úgy vettem észre nem nagyon sikerült eddig megírni.-mosolygott rám flegmán Nam, majd elmagyarázta, hogy miért is vagyunk itt.
A legszomorúbb az, hogy igaza van...

Az egész napunk el telt klipp forgatással és estére már mind nagyon fáradtak voltunk.
Hazafele az összes gondolatom elnyelt.
Beszélnem kéne Byeollal, meg úgy a többiekkel is.
Túl kell lépnem a múltamon, elengednem. A családom...ők, ők a családom és nem veszíthetem el őket.