Tanár úr, ezt nem szabad! (Yaoi)

3.rész: Korrepetálás?

Szeptember 17, csütörtök

Már 1 hete annak, hogy Aki tanár úr nem jött be az iskolába. Nem mintha izgatna, mi van vele, sőt kifejezetten élvezem a távol létét, addig sem kell matekoznom. Már éppen kezdtem megszokni, hogy nem kell emiatt a tantárgy miatt idegeskednem, így mikor be csengettek, én hátra dőlve a székemen hintáztam unalmamban amikor.... Aki tanár úr lépett be a terembe. A franca! Majdnem hátra estem. Miért? Miért kellett újra bejönnije?

-Jó reggelt kívánunk!- üdvözölte a tanárt az osztály vigyázban.
-Jó reggelt.- tette le a táskáját Aki tanár úr. -Jelentés?-kérdezte nézelődve, hogy ki a hetes.
-Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 15 fő, nem hiányzik senki.-hadarta Haru. Engem igazán be jelenthetett volna hiányzónak.
-Lapot elő, egyesével üljetek.- vetette oda hanyagul. Ó, hogy én mennyire szeretem a matek tanárt! Egyébként is nem jön 1 hétig, anyagot se küld, és első nap mikor be teszi a lábát írjunk röpit? Mit képzel? Ha megint egyest írok nekem végem.

Elcsesztem. Egy darab számot nem tudtam írni a lapra. Meg fogok bulni.

-Tehát az algebrai törteket így kell egyszerűsíteni.- fejezte be a magyarázást, mert ki csengettek.
-További szép napot!- köszönt el az osztálytól.- Satoshi, szeretném ha itt maradnál. Beszédem van veled- nézett mélyen a szemembe Aki tanár úr. Mi van? Mit akar megbeszélni? Remélem nem akar áthelyezni máshova, vagy valami.
-R-rendben.- válaszoltam dadogva.

A teremből mindenki ki viharzott Aki tanár úr kérésére. Nem volt más a teremben csak mi ketten. A hideg is kirázott.

Síri csend. Nem mondott semmit. Kínos volt az egész helyzet ezért gondoltam megtöröm a csendet.

-Miről szeretne beszélni, tanár úr?- kérdeztem félénken. Pár másodpercig csak némán rám nézett, majd lecsukta szemeit és nyitotta beszédhez a száját.
-Nem jó úton haladsz-mondta egy kis hatás szünetet hagyva- nincs más jegyed matematikából, csak egyesed. Tudom ez még csak év eleje, szeptember, de te nem csak ennyire vagy képes, Satoshi. Egész általános iskolában 4-es-5-ös voltál matekból, a legrosszabb jegyed is 3-as volt, hogy sikerült be szerezned 2 egyest?-kérdezte én pedig csak döbbenten néztem rá. Honnan tudja, hogy jó voltam matekból? Ahhoz utánna kellett, hogy nézzen. Miért érdekli ez őt ennyire, hogy utánna nézzen? Még csak nem is ismerjük egymást ennyire! És most mit válaszoljak a kérdésére? Bocs, nem tudsz magyarázni vagy mi?
-N-nem tudom.-motyogtam halkan. Nem volt meggyőződve a válaszommal.
-Szeretném ha be járnál hozzám korrepetálásra.- nézett rám halálosan komoly pillantásokkal. Ez marha jó! Ez hiányzott az életemből. Még több óra Aki tanár úrral! Éjjen!
-Ma délután már jöhetsz is. Kettőre, ebben a teremben.-döntötte el ezt anélkül, hogy bármit is válaszolhattam volna. Na most nem mintha bármi esélyem is lenne meglógni, ha egy tanár be rak korrepetálásra, de ha például órám lenne akkor (ami pechemre pont nincs ma) azt jó lett volna tisztázni. Na mindegy.
-Rendben.- feleltem vékony, számomra is idegen hangon. Mi van velem?
-Akkor ezt meg beszéltük.- állt fel az asztaltól, majd rám nézett- Legyen szép napod!- köszönt el.
-Önnek is!-feleltem halkan. Azzal az ajtóhoz sietett, de még gyorsan vissza nézett, majd rám kacsintott. Várj mi? Neeem biztos csak rosszul láttam és pislogott. Vagy csak a szemébe ment valami. De biztos, hogy nem kacsintott. Biztos.
Ezzel nem tudtam sokáig filozofálni, mert be csengettek irodalomra, és a tanárral együtt az osztály is berontott a terembe.

A jelentés után Hana suttogni kezdett:
-Mit akart a tanár úr?-kérdezte alig hallhatóan.
-Be rakott korrepetálásra-válaszoltam én is suttogva.
-Uhh az nem jó. Sok szerencsét!-mondta majd ki nyitotta a tankönyvét.

Szerencse. Hát arra szükségem lesz.

~folytatása következik~

Sziasztok! Köszi, hogy elolvastad! Vajon mi fog történni a korrepetáláson? A következő részben kiderül!:D