Tanár úr, ezt nem szabad! (Yaoi)

4. rész: Rémálom a korrepetáláson

Szeptember 17, csütörtök

Már vagy fél órája el múlt kettő és Aki tanár úr még mindig nem jött meg. Most elfelejtette, hogy be rakott korrepetálásra vagy én néztem el valamit? Most haza menjek vagy ne? Még várok 10 percet ha nem jön húzok haza.

Nem telt bele 2 percbe, már nyílt az ajtó. Aki tanár úr egy halom papírral a kezében érkezett meg.

-Szép napot, bocs a késésért- tette le a cuccait a tanári aztalra. Mi az hogy"Bocs"? Egy bocsánatot azért igazán ki nyőghetett volna, ha már több mint harminc perce rá várok. Na mindegy.
-Jó napot!-mondtam erőltetett mosollyal az arcomon. Majd elkezdődött a korrepetálásom matekból, Aki tanár úrral.

-Szóval érted már?- kérdezte lágy, őszinte mosollyal. Gyönyörű mosolya van. Most sokkal őszintébb, lazább és kedvesebb volt mint órákon. Mintha nem is ő lenne az. És még értettem is, hogy mit magyaráz. Jó volt a társaságában lenni. Várj mi? De én utálom Aki tanár úrat! Ősi ellenségem! Te jó ég, komolyan azt mondtam, hogy gyönyörű a mosolya? Azt hiszem megyek eret vágni.
-Igen- válaszoltam kissé elpirulva. Azt hiszem kezdek negőrülni.
-Ennek örülök- mosolyodott el még jobban.
Erre nem tudtam mit válaszolni, csak összezavarodva ültem a székemben és vártam, hogy mondjon valamit. Nem mondott. Csak némán fel állt, oda ment a székem mögé, le hajolt a fülemhez és ezt súgta:
-Igazán aranyos vagy mikor elpirulsz!- a suttogásától ki rázott a hideg. A szívem el kezdett vadul verni. Meg se tudtam szólalni. Bele telt egy pár másodpercbe mire a hang végre ki jött a torkomon. A félelemtől csak ennyit bírtam kérdezni.
-T-Tessék?- dadogtam reszketve, vékony hangon. Még sose mondott nekem ilyet senki. És az első ember aki ezt meg tette egy férfi volt. Akit ráadásul szívből gyűlöltem.
-Azt mondtam, aranyos vagy mikor pirulsz!- mondta magabiztosan, elismételve előző mondatát. Nem mintha nem értettem volna jól. Tökéletesen értettem. Egyszerűen csak nem bírtam felfogni. Hogy kerültem én ilyen helyzetbe?
A félelem át járta az egész testemet. Nem tudtam megszólalni, teljesen lefagytam.
Aki tanár úr kezével magához fordította a fejemet és basszus! Megcsókolt. Szenvedélyes, érzelmekkel teli vad csók volt. Mintha már régóta várt volna erre. Nem volt időm elhúzódni. Mire észbe kaptam, már az ajkaink össze tapadtak, a nyelveink pedig táncot jártak. Még sosem csókolóztam. És az elsőt egy fiú vette el. Ennek nem így kellett volna megtörténnie.

El tóltam magamtól. Egyenesen a tengerkék szemébe néztem ami kérdőn és kíváncsian nézett rám. Riadtan ordibálni kezdtem.
-M-Mégis mit csinál, tanár úr?-kérdeztem remegve. Egy jó darabig nem felelt, csak hátra túrta a haját és megnyalta a szájját.
-Hogyhogy mit csinálok? Csak ki mutatom az érzéseimet- mosolygott rám pimaszul, majd meg fogta a kezeimet a csuklómnál össze szorítva, fel hajtotta és... Bele ült az ölembe.
-V-várjon mi fiúk vagyunk és- nem tudtam be fejezni a mondatot, mert ismét megcsókolt. Annyira féltem, hogy eljezdtem sírni. Mikor ezt Aki tanár úr észre vette, abba hagyta a csókot.
-Hé, ilyen aranyos kiscicáknak mint te nem szabad sírni! Naa- mondta és le csókolgatta könnyeimet.
-T-Tanár úr! Kérem, hagyja abba!- nyőgtem ki remegő hangon. Nagyon szerettem volna már otthon tudni magam.
-Türelem, még amúgy sem kaptad meg a büntetést az egyes dolgozataid miatt!- ajkát újra az enyéimhez érintette, és vad csókba kezdett. Istenem, mikor lesz már vége!

Majd hirtelen kivágódott az ajtó. A pulzusom az egekbe szökött, hogy valaki meglát engem és Aki tanár urat csókolózva. Lassan elemelte a szájját az enyémről, majd fel nézett. Én meg se mertem fordulni, csak ijedten nézetem a táblára.

-No lám, ismét egy fiú diákkal kezd ki, kedves Aki tan bá'?- kérdezte egy mély hang. Sosem hallottam még a hangját, és mivel nem volt ismerős gondoltam hátra fordulok. Egy magas, fekete hajú, emó stílusú vékony fiú állt a termünk ajtajában. Önelégült mosoly volt az arcán.
-Áh Makoto jó újra látni!-szállt ki végre az ölemből Aki tanár úr. -Hogyhogy még itt vagy?-kérdezte kedvesen Aki tanár úr. Egy pillanat. Makoto? Nem ő volt Aki tanár úr pasija?
-Ezt én is kérdezgetném-vetette oda a Makoto.
-Nem tudom mióta tartozom vallomással, hogy mikor mit csinálok, de ha ennyire érdekel, matematika korrepetálást tartok-lépett közzelebb a fiúhoz Aki tanár úr.
-Szerintem volt itt több is mint korrepetálás-felelte a Makoto.- De mindegy is nem az én ügyem, hogy kivel kavarsz. Csak annyit mondok-nézett rám- hogy vigyázz ezzel a seggfejjel! Elég nyomulós.- majd ott hagyott minket. Na most azt, hogy miért jött alapból azt azóta se tudtam meg. Kérdőn néztem Aki tanár úrra de ő nem felekt semmit, csak megfogta a cuccát és kiviharzott a teremből, becsapva az ajtót. Egyedül ültem a teremben, és próbáltam felfogni ami az elmúlt fél órában történt. Ismét ki rázott a hideg mikor vissza gondoktam arra, hogy megcsókolt. Úgy éreztem, az egész napom el lett cseszve, és már semmit se kívántam jobban csak hogy be zuhanjak az ágyamba és aludjak egyet. Megfogtam a cuccaimat és rohantam a buszmegállóba.

~folytatása következik~

Sziasztok! Új rész!🥳 Elnézést, ha nagyon béna lett a csók jelenet, de most írok ilyet először. Azért remélem elviselhető lett.😅 Remélem tetszett a rész! Nemsokára jön a kövi:D