Belőled csak egy van - Ff. Manuel

1. fejezet

"Sajnálom a lányának nincs túl sok ideje"

Pörgött le az amit múlt héten az orvos mondott. Jelenleg Andihoz tartunk. Andi jó nővér. Sok időt szoktunk együtt tölteni és minden nyáron egy hónapig nála vagyok. Olyankor kimaxolunk mindent. Sokat beszélgettünk és jókat szórakozunk egymásson. De most talán máshogy lesz. Andinak barátja van. Egyrészt félek, hogy most már nem fog velem annyi időt tölteni.

Ja de még be sem mutatkoztam. Tóth Boglárka vagyok. Tóth Andi kishúga. Jelenleg 15 éves de pár hónap múlva töltöm be a 16-ot. Amit tudni kell rólam , hogy 9 éves koromba azaz 6 éve diagnosztizálták, hogy szívbeteg vagyok. Igazából akkor derült ki mikor Andinál voltam és a koncertjén felhívott a színpadra, hogy énekeljek vele. A szivritmusom felgyorsult és összeestem. A kórházba pedig diagnosztikálták.

Megérkeztünk Andi barátjának a házához. Ugyanúgy nézett ki mint a képen amit apának küldött. Anya volt az akinek volt annyi esze, hogy be csengessen. Az ajtó kinyílt.

- Bodzsi.- ugrott a nyakamba Andi

- Hiányoztál már.- súgtam neki oda

- Te is nekem.- mondta a szemembe amikor elváltunk.- Bepótolunk mindent- mosolygott rám. Majd bementünk a házba. Az előszobából egy lépcsőt lehetett látni és ha beljebb mentünk a konyha és a nappali egybenyitott tér tárult elénk.

- Ő itt a barátom Peti. Peti Bogi Bogi Peti.- mutatott be engem a nővérem egy izmos embernek aki egyből Andi mögé lépett.

- Szia! Te vagy biztos Andi húga. Marics Péter de mindenki csak Petinek szólít- mosolygott rám.

- Hali! Tóth Boglárka.- mutatkoztam be kicsit félénken

- Bodzsi ő itt Milán Peti duó társa egyben legjobb haverja. - mutattok be Andi következő embernek aki épp ment el mellettünk

- Szia! Valkusz Milán! Ő meg itt a barátnőm Petra- villantotta meg fehér fogsorát és mutatott be egy szőke lánynak

- Hali! Tóth Boglárka Andi húga.- világosítottam fel

- Tudom. Gyere megmutatom a szobád - nézett rám a srác barátnője- Erre- mutatott a lépcső irányába és elindult én meg utána. - Én rendeztem be a szobát.- mesélt nekem

- Maga valami lakberendező?- kérdeztem rá illedelmesen

- Először is tegez nyugodtan. És nem én vagyok lakberendező. MArketing szakon tanulok.- mosolygott rám és megállt egy ajtó előtt. - Íme a szobád.- nyitott be majd belépett rajta

Egy nagy fehér szoba volt. Ahogy beljebb léptem az ajtó melletti falon egy levendula rét volt felrajzolva a falra. A szoba egyik fala világos levendula színű volt ami számomra nyugtató volt. A szekrények fehérek voltak és a szobába volt egy komód aminek a kihúzója is levendula színű volt., Az ablak az udvarra nyíló. Pihenő volt az ablak alatt amibe rakodni lehetett. Az ágy majdnem az ajtóval szembe található. Franciaágy volt. Az ágy is levendula színű huzatba pompázott és persze rengeteg párnával. Az ágy között található volt egy-egy éjjeli szekrény azokon meg egy kislámpa. Az íróasztal egy ajtó mellet volt.

- Gyere!- nyitott be az ajtón - Itt a fürdőszobád.- ment beljebb és én is beléptem. Na hogy tetszik?- kérdezett rá

- Nagyon jó.- mosolyogtam rá

- Örülök, hogy tetszik. Menjünk vissza a többiekhez.- mondta majd újra lementünk

Lent már anyáék vártam rám. A fiúk felvitték a bőröndömet míg én elköszöntem anyuéktól. Pár perc búcsúzó után Andi jelent meg megint melletem.

- Vigyázz jól rá.- kötötte az orrára anya

- Nyugalom anya. Minden rendbe lesz. Megleszünk mi.- mosolygott rá a nővérem.

Ahogy anyuék távoztak én a szobámba mentem és kipakoltam. Nem szerettem az új embereket és néha úgy voltam vele, hogy Andi rosszul választott. Eddig egy pasija próbált szexuálisan zaklatni és azóta nem tudok megbízni a pasijaiba. Igy ha Andinál férfi vendég volt én mindig a szobámban szoktam tölteni a napot. El voltam magamnak akkor úgymond feltaláltam magam.

- Kip-kop- lépett be az ajtón Andi és Peti

- Baj van kicsi lány?..- kérdezett rá

- NEM.- zártam le

- Figyelj. Tudom, hogy mit érzel. Szó szerint nem. De nem mindenki ugyanolyan. vannak mások.- magyarázta Andi

- Mindig ezt mondod.- néztem a nővéremre

- Oké figyelj.- szólt nekem a nővérem barátja- Nem kell, hogy elfogadj, az sem hogy tisztelj engem. Csak annyit kérek, hogy adj egy esélyt, hogy megmutassam, hogy nem tartozom azok a férgek közé. És utána eldöntheted, hogy beszélgetsz velem és elfogadod hogy a nővéreddel vagyok. Áll az alku?-. nyújtotta felém a kezet amit elfogadtam és kezet ráztam ezzel jelezve, hogy áll az alku

- De.... Vannak vendégeink akik meg akarnak ismerni- szólalt meg Andi - Nyugalom. Semmi baj nem lesz..- nyoszogatott ki az ajtón majd lementünk a nappaliba

Fentről nagyon sokan lehetek lent, mert az egész házat nevetés volta be. És elég volt a lépcső felsőfokától lenézni és már sok volt. Nagyon sok ember volt lent és többsége hímnemű volt. Ahogy le értünk minden tekintett rám szegeződött. Én végignéztem az embereket. Volt itt minden fajta. Szőke, barna hajú. Barna, zöld és kék szemű. Egy helyen állt meg a tekintette. Persze nem azért, mert sármos vagy jóképű lett volna. Csupán a kisugárzása végett. A srácnak ősz haja volt de nem csak én néztem ő tett hanem ő is engem. Persze majdnem mindenki.

- Srácok ő itt Bogi Andi kishúga.... - mutatott be asszem Peti.

- Felmehetek?- kérdeztem rá mert a túl sok embertől kezdtem rosszul lenni illetve ilyenkor kell bevennem a gyógyszert ha rosszul vagyok.

- Nem. Be sem mutatkoztak neked.- szólt rám Andi de én nekem már kezdett szúrni a szívem. Hátat fordítottam mindenkinek és felsiettem a szobába. A táskába kezdtem matatni a gyógyszer