A régi szép idők

11 1 1
                                    

Mostmár tudom hogy bolond voltam, nem tudom mi vezérelt, hiszen magam ellen játszottam végig ebben az életnek csúfolt játékban.
2028 június, vagy július talán...
Nem mintha tudnám és nem is számít, a lényeg hogy nincs sok időm hátra, utálnom kéne.
DE mégsem érzek csak imádatot, a pártíz napos kínzás melyen átestem sem tudja ezt megváltoztatni.

Nincs ember ki nálam hűségesen követné és nincs akit úgy imádnék mint Őt. Még a feleségem és gyermekem se közelíti meg, Laci maga a Tökéletesség!

Régen minden jobb volt. Volt irodám, a mozgalom egy vezető személyisége voltam, de mégis elrontottam.
Bárcsak normális lennék, bárcsak szeretném a feleségem, bárcsak ne imádnám Őt ennyire!

Túl sokat akartam és ez lett a vége, azŐ parancsára leszek kivégezve.
KIVÉGEZVE!
Én, jómagam, szerény személyem volt az aki aláírta, az egyik első intézkedésem volt (a munkatáborokkal együtt).
Igazságügyi biztosként én voltam az, ki ezt a bázisolt büntetésformát visszahozta.

Nem tudhattam előre hogy ez rám is kihatással lesz, ugyanis ezzel a cigánybűnözést próbáltuk meg visszafogni (amit a későbbi átköltöztetés, ami tudtommal még most is zajlik jobban megoldotta).

Itt a kivégzése előtti szálláshelyen,  amely valószínűleg az új Rácalmási Fokozott Biztonságú Intézmény, melynek terveit úgyszintén én hagytam jóvá. Átgondolom az életem és mégis csak Ő jut eszembe.
Toroczkai László, hiányzol!

Jászberényi Pista emlékirataiWhere stories live. Discover now