Jászberényi Pista emlékiratai

A vonzalom

Cseszneken születtem, elszegényedett nemesi családba, habár a titulusainkat nem tarthattuk meg a gaz kommunista rendszer miatt, azért a nevünk és a régi jó memóriák megmaradtak.
Emlékszem amikor apám arról beszélt, hogy hogyan fegyelmezte nagyapám a jobbágyait és hogy a családunk vérvonalát vissza lehet vezetni egészen Árpádig. Mindig is büszkeséggel teltett el, hogy egy ilyen jóhírű és becsületes magyar, s nem kevertvérű családnak tagja voltam. Ezáltal tudtam megismerkedni Ő vele is.

Először Szegeden találkozunk, ahol a József Attila Egyetemre járt, én meg, hát...
Mondhatni "üzleti úton" voltam ott. Egy akkor még titkos, ma már mindennaposak mondható fajmegörző gyűlésen. Ez 98-ban nyilván illegális volt, de ma már támogatva is vannak.

Mindenesetre egy ilyen rendezvényen láttam Őt először, egyből feltűnt a férfias kajak/kenuzásra termett testalkata. Igazából nem csak arra, hanem mindenre tökéletes volt és ebbe az dicső Magyarország vezetése is beletartozik.

Már ott tudtam hogy Ő nagyobb dolgokra termett minthogy médiát tanuljon az egyetemen. Nem is fejezte be, de nem is kellett. De a tanulmányai nagyban segítettek a későbbiekben amikor a YouTube-on egyre híresebb lett. "A Jóisten küldte nekünk Toroczkait." És a Jóisten engedélyezte hogy Őt szolgáljam hűen.

Már az első találkozásunkkor lenyűgözött a tökéletes tiszta magyar teste mellyel lassan de biztosan és gyönyörűen megforgatta a férfiasan díszített ostorát, majd gyorsan kicsapta, melyet óriási morajlás követett. Ezzel egyidejűleg a testemben és lelkemben melegséget éreztem. Ő szabadította rám ezt az érzést és csak az Ő erejével tudnám újra befogni és irányítani az elszabadult érzelmeimet.

Attól a pillanattól fogva, hogy kicsapta az ostort. Tudom, hogy nélküle nem élhetek és a precízió és a puszta erő amivel ezt az egyszerű, de mégis nehezen tökéletesíthető mozdulatot megtette, biztosította a bennem már előbb is megjelenő hűséget iránta, amit (ahogy az emlékeket sem) nem vesztettem el, sőt csak még is erősödött az évek során.

Már fiatalabb koromban a magyar nép felsőbbrendűségét vallottam, de Toroczkait látván megbizonyosodtam arról hogy néhányunk ténylegesen közelebb van a teljesen kialakult felsőbbrendűséghez mint mások. Nyilvánvaló hogy magyar az az ember aki ilyen közel van az Übermensch-séghez. Hiszen a magyar nép isten kiválasztott népe és szövetségeseinken kívül nem kéne más népnek lennie. A szövetségeseink is használhatatlanok lennének a bennük lévő magyar gén nélkül.

Ő a tökéletes példa a népünk felsőbbrendűségére és a Jóisten Őt személyesen is kiemelte még a kiválasztott népének soraiból is.

Amíg élek Őt követem, hiába minden, ha Isten személyesen kérne fel hogy eláruljam (ami lehetetlen) akkor sem tenném meg Isten nem hibázik és ő személyesen súgta a fülembe:
"Kövesd Őt, kövesd Toroczkait!"

És követtem is, sosem árultam el. Talán túlzottan is követtem. Minden szavát szentnek gondoltam és még most is annak gondolom. Túl hamar láttam még és nem gondoltam volna, hogy valójában nekem nem jár belőle semmi.

Nem lett volna szabad hagynom hogy az érzelmeim irányítsanak, de Mégis olyan jó volt Őt szeretni!