Csak rá ne jöjjenek!

Fejezet 2

(Benvolio szemszöge )

Hát lehet lett volna egyszerűbb út is ,de az ablakon kiugrás sem volt rossz döntés.

Utána persze futhattam az örök elől ,mert azt hitték valami betörő vagyok.

A kis incidens után elterjedt ,hogy valaki betört a kastélyba .

Persze hogy ezek után ki se merek menni.
Nem mintha látták volna az arcom , de akkor is.

Jó mondjuk az is lehetne ,hogy simán bemegyek és elmondom ,hogy én voltam akit láttak kiugrani Mercutio ablakából.

Talán meg értenék, de csak akkor ha azt mondom ,hogy üzenetet szállítottam Mercutionak .

Erre az ötletemre fel is pattantam az ágyamról és mentem is.

(Egy kis idő múlva )

Út közben találkoztam Rómeóval .

Persze mikor mondtam neki ,hogy a herceghez megyek ,teljesen kiakadt.

Aztán hamar le is ráztam ,mert azt mondta valami lányhoz siet.

(Már a hercegnél)

" Szóval te voltál?" Kérdezi , határozottan a herceg.

"És ha megkérdezhetem milyen üzenetet hoztál aznap drága rokonomnak?" 

Erre  a kérdésre szinte megfagyott a levegő.

Ekkor azonban eszembe jutott valami .

" Drága kuzinom  Rómeó akart találkozni a herceg rokonával az nap...sajnos a találkozó nem jött össze" mondtam

Azt màr nem is mertem megemlíteni,hogy én foglaltam le a rokonját ,ezért nem találkozott Rómeóval .

" Találkozni? Mercutioval?" Nevet fel.

" Ne is fárassz ezzel  Montague, Mercutio nem foglalkozik a magad fajtával"  forgatja meg a szemét.

Erre már mondtam is volna hogy 'nekem nem úgy tűnt 'de mire beszédre nyitottam volna a számat valaki megelőzött.

" Na de kérlek" mondta, majd közelebb jött.

" Drága vérszerinti rokon, ne beszéljen így a barátommal " folytatja, majd hajol meg a herceg előtt.

" Most hogy itt vagy, hasznodat veszem" jelenti ki a herceg .

" Tudod nekem alátámasztani a barátod vallomását , miszerint itt járt nálad a napokban ?" Kérdezi a herceg.

" így volt! " feleli Mercutio.

" Egy üzenetet akart átadni " folytatja.

" Mi volt az üzenet ?" Kérdezi a herceg , gondolom azért ,hogy lássa ő is azt mondja-e mint jómagam.

" Kedved barátom Rómeó akart velem találkozni."  Feleli.

" És kedves.." itt kicsit megáll.

" Szép Benvolio barátom volt kedves elmondani nekem ,hogy Rómeó már vár rám a Montague kúriában . " mondta, majd újra felvette a szemkontaktust a herceggel.

" Értem, köszönöm hogy ezt mind elmondtad nekem " mosolyodik el a herceg.

Amin kicsit meglepődök , mert nagyon ritkán látom mosolyogni .

" Akkor ma már csak egy dolgot akarok kérdezi tőled rokon" Mondta, de itt már látszódott rajta ,hogy inkább mérges mint boldog.

" Mikor akartad elmondani ,hogy mi van közted és a te szép Benvoliod között?"

Erre mint a ketten lefagytunk.

Azért nem igy akartuk hogy megtudja..vagy hogy rájöjjön.

Főleg ,hogy mérgesnek tűnik.
Ami nem egy pozitív dolog , főleg mert nem tudom ,hogy azért mérges mert nem mondtuk el neki vagy mert együtt vagyunk.

(Egy kis idővel később)

Nem tudom mennyi idő telt el de még egyikünk sem mondott semmit.

A herceg töri meg a csendet.

" Hát ha nem akkor nem " szólal meg .

" Örök! " Kiált fel hirtelen, mire mind a ketten összerezzenünk.

Hirtelen csak annyit érzek hogy valakik ..akik gondolom az örök lesznek lefognak.

" Escalus-kérlek őt hagyd ki ebből..beszéljük meg!"  Szólal most már Mercutio is.

" Sajnálom de amit csináltok az szabályellenes, és elfogadhatatlan"  jelenti ki,majd azzal legyint az öröknek hogy vigyenek.