Megérinthetetlen | Taekook ✔︎

6

Írói szemszög

Egyre idegesebben kopog az ajtón mind a hét fiú.

-Csak van valami hátsó be járat! -mérgelődik Jimin.

-Te kicsi vagy.. be mászhatnál az ablakon!

-Komolyan Jungkook? -fújtat az ötletelő fiúra

-Még most is a magasságom?!

-Nem csupán te be férsz oda ahova mi nem. Na látod ott azt a nyitott ablakot? -mutat az emeleten lévő ablakra Jungkook, mire Jimin csak bólint egyet válaszul.

-Én és Namjoon bakot tartunk neked, még te be mászol és vagy ki nyitod az ajtót, vagy felkelted a banyát te egyedül, és kérdezed meg mi a jó Isten történt a szerelmemmel. -vázolja fel a tervet.

Így is történt. A két fiú bakot tartott a kisebbnek, akinek kis nehézséggel ugyan de sikerült be jutnia a ház felső emeleti ablakába.

Pár percig csend onolt mindenhol.
Az öt fiú a kertben várakozott valami hangot várva, vagy cselekedetet. De semmi nem történt egy jó tíz percig.

-Hogy képzelitek, hogy be törtök a házamba?! -nyit ajtót az öreg hölgy mérgesen

-És maga hogy, képzeli hogy a segítségét kértük és, ahelyett hogy segített volna minden csak jobban tönkre ment! -lesz mégjobban ideges Jungkook

-Áh már értem a fiú megtalálta a békét! -sóhajt fel fáradtan a boszorkány

-Épp ellenkezőleg! -szólal meg Jimin a nő háta mögül, mire a boszorkány ijedten kapja szívéhez a kezét, s fordul hátra.

-Valakik elvitték. -folytatja a fiú

-Hogy érted hogy "valakik elvitték"? -lepődik meg

-Hát úgy ahogy mondom. -von vállat
-Elvitte őt pár fekete alak. -magyarázza mire a nő holt sápadt lesz.

-Minden rendben? -kérdezi aggodalmasan Jimin

-Démonok elvitték.. -néz sokkoltan maga elé.

-MICSODA?! -kiáltanak fel mind a fiúk, egyet kivéve.

Jungkook csak állt ott szintén sokkosan. Legszívesebben be vert volna egyet a jósnőnek de nem tehette.

-Figyelj.. -szólt a nő Jungkookhoz ám a fiú a szavába vágott

-Hozza vissza vagy esküszöm olyat teszek, amit egész hátra lévő életében bánni fog. -mondja higgadtan, ám kicsit sem az.
-És mielőtt kezdené.. nem, nem ér rá holnap! Hozza vissza a szerelmem! -állt már a sírás határán.

-Mindent megpróbálok. -sóhajtott fel, majd be invitálta a fiúkat.

Egész este ott ültek a nappaliban, és együtt agyaltak a történteken. Mindenkit nagyon megviselt amit láttak, de inkább az hogy fogalmuk sincs mi történt Taehyunggal. A jósnő rengeteg varázsigét elmondott már, ám eddig nem történt semmi. Jungkook időközben eljátszott a gondolattal mivan akkor ha most látta utoljára szerelmét. Nem akarta elhinni hogy ennyire szerencsétlen.

-Vissza kell mennünk a temetőbe, lehet itt annyira nem hat a varázsige. -szedte össze könyveit a jósnő, majd ismét megindultak Jin kocsijához.

Nem volt miről beszélniük. Egész úton csendben voltak. Habár a gondolataik már kevésbé voltak csendesek.

A temetőhöz érve kiszálltak az autóból, majd megindultak befele, ezzel ismét be törve a temetőbe ám ezzel a tényezővel már régen nem foglalkoztak.

Mind Taehyung sírja felé álltak.

-Ti álljatok hátrébb. -pillant a fiúkra, a boszorkány akik engedelmeskednek kérésének.

Tüzet gyújtott, egy gyufa segítségével amit aztán a halott fiú testére dobott.

-NE! -kiált fel rémülten Jungkook. Ám a boszorkány már elkezdte a varázsigét mondani.

A szél egyre erősebb volt, ijedten kapaszkodtak egymásba. A tűz is egyre erősebb lett a földben lévő koporsóban. Egyszer csak sikolyokat lehetett hallani mindenfelől.

Aztán az éjszaka sötétjét a fény vette át, még pedig a sírból. Nem az égből. Egyszer csak villám csapódott a jósnőbe aki aztán eltűnt a semmibe. Jimin és Namjoon ijedten kiált fel, Jin hátra esett nagyokat pislogva

-Hova lett?! -szólal meg, rettegve Yoongi.
-Fogalmam sincs.. -mondta Hoseok

Mind a hat fiú remegve ment közelebb a sírhoz majd le pillantottak. Legnagyobb meglepetésükre, Taehyung teste ott feküdt. De a legnagyobb meglepetés ez után következett. Ugyanis a fiú egyszer csak ki nyitotta a szemét.

Kábán nézett körbe.

-Uramisten.. -veszi egyre nehezebben a levegőt Yoongi, majd el ájul.

Ám Jungkookot semmi nem érdekelte. Csak könnyes szemekkel mosolyogva nézte a szerelmét.

-Szia -nevet fel már sírva, majd le nyújtja felé az egyik kezét.

-Szia.. -lepődik meg Taehyung, majd megérinti kezét, amit most Jungkook érzett. A legboldogabb volt akkor.

~~~

Eltelt három nap. Taehyung életben van. Boldogak mind. Ám Jungkook úgy érzi, megkéne köszönnie a boszorkánynak amit tett érte.

Így mind fogták magukat és indultak is.

Ám ami ott fogadta őket az ajtó mögött.. azt sosem fogják elfelejteni.

-Jó napot miben segíthetek? -nyit ajtót egy fiatal lány kedves mosollyal az arcán

-Jó napot mi.. a jósnőt keressük. -szólal meg Hoseok.

-A jósnőt? -nevet fel a lány.

-Megkérdezhetem miért nevet? -kérdezi meg Taehyung

-Mert itt nem él semmilyen jósnő.

-Rossz helyen járnánk? -kérdezi halkan Jungkook, Jint

-Nem.. ez az a ház! -rázza a fejét hevesen.

-Megkérdezhetem.. a "jósnő" nevét? -szólal meg ismét a lány

-Mrs. Yun -mondja egyszerre a hét fiú.

-Lehetetlen.. -mondja halkan

-Már miért lenne? -értetlenkedik Namjoon

-Ő az anyukám.. -pillant a fiúra

-És..? Miért lehetetlen? -lepődik meg Jungkook

-Mert az anyám 4 éve halott. -mondja mire a hét fiú teljesen le sokkol.

A mai napig nem tudják hogyan láthatták mind a heten azt a bizonyos nőt, aki megmentette Taehyungot a haláltól. De egyet tudtak, életük végéig hálasak lesznek neki. Főleg Jungkook

- VÉGE -