Unokatestvérek (MarvelxDC)

1.Kezdetek

Délia

-Edényeket fel!! - kiáltotta Antiope a kiképzésemet felügyelve.
Az edények megtöltve homokkal felemelkedtek, majd darabokban estek a földre nyilaim által.
-Megjöttek! Odin és népe! Megérkezdtek az Azgardiak! - hozta a hírt Uránia nővérünk.
-Rendben. Mára végeztünk Délia. - mondta Antiope.
-Antiope!-szóltam utána- tudod arra gondoltam hogy kaphatnék már saját harci páncélt.
-Haj Délia... - sóhajtott föl- ezt már megbeszéltük. Még nem jött el az ideje.
-De ha lenne saját páncélom akkor készen tudnék állni bármire.
-Az igaz hogy készen tudnál állni bármire ha lenne saját páncélod. De te magad nem állsz készen a páncélra.
-De..
-Nincs de- vágott közbe ingerülten- ha én azt mondom hogy még nincs itt az ideje akkor az úgy van és kész! - szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon. - Hajj... Még a végén azt mondod anyádnak, hogy egy szívtelen boszorka a kiképződ aki nem enged semmit, mert itt kiabálok veled. Tudod, hogy szeretlek és csak meg akarlak védeni téged?-kérdezte tőlem nyugodtan
-Igen.
-Akkor jó. - sóhajtott aztán folytatta-na menj mert a végén még elkésel.- mondta nevetve.
-Jó-nevettem én is.
Rohantam föl a palotába, hogy üdvözöljem unokatestvéreimet, Lokit és Thort. A köszöntés már véget ér és már az ebéd is javában zajlott amikor odaértem. Megpróbáltam leülni úgy mintha eddig is itt lettem volna, ám ez már akkor kudarcba fulladt mikor a terembe léptem.
-Hol voltál eddig Délia? - kérdezte meg anyám, majd az asztalnál ülők társasága kíváncsiskodva felém nézett.
-A kiképzőtéren anyám. Bocsánat hogy késtem. - néztem bűnbánóan.
-Haj... semmi baj gyere ülj le és egyél!
Majd leültem az asztalhoz két drága unokatesóm közé.
-A pontosság királynője megérkezett!- üdvözölt ironikusan Thor.
-Kuss!
-Valaki nagyon harapós kedvében van ma. - jegyezte meg Loki. - Mi történt?
-Még mindig nem lehet saját páncélom. Pedig már elmúltam 60 éves.
-Miért nem lehet? - kérdezte Loki kiváncsian.
-Antiopé szerint nem állok rá készen. - mondtam csalódottan.
-Az a nő nem százas én mondom.
-Ki a nem százas? - jelent meg Thor háta mögött szinte a semmiből drága kiképzőm.
-Senki.. - fagyott meg a vér Thor ereiben.
-Szerencséd. - azzal Antiopé otthagyott minket, ezzel együttesen pedig elhagyta a helyiséget is.
-Ettől a nőtöl mindig kiráz a hideg. - mondta Thor.
-Dianat hol hagytad? Mindig itt szokott lenni az ebédnél.
-Őszintén... Én sem tudom hogy hol van.
-Nos egy kis figyelmet kérnék! - kocogtatta meg poharát anyám. - mégegyszer nagyon köszönöm hogy eljöttetek. Nemsokára hozzák a desszertet, de addig azt szeretném kérni hogy az elkövetkezendő két napban amíg itt tartózkodtok nem csináljatok felfordulást és....
-Ó, igen? - vágott közbe az Azgardi katonák hadvezére-és amit a te lányod művelt 2 éve Azgardban? Az mi volt ha nem felfordulás?
-Az véletlen volt. Délia nem tudta uralni az erelyét. Még túl fiatal.- "állt mellém anyám".
-Igen? Nálatok az a 60 év fiatalnak számít csak azért mert nem öregedtek? - kérdezte ócsárolóan a hadvezér
-Mégis hogy merészeled?! - mondta anyám dühét már alig elfolytani tudó hangon.
-Nem tetszik a hangnem? Vagy.....
-ELÉG!!!!! - csaptam az asztalra. - Már megint ott tartunk ahol tavaly? Nem lehet elengedni legalább egyszer az életben azt, hogy ne legyen veszekedés akárhányszor csak találkozunk? - kérdeztem idegesen majd elhagytam a termet, és a szobámba menekültem. A szobámba érve elkapott a sírógörcs. Az ágyamra ülve csak tovább sírtam. Nem hiszem el hogy mindenki gyerekként kezel. Antiopé, az anyám, az Azgardiak hadvezére.
Gondolkodásomból zárkattanás, majd két oldalamon az ágy besüppedése szakított ki. Unokatestvéreim voltak azok, akik ez után szorosan magukhoz öleltek. Mégjobban elkapott a sírás.
-Semmi baj. Ne is törődj azzal amit mondanak. Nem érezték át azt amit te. - vígasztalt Loki.
-Ja. Nem a te hibád volt, hogy leromboltad az Azgardi palotát, meg fél azgardot és, hogy sokan megsebesültek miattad és..
-Ezzel nem segítesz Thor. - hordta le bátyját Loki.
-Én csak azt akarom mondani hogy nem tehettél róla. Meg ami megtörtént az megtörtént. Felejtsd el a múltat és csak a jövöre koncentrálj.
-Talán tényleg ezt kéne tennem. De nem tudom hogyan. Antiopé, az anyám, és még néhányan Azgardból is gyerekként kezelnek. Ezen csak akkor tudok változtatni ha kiérdemlem a páncélt.
-Akkor mutast meg hogy készen állsz rá.- mondta Loki.
-Ja. Ne hagyd hogy az öregek gyerekként kezeljenek. Már elnézést. - lelkesített Thor nevetve.
Mindenki nevetett majd ezt megtörve megkérdeztem.
-Holnap kijöttök a kiképzésre? Akkor megmutathatnám hogy igenis készen állom a páncélra.
-Hát én nekem még ma este vissza kell mennem Azgardra, mert fontos elintézni valóim vannak, de Loki marad. - mondta Thor. Látta, hogy ezen egy picit elszomorodtam ezért folytatta. - de ne legyél szomorú mert én is szurkolok neked,mégha nem is a pálya széléről. És ha meglátok hogy feladod akkor idejövök, és jól megcsikizlek. - kiáltotta majd izomból elkezdett csikizni. Tudja hol van a legcsikisebb pontom, ezért én már könynezve nevettem majd csak ennyit mondtam az ekkor már ágyam mellett álló Lokinak, aki szabad teret biztosított a csikiharchoz.
-Loki segíts!! - kérleltem, még mindig könnyezve nevetve.
-Sajnálom de ismered a szabáloykat. Én ebbe nem szólhatok bele. - emelte fel védekezően a kezét.
Mikor Thor abbahagyta mind a kettejüknek beleboxoltam a vállába,majd megint ölelésbe vontam őket amit ők is viszonoztak.
-Köszönöm hogy itt vagytok.
-Ugyan. Ezen nincs mit megköszönni. Megígértük hogy számíthatsz ránk. - mondta Loki.
-Ja. Nekünk olyan vagy mintha a hugunk lennél. A bátynak pedig az a feladata hogy támogassa és védelmezze a hugát. - mondta Thor.
Elbeszélgettük az időt, és mire észbe kaptunk már besötétedett ami azt jelentette hogy Thornak indulnia kell.
- Remélem azért majd hamarosan találkozunk. - öleltem meg.
-Hát én is. A holnapi kiképzésen pedig csak keményen. És nehogy fel merd adni mert tudod mi lesz akkor. - momdta fenyegetően.
-Jó jó. - válaszoltam nevetve.
Ez után a fiúk még elbúcsúztak egymástól, majd kettesben maradtam Lokival.
-Vajon mi dolga lehet Azgardban? - kérdeztem a mellettem ácsorgót.
-Nem tudom, de valami nagyon fontos lehet ha már ma este vissza kellett mennie Azgardba.
-Biztosan nagyon fontos. Én elmegyek lefürdök. Maradsz addig beszélgetni?
-Persze.
Én engedtem magamnak egy kád vizet, Loki pedig a fürdőszoba külső falának dőlve, a nyitott ajtón keresztül, ülve beszélgetett velem. Ez így ment addig amíg ki nem hült a víz.
Felöltöztem, bebújtam az ágyba, majd még egy kicsit az ágy szélén ülő Lokival beszélgettem, amígy álmos nem lettem.
-Na én megyek is. Hagylak pihenni. Szép álmokat Lia. - adott homlokomra csókot.
-Jó éjt Loki. - azzal elhagyta a szombámat, engem pedig beszippantott az álmok birodalma.

Sziasztok! Na hát itt is lenne az első rész. Remélem tetszik. Most jelenleg nincs ötletem a másik könyvemhez ezért elkezdtem ezt és baromi sok ötletem van most ehhez. Egyébként aki akar egy jó kis naruto x bleachet olvasni az megtalálhatja a másik könyvemet Több mint shinobi címen itt wattpadon. Aki kíváncsi rá az nyugodtan olvasson bele. Hamarosan jövök a kövi részekkel, addig is jó olvasgatást. 😘