Unokatestvérek (MarvelxDC)

2. Bizonyítani

Másnap reggel a nyitott ablakon keresztül beszűrődő napfény melengető sugaraira ébredtem. Na meg persze arra, hogy a kutyám Nexus éppen a párnáimat tépi szét.
-Nexus! Rossz kutya! Most nézd meg mit csináltál! - ő erre csak egy nyüszítést és egy meghunyászkodó fejlehajtást adott válaszul. - jaj tudod hogy nem tudok rád haragudni.
-Jó reggelt Titánia! Arra gondoltam hogy edzés előtt.... Wow itt meg mi történt? - nyitott be Loki a szobára utalva amit most toll fergeteg lepett el .
-Nexus műve. Amíg aludtam szétszedte a párnáimat. De mit akartál mondani? - kérdeztem a befejezetlen mondandójára utalva.
-Ja csak azt szerettem volna kérdezni hogy mit szólnál ha elmennénk edzés előtt a szokásos helyünkre?
-Rendben felőlem mehetünk. De előbb rakjunk rendet még mielőtt anyám meglátja ezt. Ha észreveszi akkor Nexus után tuti nem lehet több kutyám. - mondtam majd azzal a lendülettel nekiálltunk takarítani. Kb 15 perc után minden létező tollpihét eltávolítottunk a szobámból, majd felöltöztem és már indultunk is.
Az út nem egészen zökkenőmentes, hiszen a sziget másik felébe igyekszünk. Az utunk patakokon, pusztaságon majd egy hegyen át vezetett. A hegy volt talán a legszivatósabb része az egésznek, ugyanis egy konkrét függőleges falon kellett felmásznunk méghozzá egy 90 fokos szöggel a tetején, hogy elérjük célunkat. És mi ezt minden évben megcsináltuk akárhányszor csak találkoztunk.
Az egyik helyen rosszul kapaszkodtam meg így megcsúsztam, de Lokinak sikerült idejében elkapnia.
-Óvatosan. Csúszik.
-Észrevettem.
Még egy pár métert másztunk felfelé, majd már a tetőn is voltunk. A nap mint tegnap, most is szépen sütött, a madarak csicseregtek. Az egész egy mesébe illő volt. Bárcsak a világ is ilyen lenne,de tudnom kellett hogy ez nem így működik. Gondolatmenetemből unokatestvérem szakított ki.
-Hahó! Itt vagy? - kérdezte kezét előttem lengetve.
-Igen csak elgondolkoztam.
-És min is pontosan?
-Azon hogy bárcsak a világ is ilyen békés lenne mint a sziget. De rá kellett jönnöm hogy ez nem így működik. Még soha nem hagytam el a szigetet de Thor történeteiből tudom hogy a világban nagy háború folyik. Ha tudnék változtatni rajta, megtenném. Hidd el. De anyám nem engedi hogy elhagyjam a szigetet. Hogy őt idézzem:"Csak 60 éves vagy. Még túl fiatal vagy ahhoz hogy elhagyd a szigetet. Ha megpróbálod még valami bajod esik" unom hogy minden alkalommal ezt mondja. Már az agyamra megy-akadtam ki hisztérikusan.
-Egy valamiben nagyon tehetséges vagy. - jegyezte meg.
-Tényleg? Na és miben? Ha már ennyire jó megfigyelő vagy hogy jobban ismersz engem mint én saját magamat, akkor legalább áruld el Csínytevések istene! - ironizáltam nevetve mire ő is nevetett.
-Remekül parodizálsz ki embereket. De ezen felül remek a meggyőzőképességed is. És bátor is vagy. Ez minden ami kell egy amazonnak.
-Már csak az van a tetejében hogy Diána utál.
-Hékás ne ítélkezz már rögtön!lehet nem utál.
-Akkor az hogy egész életemen keresztül ignorált az nrm is érdekes igaz?
-Najó. Ide figyelj! Beszélnetek kelk egymással. Ha megkérdeznéd mi a baja akkor ta.....
-Ne gyere ezzel. Tudod hányszor megpróbáltam már? A csillagos eget is lehoztam neki hogy ne ignoráljon de nem. Ő megjátsza hogy a trónörökösként nagy kötelességei vannak. Hajjjj. Elegem van belőle! - szenvedtem, majd hanyatt vetettem magam a sziklán.
-Megértelek. De tudod hogy ez nem lehet így örökké?
-Igen tudom-mondtam majd pár perc múlva elindultunk vissza hogy ne késsek el a kiképzésről.
A gyakorlótéren Diana edzett éppen és ahogy a napórát néztem még vagy 30 perc volt hátra az edzséséből.
Diana erősen koncentrált, de Antiopé egyik ütését nem tudta kivédeni így kapott egyet az arcába. Kicsit megszédült de ez nem állította meg abban hogy tovább harcoljon. Antiopé a következő pillanatban fegyvertelenné tette Dianat így neki nem volt más választása minthogy az alkarvédőjével védekezzen. Meg is tette,viszont történt valami amire senki sem számított. Az alkarvédők izzani kezdtek és óriási lökéshullámot hagytak maguk után. Diana meglepetten nézett. Pár pillanattal később egy repülő valami lépett be a körzetbe majd a tengerbe zuhant. Diana leugrott a szikláról a vízbe. Pár perccel később sikeresen megmentette és partra húzta. Közben mi is lementünk Lokival hogy megnézzük a jövevényt. Egy férfi volt akárcsak Loki, bár Diana nem nagyon értette a dolgokat. Jó meg is értem hiszen nálunk a szigeten egyetlen egy férfi sem él. Miközben az idegent kérdezgettük, hajók jelentek meg a vízen a sziget terében. Tele voltak emberekkel, akik gondolom valami fegyverszerűséget fogtak a kezükben.
-Ők is veled vannak? - kérdeztem Stevet.
-Én a jó fiúkkal vagyok. Ők pedig a rosszak! - ahogy ezt kimondta az amazonok tüzelni kezdtek nyilaikkal-nekik puskáik vannak.
A vendégeink nem finomkodtak. Amazont öltek amazon után. Nem hagyhattam annyiban. Megfogtam egyik halott nővérem íját és nyilait majd amilyen pontosan csak tudtam, céloztam. Nagyon sokan voltak. Elég lett volna egyetlen figyelmetlenség és már halott lennék. Az egyik fegyveres férfi Loki felé indult meg aki eközben éppen egy másikkal harcolt. A puskája tüzelésre kész volt és Loki irányába fordította. Loki még mindig háttal állt. rohantam ahogy csak bírtam.
-Loki!!! - futottam ordítva, majd Loki elé ugrottam. A lövés eltalált. Kitapintottam a golyót és realizálva hogy belefúródott a kulccsontomba kicsit megnyugottam. Azzal a lendülettel kinyírtam a pasast ahogy mégegyszer tüzelni akart.
-Lia jól vagy? - kérdezte aggódva Loki.
-Igen. Szerencsére a golyó belefúródott a kulccsontoba íg, nem ért létfontosságú szervet.
-Megint megmentettél.
-Mint mindig.
-Köszö.....
-Antiopé!!!!!!! - hallottuk a nővérem kilátását.
Ahogy csak tudtam futottam a part másik végébe. Ott megláttam Dianat ahogy a haldokló Antiopét tartja karjaiban.
-Antiopé! - siettem én is oda. - kérlek ne. Bírd ki még egy kicsit.
-Lányaim! Az én utam itt véget ért. De a tiétek még csak most kezdődik. Változtassátok meg a világot, hogy utódaitoknak és az ő utódaiknak jobb életük lehessen! - majd már nem hallottunk semmit. Csak a szél suttogása maradt hátra a mondataiból. Üveges tekintettel nézett ránk azzal a hideg acélszürke szemeivel.
Pár nap elteltével megtörtént Steve kihallgatása is. Nagy háború folyik a világban, ami mostanra már nem csak két ország között kis viszály.
Diana meglehetősen sokat volt Steve-el. Loki közben visszament Asgardba, ami miatt nagyon unatkoztam, hiszen a történtek miatt nem volt kiképzés.
Az egyik este fura hangokra lettem figyelmes. Valaki odakint randalírozik. Felöltöztem,majd a palotaőröket kicselezve kijutottam a palotából. A hangokat a szent torony felől észleltem így odamentem. A torony falán mélyedéseket pillantottam meg.
- Úgy látszik valaki betört. - gondoltam magamban
Én is felmásztam a falon majd bent csak azt vettem észre hogy a szent fegyverek és a páncél nincs a helyén.
-Diana. Hát tényleg megteszed?-sokszor érezten úgy hogy ikertestvérem el akarja hagyni a szigetet, de soha nem gondoktam volna hogy tényleg megteszi.
A kikötőhöz futottam, amit nem nagyon lehet kikötőnek nevezni hiszen egy darab móló található benne, de még így is jobb mint a semmi. A mólónál két lovat és két alakot pillantottam meg. Kicsit közelebb mentem.
-Diana! Hát tényleg itt hagysz minket?
-Délia! Mennem kell! Kötelességemnek érzem.
-Akkor vigyél engem is! Nem akarok egyedül maradni! Inkább harcolok veled csatában minthogy soha többet ne lássalak! - sírtam el magamat.
-Lia-ölelt át-ha testben nem is lélekben itt leszek. Mindig.
-Egy valamit már régóta szeretten volna megkérdezni
-És mi az?
-Miért ignoráltál engem?
-Ezt hogy érted? - kérdezte furcsállva a mondatomat.
-Nem foglalkoztál velem. Mindig lepattintottál. Nem engedted hogy veled menjek bárhova is. Miért akartál megszabadulni tőlem?
-Nem akartam hogy te is átéld azt a fájdalmat amit én. Azt akartam hogy neked jobb legyen. Mint a testvéred köteles vagyok védeni és támogatni téged mindenben. Mégha azok a dolgok olyan hülyeségek is hogy Lokival megvicceljétek anyát vagy ilyesmi. - nevette el magát-de most indulnom kell. Szeretlek Lia! Mindennél jobban. - mondta majd beszállt a hajóba amit ez után el is oldott a móló oszlopától. Én csak néztem ahogy a bárka egyre távolodik a sötétségben. Amikor már semmit nem lehetett látni belőlük, anyám is megérkezett.
-Hát elment.
-Igen.
-Az emberek nem érdemlik meg őt. Ez egy kegyetlen világ. Mindenki saját magának hozza meg a döntéseket. És mindenki saját maga választja az utat amin járni akar, és ő határozza meg, hogy hogyan jár rajta.

Egy nap majd döntenünk kell arról, mi a fontos nekünk. Választanunk kell afelől, melyik úton indulunk el, anélkül, hogy tudnánk, jó vagy rossz irányba tartunk-e. De bárhogy határozunk is, vállalnunk kell érte a felelősséget.

Emily Hart

Na hát sziasztok! Itt is lenne a második rész. Tudom, tudom kicsit megkésett,de annyira koncentráltam a felvételikre hogy egyszerűen nem tudtan folytatni. Ilettve nagyon fáradt vagyok a suli miatt is úgyhogy nagyon kedvem sem volt folytatni.
Így éjfél tájékán szoktam lefeküdni ezért nagyon kipihenni sme tudom magamat de egyszerűen nem tudok aludni. Nem tudom csak én vagyok az aki így van ezzel? 😅
Nade mostmár csak a sorrendre kell várnunk. Addig is igyekszem ezerrel folytatni mind a három könyvemet. A másik dolog pedig az hogy a Több mint shinobi c. könyvem majdnem 100 megtekintéses amit nagyon köszönök. Nagyon jól lenne ha meglenne a 100 megtekintés. Aki szereti az animét annak ajánlom hogy kukkatson bele mert izgi a sztori. Addig is amígy jönnek a részek jó olvasgatást😘