Gina a Vérfarkas/Twilight ff./ (Javítás alatt)

Új Család

Eltelt egy hét azóta hogy a Cullen család elhagyta Forksot. Zacknek igaza volt. Nem szabadott hogy elhagyjam magam. Nem is tettem így. Továbbra is erős maradtam.

Ez is egy átlagos napnak indult. Szerencsére még nyáriszünet volt. Így szabad lehettem.

Arra gondoltam hogy kimegyek sétálni az erdőbe.

Zack! Elmegyek sétálni!-kiáltottam neki.

Rendben! Vigyázz magadra ha az erdő közelébe mész!-válaszolt.

Rendben!

Felvettem a cipőmet és el is indultam. Viszont most nem jobbra hanem balra. Még sose jártam a házunktól bal irányba vezető úton. A bátyám azt mondta hogy veszélyes. De én már mindent láttam. Egy vámpír volt a pasim!

Szép hely volt. Egy idő után kezdett olyanná válni mint egy rezervátum. "Vajon milyen fenevadat tartanak itt?"-gondoltam magamban.

Letértem az ösvényről. Bementem az erdőbe. Ekkor váratlanul egy különösen fájó érzés kerített hatalmába.

Olyan volt mintha valaki tördelné az összes csontomat. A földre borultam. Pár perc múlva megszűnt a fájdalom.

Kinyitottam a szemem. Nagyon fura volt. Nagyon élesen láttam mindent, ami furcsa mert azért nem a legjobb a szemem. Egy ember láthat egyáltalán így?

Felálltam és lenéztem magamra. Hát azt hittem hogy ott helyben szívinfarktust kapok.

FARKAS LETTEM?!-ámuldoztam magamban.

Imádom a farkasokat, ez tény. De nem gondoltam volna hogy én is az leszek.

Nagyon szeretem a fantasy könyveket, ezért nem számítottam kezdőnek. Szeretem a vérfarkasokat.

Az ember alakomra gondoltam és újra emberként ültem a földön. Szerencsére ruhában. Majd a farkas alakomra gondoltam és visszaváltoztam.

A bundám szürke volt, néhol vöröses árnyalattal. És hatalmas voltam!

Ekkor előjött egy másik farkas. Barna volt a bundája. Kinézete alapján fiúnak tippeltem.

Nyugi! Ne ijedj meg!-szólalt meg a fejemben a hangja.

Miért ijednék?-kérdeztem vissza.

Látom nem lep meg annyira a dolog!

Hát...olvastam már vérfarkasos könyveket! Jó arra nyilván nem számítottam hogy én is az leszek!

Aha, értem! Gyere velem! Elviszlek Samhez! Ő majd mindent elmond!-indult el az egyik irányba.

Elindult, én pedig követtem. Egy kör alakú sziklás részhez értünk.

Itt vagyunk!-állt meg.

Ekkor jó pár farkas jött ki a barlangokból. A legtöbb hátul maradt. Egy nagy fekete és egy barnás jött elénk.

A barna különleges volt. A hátsó lábai fémből voltak. Nagyon idősnek tűnt.

Légy üdvözölve a Quileute falka nevében! Billy Black vagyok, a Quileute törzs feje. Téged hogy hívnak? És honnan jöttél?-érdeklődött.

Én...Gina vagyok! És Forksban lakom...emberként!-mondtam neki félénken. Őszintén? A halálomon voltam.

Most változtál át?-jött a következő kérdése.

Igen, most.-válaszoltam.

Majd a barnára nézett, akivel jöttem, aki erre csak egy bólintásszerűséget csinált.