A feledhetetlen érzések || Szünetel

❤🖤11. rész🖤❤

Jungkook szemszöge

Mikor nem tudtam hogy hol van Jimin, azt hittem majd meghalok... Azért nem szó szerint, de hát ha aggódtam... Miután Jimin nem mondott semmit hogy hol van, ezért tényleg minden házba be csöngettem. Egy olyan negyed óra után megtaláltam. Mikor haza furikáztam, és be löktem az ajtón, oda szorítottam a falaphoz és vadul tapadtam ajkára. Ahol csak tudtam, ott csókoltam, Jimin meg csak úgy nyögött ajkaim miatt...

-mégcsak nem is csináltam semmit, és már nyögsz itt nekem?? - vigyorodtam el kacéran

-miért csinálod ezt velem?? Nem tettem semmit ellened... Akkor miért??

-tudod Jimin azért, mert rohadtul kívanlak... De olyan szinten hogy az már fáj... Érzed?? - neki nyomtam ágyékomat, a combjának amire sóhajtott egyet...

-ne csináld ezt Jungkook ne kínozz... Nekem barátom van

-nem érdekel ez a "barát" faszság, és tudod miért?? Tudod miért?? Mert te nem is vagy szerelemes belé.

-igen is az vagyok nekem te nem parancsolsz!!!

-tényleg Jimin tényleg, hát így játszunk?? Oké

-akkor mond a szemembe, hogy nem szeretsz és örökre békén hagylak...

-ne tedd ezt kérlek...

-csak mond a szemembe!!

Amikor ki mondta hogy nem szeret, és ráadásul egyenesen a szemembe, azt hiszem ott el tört valami...

-rendben Jimin ha ezt akarod, akkor rendben, de tudd hogy soha nem foglak el felejteni... Mert szeretlek

Ezután ki rohantam a házból, ott hagyva jimint, a szívelemet és minden mást... Amint haza értem be pakoltam a ruhám egy böröndbe, az iskolából holnap reggel ki iratkozom, és el tünök innen jó messzire...

Másnap reggel mindent el intéztem, és mentem is a repülőtérre.

Így lesz jó mindenkinek És nekem is...

----------------------------------------------

Hali meg jöttem a résszel remélem nem hibáztam😣😣😣

Azért remélem tetszett😁😁😁😁💕💕💕