‼️A történet eredeti címe Csak Egy Kirándulás, bár az eredeti történetnek csak az alapja maradt meg ‼️
Csitári Csenge mindig is a jó tanulók közé tartozott, magatartásával sem volt probléma. Aztán egy véletlen meghallott beszélgetésnek köszönhetően...
Ehhez a fejezethez az ShawnMendes Like To Be You c. számát ajánlom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- És megint nyertünk! - kiált fel önkívületi állapotban Réka, majd lepacsizik Dáviddal, a csapattársával. Kikérem magamnak, most csak egy góllal kaptunk ki! Ákos mellettem mosolyogva figyeli a túloldali kettőt, miközben a padon ülő többi fiú is felénk kapja a fejét Réka kiáltására.
- Visszavágó? - nézek mosolyogva a lányra, akinek a kérdésemre felcsillan a szeme.
- Még szép!
- Te, ez egy őrült - néz Ákos kidülledt szemekkel Dávidra.
- Hagyd, csak élvezi - mosolyog a fiú. Dávid és Réka barátsága régre nyúlik vissza, egészen az oviba. És habár Réka nem látja, vagy nem akarja észrevenni, a fiúk számára teljesen egyértelmű, hogy a srác már régóta odavan érte. Én csak most tudtam meg, amikor két kör között Réka mosdóba ment, és Ákos elszólta magát előttem. Csak Dávid még nem tudja milyen is ez.
Barátságból soha nem lesz szerelem, mert az egyik fél mindig kevesebbet érez a másiknál. Én már csak tudom, velünk is ez történt.
- Persze, neked minden szava szent, mert szereted! - akad ki Ákos nem figyelve szavaira. Réka felkapja a fejét, az imént még beszélő Ákos teljesen lefagy, Dávid pedig idegesen lesüti a szemét. A többi fiú ismét felénk néz barátjuk előző mondatára, én pedig csak a nézek, hogy mégis mi történik itt. A feszültséget tapintani lehet, csodálom, hogy kicsit odébb, az udvarban beszélgető tanárok nem jöttek be, hogy hirtelen miért van csend.
- Miről beszél? - néz a lány Dávid felé.
- Lényegtelen - mondja a fiú, de az arcán látszik, hogy nem mond igazat. A pókerarcot még neki is gyakorolnia kell.
- Dávid, mondd el most! - Réka egyre idegesebb, de ez a srácról is elmondható, majd az égre néz és egy sóhaj kíséretében megszólal.
- Sajnálom, de szerintem erre még egyikünk sem áll készen - vonja meg a vállát, és elindul a ház felé otthagyva minket. Réka a csocsóasztalra támaszkodik idegesen simítja hátra copfjából kiszabadult tincseit, mire odasétálok mellé.
- Hé, minden rendben? - teszem a hátára a kezem.
- A legnagyobb rendben - motyogja cinikusan a saját tenyerébe.
- Nézd, nem vagyok a szívügyek szakértője, ezt te is jól tudod, de szerintem most menjünk be, mert kábé tíz fiú néz téged úgy, mintha megöltél volna valakit. - Mondatomra kiegyenesedik, majd elindulunk befelé.
Réka kiskora óta focizik, ő az, aki élsportoló lesz. Ha valamit megtanítottak neki, az az, hogy ne mutassa ki az érzelmeit, legyen erős. Hallom, ahogy mellettem próbálja elfojtani könnyeit, és bár egy ideig tudja tartani magát, mire az ajtóhoz érünk, szétesik lelkileg. És mind tudjuk jól, ha egy csepp jön, azt követni fogja a többi is. Válla rázkódni kezd, de próbál dacolni könnyeivel, ujjaival folyamatosan törli le.
