‼️A történet eredeti címe Csak Egy Kirándulás, bár az eredeti történetnek csak az alapja maradt meg ‼️
Csitári Csenge mindig is a jó tanulók közé tartozott, magatartásával sem volt probléma. Aztán egy véletlen meghallott beszélgetésnek köszönhetően...
Ehhez a fejezethez Shawn Mendes Honest c. számát ajánlom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Ezt ti se gondoltátok komolyan, ugye? – ordít Lotti és Bianka egyszerre.
Fáradtan nyitom ki a szemeimet, és felülök az ágyban. Mellettem Hella nevetve videózza a két lányt, miközben mosolyogva tátog egy 'jó reggeltet' nekem.
Az egész szobában mindenki hangosan nevet, én pedig kiszúrom Lotti arcán a bajuszt és szakállat, amit vélhetően a fiúk rajzoltak oda éjszaka. A lány fél arcát alkoholos filc borítja be, de ahogy Biankára téved a tekintetem, rájövök, hogy ő se néz ki jobban. Ellenben neki a két szemhéja van összefirkálva, és úgy néz ki, mint akinek bevertek kettőt. Nagyon mélyen aludhat, ha erre se kelt fel. A fiúk halottak, azt hiszem.
– Esküszöm, Réka, ha ez a pasid műve, megfojtom – sziszegi Bianka, miközben lemászik az ágy tetejéről. És igaz, Dávid és Réka ma hajnal óta hivatalosan is egy pár. Végre. A lány csak elmosolyodik legjobb barátnője esküjére, majd feláll fekhelyéről, és a szoba közepén elhelyezett asztalhoz sétál, hogy igyon a kulacsából.
Én is megmozgatom zsibbadt végtagjaimat, majd készülök felállni, de ahogy kiegyenesedek, fejem nagyot koppan az ágyban. Szitkozódva masszírozom meg sajgó testrészemet, majd elindulok ki a fürdőbe megcsinálni a reggeli rutint.
Ahogy a nagyobb helyiségbe érek — természetesen nem az icipici fürdőszobába mentem, ahol biztosan nincs senki, hanem a nagyba, ahol rengetegen vannak reggel és este —, fiúk tömkelege néz farkasszemet velem. Egy részük, köztük Ádám félmeztelenül van, inkább oda se nézek, hanem elszántan a mosdókagylóhoz sétálok és elkezdem a reggeli rutinomat.
Elkezdek fogat mosni, a tükörben viszont látom az összes fiút. Akik nagyrészt azt nézik, mit csinálok, és mikor megyek már végre ki.
– Hallod, Csenge, ilyen eszelősen még senkit se láttam fogat mosni – szól hozzám elsőként Ádám. Ki más?
– Phobjéma? Met le is kophetlek vele – mondom fogkrémmel teli szájjal, csodálom, ha ért belőle bármit. De úgy tűnik, mégis, mert csak mosolyogva becsukja a száját.
Ezután még megtisztítom az arcomat, majd felraknék minimális sminket, amikor pont Ádám lép a mellettem lévő mosdókagylóhoz. Néz pár pillanatig, majd kikapja a kezemből a szempillaspirálomat.
– Hé! – kiáltok rá, miközben próbálom visszaszerezni a spirálomat. – Add már vissza! – kezdem el ütni a meztelen mellkasát, hátha úgy leengedi időközben felemelt kezét. Francnak kell a fiúknak magasabbnak lenniük, nekem meg csak százhatvannyolc centinek!
– Miért adnám? Anélkül is gyönyörű vagy! Mindenféle smink nélkül vagy a legszebb, Csenge – néz mélyen a szemembe. Úgy tűnik, őszintén gondolja. Egy pillanatra megállok, még mindig tekintetében keresem a választ, hogy erre most mit kellene mondanom vagy tennem. Ádám hajol le hozzám, ajkait az enyémre tapasztja. Visszacsókolok, érzem, hogy közben mosolyog. Az ajka puha, próbál mindent belesűríteni ebbe a csókba. Az elfojtott érzelmeket, amiket meg akart nekem mondani. Éreztetni akarja velem, hogy fontos vagyok neki. Elszakadok tőle, és ekkor realizálom, hogy mi történt. Az engem figyelő fiút úgy vágom pofon, hogy még számítani se számítson rá, és úgy tűnik, ez bejön. Én ebbe sűrítettem bele minden érzelmemet. A dühöm ugyan nem neki szólt, csakis magamra voltam mérges, mégis rajta vezettem le. Kezét arra a részre simítja, ahol a kezem érte, pedig direkt nem ütöttem erősen. Felkapom a neszesszeremet, majd mennék ki a fürdőszobából.
