A három szerető

A tavasszal kezdődött

Tavasszal kezdődött
Az egész szerelem
Nyár elején lett vége,
Ám az is kegyetlen.

Először jól indult minden,
Ölelése volt az otthonom.
A ház ahol szívesen lakom,
Hol biztonságba elmondhatom
Minden gondom, bajom.

Ám lassacskán minden megváltozott.
S, nem érdekelte mivan velem.
Egy nap úgy döntött elhagy,
S, nem foglalkozik már énvelem.
Lelkemben újra megszületett a sötét jégverem,
Honnan kimentett ez a szerelem.

A fiú viszont meggondolta magát,
És vasárnap újra érezhettem a pulcsija illatát.
Ám hűvös lett, eleredt az eső és a találkozónak hamar vége lett.
Nem maradt más helyében csak üres szürkület.

Egy hónap eltelt, közben minden jól alakult.
Teltek a napok s velük együtt nem fájt már a múlt.
Ám a biztonság érzete a fiú karjaiban hamar elmúlt.

Az érintése elkezdett égetni. Nem szerettem volna, hogy többet hozzám érjen.
Május első hetében megtörtént amitől legjobban féltem.
Nem tudtam, hogy mit mondjak neki.
Hisz ha nemet mondtam akkor tovább kérdezgeti.

Próbál meggyőzni újra meg újra,
Mintha csak az "igen" lenne az egyetlen válasz.
Amit ha kimondok tán nem sértem meg őt.

Ám itt volt a június kezdődött a nyár.
S, ő már csak egy játékot látott bennem.
Az osztály kirándulásom napján messengeren írta, hogy "szakít és nem foglalkozik többé már velem"

A haza úton nem tudtam mást csak sírni. A könnyektől az egyik barátomnak is alig bírtam ezt leírni.

Másnap péntek volt a sulinak lassan vége volt.
Én alig bírtam s, egy barátom a legkedvesebb mind közül oda jött hozzám és kedvesen megkérdezte jól vagyok-e. Ám nem tudtam mit mondjak neki.

A könnyeket alig bírtam visszatartani.
Csak kihívtam őt a teremből és próbáltam megszólalni.
Ám aligha szét csúsztam, karjaiba estem és elkezdtem zokogni.
Szemébe nézni féltem utána, ám ő azt mondta "megérti s, nem bánta"
Egy pillanatig újra biztonságot nyújtott valaki szava a számomra.

Viszont aznap délutánra a fájdalomtól már létezni is alig bírtam.
Ezért nem tudtam mást tenni csak sírtam.

Teltek a hetek júniusnak vége,
Egy párszor feküdtem újra a tavasz ölében.
Biztonságot s, szeretetet már nem nyújtott.
Csak fájdalmat és keserű múltat.

Én figyelmeztettelek amikor mondtam.
A vége kegyetlen ám most jön a szép és az örökké tartó szerelem.
Legalábbis ezt gondoltam.

Nah mindegy nem is húzom tovább a szavaim.
Hisz itt a július és történetünk folytatódik tovább.
A tavasszal az útjaink tán elváltak.
Szóval most bemutatlak a kőszívű nyárnak.