A halottnak hitt katona /James Buchanas Barnes ff/

Régi szép(?) idők

(bocsi ezt régebben írtam és akkor itt hagytam abba és lusta vagyok át írni szóval sajnálom hogy így van meg fogalmazva de lusta vagyok)

1943: Carla sz.):

A mai nap is ugyan olyan mint a többi, felkeltenek minket aztán meg esszük a szokásos pocsék reggelit és közben azzal nyugtatjuk magunkat hogy legalább van mit ennünk. Ezek után jön az öldöklés legalábbis én így hívom mert a kiképzések végére mindig meghalunk.

Persze mi ezt az egészet teljesen feleslegesnek tartjuk mivel amikor ki küldenek minket akkor fele annyira sem fáradunk el mint egy ilyen „öldöklés" által. És még plusz ráadás az hogy az újoncokat mindenhova teszik be és a kis 16-18 évesek állandóan nyafognak mindenen meg azt gondolják, hogy ők a menők aminek csak egyetlen egy kimenetele lehet még pedig a kollektív büntetés és éppen amit csinálunk annak a kétszeresének már neki is állhatunk, erre persze még nem jöttek rá a kis pólyások. Persze én is 16 voltam amikor ki harcoltam, hogy apám helyett engem vigyenek csak mert velem fiatalként többre mennek mint az apámmal. Persze ennek a szüleim nem örültek de sikerült el érnem, hogy belenyugodjanak, nekem viszont alap volt hogy ne keménykedjek a nálam feljebb állókkal de ezeknek nem egyértelmű. Viszont végre meg szabadulok ezektől mivel át helyeznek a 107-esekhez akik olyan szinten vannak mint én, tudom ez egy kicsit dicsekvő de na, baromi idegesítő, bár a többieket kicsit sajnálom mert ők maradnak ott. Viszont ami még mindig olyan mint régen az az hogy ugyan úgy az utolsó gondolat vagyok mivel csak azért raktak át mert 2 nap múlva az osztag az olasz frontra megy és nem volt elég ember ezért engem raktak át, de legalább nem kell a kis királyfikkal lennem.

Egy újabb nap melyen csak abban lehetünk biztosak hogy nem megyünk haza. Igen tudom ez elég lehangolónak hangzik de mit csináljak háború van. Egyébként ha ezt később bárki olvasná leírom, mert elmondani nem tudom (nagyon vicces tudom) szóval a nevem Carla Woodson 18-adik évemet töltöttem fél éve ami egy cseppet sem fontos de azért le firkantom, ja és plusz pont ha el tudod olvasni, na mindegy a lényeg az hogy kint vagyok a fronton csak hogy ne legyen minden szép, arról hogy miért vagyok itt majd később. Szóval ha még mindig olvasod mert nem haltálbele az unalomba akkor mondok pár infót ami lehet a későbbiekbe jól jön azoknak akik a történelmet kutatják amit sosem fogok meg érteni hogy miért jó de nem baj, szóval a 107-es gyalogságban szenvedek (persze egyedüli lányként) és nemsokára valószínűleg meghalunk mert éppen egy Hydra bázis mellet vagyunk és készülünk arra hogy feldobjuk a pacskert, vagyis ezt gondolom én a többiek viszont meg vannak győződve arról hogy ez nem így lesz. Egyébként információkért jöttünk de nem biztos hogy vissza is megyünk, és amíg ők nagyban tervezik a halálunkat és ők azt gondolják, hogy jegyzetelek emiatt teljesen hülyének néznek, én hagyok valamit az utókornak magamból, de ha mégis túléljük amihez elég nagy szerencse kell akkor, hát akkor folytatom és te elolvashatod majd meglátjuk, ja elég nagy tervek. Na most mennem kell, talán folytatom, talán nem majd meglátjuk.........

Clara W. 

1947.nov. 17

(Bucky sz.) :

Kezdek megőrülni éppen beszéljük át a tervet erre Woodson írogat minek? Majd előveszi miközben lőnek ránk vagy mi!? Mindegy remélem legalább a többiek értik és Steve még nem ölette meg magát....

(Clara sz.) :

-Le tennéd és figyelnél végre? - kiabált rám Barnes őrmester, elég vicces képet vágva. - Nem hinném hogy sokra mész a jegyzetekkel amikor ott vagyunk, úgyhogy jó lenne ha a térképre koncentrálnál és nem pedig a kis noteszedre.

- Nem jegyzetelek, és nem hinném hogy sokra megyünk ezzel a nagy tervel mert kb az egész csak találgatásokból áll, vagyis nem tudunk semmit. Ha megtervezzük most hogy mit csinálunk és ott szembesülünk hogy teljesen más a terep mint gondoltuk akkor csak mindenki össze lesz zavarodva.

- És hogyha odamegyünk terv nélkül az jobb?

- Számítanak arra hogy megyünk.

- Nem válaszolt a kérdésemre.

- Amint ott vagyunk látjuk a terepet készítünk egy tervet és ha már látjuk a gyengepontokat abban a pillanatban lecsapunk és talán nem halunk meg.

- És honnan veszi hogy ez működni fog és nem találnak ránk miközben a tervet beszéljük?

- Azt nem mondtam hogy működni fog, 50% hogy ránk találnak akkor meg van a B terv a lövünk és imádkozunk az életünkért – villantottam egy mosolyt, majd belépett Steve Rogers avagy Amerika kapitány  

(Oké, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom. Baromi régen nem írtam és most is egy elég ócska részt kaptatok, sorry. Valószínű továbbra is ilyen ritkán rakok ki részeket mert nincs időm vele foglalkozni de majd próbálkozom. Addig is ha van ötletetek akkor nyugodtan osszátok meg remélem hamarosan jövök a folytatással.)