Még a mai nap is vannak olyan hullámvölgyeim mikor rá gondolok és a sírás kerülget de már egész jól tudom kontrollálni. A legjobban csak az fáj még a mai napig, hogy nem tudok vele beszélgetni. Megpróbáltam felhíni de kinyomott. Igaz mondta nekem, hogy mikor órán van akkor nem fogja felvenni de mivel edig semilyen formában nem válaszolt nekem így nem akartam megpróbálni még egyszer nehogy azt higgye, hogy zaklatom mert egyáltalán nem áll szándékomban annál sokkal fontosabb számomra. Mivel a hiánya megőrít így egy sms-t még küldtem neki, hogy tudassam vele mennyire sajnálom ezt az egészet.
Annyira hiányzik a beszélgetésünk, hogy még mindíg azt várom, hogy füttyentsen a telefonom, hogy írt nekem. Igaz tudom, hogy ez nem fog megtörténni hisz le vagyok tiltva de a remény még mindíg él bennem, hogy egyszer megbocsájt nekem és valamilyen formában megkeres és újra elkezdünk beszélgettni. Még az is lehet, hogy az íráshoz is megjönne a kedvem ha újra barátok lehetnénk. Olyan jól esne ha írhatnák boldog történeteket is magunkról UwU
