egy rögtönzött gyűjtemény az általam alkotott képzelgéseknek, amelyeket talán túlságosan nagy merészség kiposztolni.
jó szórakozást! // s4mdasu, 2021-2024.
[a kis csillaggal (*) jelölt részek személyes kedvencek!]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
PRAGMA. LEE SEOKMIN
# szószám: 28795 # egyéb: ??néhol megjelenetítettem traumákat és érzékenyebb dolgokat gondolom, van benne egy óvatosan elhintett szeretkezés (paráználkodás😜) plusz random terminusok téves használata az aesthetic miatt (igen, silly goofy vok)... meg sok görög mitológiai utalás <3 hyperfixation-öm, na. # megjegyzés: sziasztok! <3 örömmel prezentálom nektek a több, mint féléves munkám gyümölcsét - igen, eltűntem és ezért volt. lol ... elég masszív történet lett, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra fog nyúlni, de remélem élvezni fogjátok D: ... mivel ebben tényleg nagyon sok munkám van, like fr, nagyon örülnék akár falatnyi feedbackeknek is, de tényleg </3 amúgy nagyon goofy helyeken írtam: a kettes villamoson, a mocskos intercityn, merci kulturális antropológia előadásán... LMAO genuinely nagyon remélem, hogy tetszik majd nektek <3 szerelmes vagyok seokminba tbh (am elég hosszú progi, arra számítsatok... igénybe vesz majd egy kis időt lol). // nyers változat </3
. . .
nagypapád mindig kipirult arccal, széles mosollyal az arcán állt a festőállvány előtt, kezében olajfestékkel telenyomkodott, hatalmasnak tűnő palettával. általában barna kordbársony nadrágot vett fel, amelybe beleivódott oly' sok év emléke a festékfoltok által, s egy szintén némileg piszkos kockásinget is felkapott hozzá, amely ugyan mindig is nagy volt rá, méretekkel, de valahogy mégis abban kényelmesedett el leginkább. cipő sosem volt rajta, zokni sem túl gyakran, őszülő haja pedig mindig szemébe lógott - kacagva fújta ki azt arcából folyton-folyvást, nem bíbelődve azzal, hogy esetleg hátrafésülje, vagy esetleg felvegyen egy kalapot vagy bármi mást, esetleg szemüvegét feltolva hátrafogja azt. úgy tartotta, hogy csakis akkor tud jól alkotni, ha így öltözik fel, hisz szerette érezni talpán a parketta enyhén langyos, néhol érdes felületét, s azt is kitűnőnek vélte, ha a résnyire nyitott ajtó és ablakok közt játszadozó szellő bele-belekapott a hajába. erre a megszokásra esküdött, úgy vélte ez adja meg a motivációt számára és az ihletet, amelyet mindig oly' fennkölten hangoztatott előtted, ki csillogó szemekkel és nagyra tátott szájjal csodálta őt, akár egy istenséget. hisz számodra az volt, magasodva előtted, valami olyasmit csinálva, amelyet úgy szeretett. ragyogva a boldogságtól és szeretettől, bármikor kezébe vette az ecsetet, lehajolva hozzád kissé, hogy orcádra adjon egy leheletfinom puszit, majd elfogadva az almás sütit, amelyet porcukrostul tömtél bele szájába. szeretted nézni, ahogy orrán maradt egy csöppnyi cukor, s azt is szeretted, ha megengedte neked, hogy te magad söpörd azt le róla.
szeretted megigazgatni orra hegyén játszadozó szemüvegét és szeretted, ha összemaszatolta arcodat a színes festékekkel - mindig melegséggel járt át, ha a tükörben, a mosdókagyló előtt ágaskodva szúrhattad ki a különböző színeket, melyek gyermeki valódat betakarták, kis pontokban és teljesen véletlenszerűen. mingyu mindig is kinevetett, amikor látta összekent orrodat vagy épp homlokodat, ám te csak a nyelved kiöltve gúnyolódtál rajta, elvégre nem te voltál az, akinek szája sarka valamiért állandóan csokis volt a nagyi süteményei miatt, s nem is te voltál az, aki folyton lisztes hajjal bandukolt késődélutánonként haza.
