• 𝑁𝑒 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑑 ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑠𝑠𝑒𝑙𝑒𝑘 •

1. rész

Reggel hét óra van, és valami nagyon hangos
zuhogàsra keltem, szakad az eső.

Hát ez aztán kurvára nem hiányzott.  Mondtam miközben ki keltem ágyambol, fel dagadt arcal mivel ma kivételesen nagyon jól aludtam.

— Jóreggelt kincsem! — nyitott be apa a szombámba. — Gyorsan öltözz fel és edd meg a reggelid, mivel ma neked kel be menned dolgozni — Mondta kissé beteges hangon. — Jol vagy apa? — kérdeztem tőle, miközben szemöldökom össze húztam
— Jól,jól csak kicsit... —  Szakította félbe mondatát egy tüsszentés — Megfáztam. — Folytatta elnevetve magát.

— Oké, elég a nevetgélésből menny szépen vissza a szobàdba, és takarozz be normálisan!. — Förmedtem rá.

— Felhívom a nagyit hogy készitsen neked levest, aztán ha nagyon későn érek haza szólok neki hogy addig maradjon veled. — Juj Madelyn kisasszony át ment anyuci üzemmodba. — Mondta apa kacagva.

Bár nem tudom hogy a megfázás hatott e rá így kb mindenem nevet, sőt már a könny is kicsordul a szeméböl a semleges dolgoktol.

Már este van és haza értem, mit ne mondjak forgalmas nap volt ez a mai, de mindegy ossze takaritok mivel elég nagy rumli van a lakásba még igy is hogy apa beteg, nem értem. Miután végeztem a takarítással elmentem meg kérdezni apát hogy el e mehetek az egyik buliba amibe meghívtak.

-hé APAA - kiabáltam huncutan - miaz nagyi? - kiabált vissza nevetve - ezaz gúnyolodj csak - mondtam - na  mondd mit szeretnél? - kérdezte apa miután belekortyolt egyet a teájaba - háát ma este lesz egy buli és elszeretnék menni csak mivel te beteg vagy így nem igazán akarlak magadra hagyni..- mondtam kicsit bánatos arcal - oh kislányom menny csak megleszek - mondta apa mosolyogva és megsimogatta vállamat - biztos apa? - kérdeztem meglepődve - igen biztos de menny már még a végén le maradtsz - sürgetett - jolvan jolvan megyek már de az nem azt jelenti ha elmentem ehetsz fagyit  - aggódtam - rendben megígérem egy fagylaltot sem eszem csak menny már - kacagott - indulok is drága apukám szeretlek majd jövök - jelentettem ki - én is szeretlek és vigyázz magadra - mondta és adott egy homlok puszit

Nem sokkal késöbb el is készűltem,  gondoltam nem öltözök úgy ki hiszen ez csak egy iszogatós buli lesz, szóval erre esett a választásom.

22:50 el is indultam, mire oda értem hát nem egeszén fogadott szép látvány. Egy mentős kocsit láttam aztán még rendőrök is voltak, nem tudom mi történhetett max egy húsz percet késhettem, de akkor is miafasz. Oda mentem sarahoz mert ő ott ált közvetlenül a mentős kocsi mellett.

-hé sarah itt meg mitörtént - kérdeztem - a bátyám megint elgezdett balhézni mint általában, csak ezuttal most tényleg tulzásba vitte - mesélte sarah - oh értem - ahogy ezt kimondtam oldalra fordultam és rafe nézett ki a rendőr kocsi ablakából mélyen bele nézve a szemembe - omm sarah nem a bátyádat viszik a mentősök? - kérdeztem csodálkozva - dehogyis az egyik srácot viszik a bulirol. - jaaa akkor értem - mondtam kicsit unalmas hangon - najo akkor én megyek sok szerencsét! - jelentettem ki - hát arra szügség lesz - mondta sarah már olyan unom hangal.

Ahogy haza értem be néztem apához aki szerencsére már aludt, ezután elmentem furdeni fogat és hajat mostam, aztán befeküdtem az ágyamba és el is nyomott az álom. Másnap reggel arra keltem hogy valami nagyon hangos zene jön a konyhából, így hát le mentem meg nézni.

-apa? - lepődtem meg - bizony ám, látod meg is gyogyúltam nem kellet volna az a sok macera. - mondta apa miután lejebb vette  a zenét  és átölelt - szerintem nagyon is kellet, de ahogy látom már nincs rá szükség. - mosolyogtam - jaj madelyn nekem most gyorsan be kellene mennem a boltba megleszel? - kérdezte apa aggódóan - persze apa menny csak majd találkozunk - mondtam és adott egy homlok puszit majd el is ment.

Ezután le ültem reggelizni és azon gondolkodtam mit is kezdhetnék magammal, és az jutott eszembe hogy elmegyek sétálni egyet mivel nagyon rég voltam már és most jelenleg nagyon is szügség van rá kicsit ki tisztul a fejem. Ahogy végeztem elmosogattam és egyből mentem is a fűrdőszobába, miután kész lettem nem igazán tudtam mit vegyek fel igy csak kivettem két ruhadarabot a szekrényemből.

Szeretek kényelmes lenni erre már szerintem rájöhettetek, sminknek csak egy kis szempillaspirált és átlátszó szájfényt tettem, cipőnek petig szokásosan a fehér air force 1 emet vettem fel, ezután bedugtam az airpods-om és el indultam.
Azt hittem tök nyugis lesz ez a "kis" séta de hát nem lett az. Valyon miért? Há persze hogy rafe cameron miatt, bele botlottam természetesen bocsánatot kértem hogy minnél hamarabb eltünnyek onnan de persze ő ezt megakadályozta, épp hogy indúltam volna tovább megmarkolta a karomat és vissza húzott.

Hát te?- kérdezte és végig mért - sétálnék -mondtam egy mű mosoly kíséretében - sétálnál? - értetlenkedett - igen sétálnák ha elengednéd végre a karomat - néztem a karomra amit az eres keze szinte teljesen átért. - oh el is felejtettem - vette le rólam a kezét - kösz - mondtam és már indultam is csak hogy ő utánam kiáltott - hé hercegnő este az egyik haveromnál lesz egy buli ajánlom hogy ott legyél - kacsintott ràm - ja persze hogy majd megint a rendőr kocsibol bámulj kifelé kössz de nem élek a lehetőséggel - mondtam kacagva- aztán oda jőtt hozzám.
-nem ez most nem olyan lesz, egyépként arrol sem én tehetek ! - jelentette ki magabiztosan - ja biztosan nem - ráztam meg a fejem - este találkozunk hercegnő - mondta es hátat is fordított.

Na ő se lessz az őribarim, egy keveset még sétálgattam elég gyorsan elment az ídő és már sötétedett, én meg nem nagyon szeretek este egyedül lenni az utcán, szóval síettem haza.