Épp fürdeni készűltem amikor egy ismeretlen szám hívott, gondoltam fel veszem mert hát mért ne? Ahogy a fülemhez tettem a telefont rafe hangját hallottam, nagyon meglepödtem hogy honnan tudja a számom és hogy egyáltalán mért hivott fel?
Szia hercegnő- szólalt bele rekettes hangon- hello?- mondtam sokkolva - na elkészűltél már? - kérdezte - baszki! - vittem lejebb a hangom - ohh csak nem elfelejtetted? - mondta rafe gúnyosan - oh áh dehogy is én csa- nem tudtam befejezni mivel rafe közbe vágott, megint. -jolvan jolvan ne keresd a kifogásokat egy óra mulva ott vagyok érted addigra ajánlom h kész legyél! -
jelentette ki, es még mielött szolhattam volna akármit is rám rakta a telefont. Hát nem csodás? azt sem tudom mit vegyek fel, es a hajammal is mit kezdjek? Ahhjj rafe ez nagyon nem volt jó időzités. Megyek keresek valami vállalhatót is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hosszas nyavajgás után végre felöltöztem, mondjuk szét fog fagyni az életem is ami nincs. Szóval igen szerintem indulok mert minnél hamarabb el akarok onnan jönni, úgy hogy még ott se voltam és szerintem már rafe is itt van. Igen persze hogy itt van ahogy ki leptem az ajtón ő már itt várt a csodás motorjával, ami egyépkéng borzalmas nem tudom mért ált szándékában egy ilyet venni, de hát ha ez neki jó.
Na végre már ordibálni támadt kedvem- mondta a fiu szarkasztikusan - jolvan itt vagyok már - mondtam majd a kezembe adta a sisakot, had ne mondjam milyen brutál nehéz nem is tudtam h ez ilyen nehéz. -na mivan nem bírod el? - mondta nevetve - haha nevess csak -küszködtem tovább - na add ide majd én rád adom - vette ki kezemből a sisakot -
ahogy rám adta egészen közel kerültünk egymáshoz és hát nem tudom egészen fura érzést éreztem a hasamban mintha pillangók repkednének benne össze vissza, csak föl kellet néznem egész a holdig hogy lássam a fejét , van benne valami...nem is tudom valami vonzó... huhh najó elég ez őrűltség miért mondok ilyeneket Rafe Camaeronrol akit amúgy utálok, vagy már annyira nem is? Dehogynem még mindig utálom, és utálni is fogom.
A fiu szemét kémlelve, ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
-na? így jó? -kérdezte miután meg igazította rajtam a sisakot - ahh igen jó, igyekezzűnk már - mondtam idegesen - juj milyen kis harapos lettél így 2 perc alatt tetszik. - mosolygott - még ma elindulunk? - kérdeztem egy mű mosolyall az arcomon - le ne harapd a fejemet szépségem már indulunk is - mondta majd felszáltunk a motorra és elindult.
Nos megérkeztünk- mondta rafe sohajtva- oké örülök de le veszed rólam ezt a csúnya sisakot? - kérdeztem - csúnya sisak? Ez fájt - nézett rám gúnyosan - igen csúnya és már fàj tőle a nyakam - jolvan le veszem, de késöbb imádni fogod - mosolygott miközben segített levenni - aha persze - nevettem ki - na nincs most veszekedni időnk szépségem ugyhogy gyere - jelentette ki magabiztosan - megyek - forgattam meg szemeim-
Amint be értünk kelce fogadott minket rafe egyik haverja aki annyira be van álva hogy azt sem tudja fiu-e vagy lány és szerintem hamarosan rafe sem fogja tudni.
és most? - kérdeztem rafetol mivel ott áltam mellette vigyázban mert azt sem tudom merre mennyek a másik meg az hogy kihez szóval áldogálok még itt nem tudom meddig mert ez a fiatalember nem képes abba hagyni a beszélgetést
Gyere - fogott rá a csuklómra elég erősen miután még vagy 5 percig ott áltam mellette - most meg hová megyünk? - húzott maga után mint valami kutyát a kérdésemet figyelmen kivűl hagyva - na ülj le és ne menny sehova még vissza nem érek nem tart sokáig igérem - ültetett le egy kanapéra amit kőrülvett egy csapat bedrogozott flúgos, nem igazán tudtam micsinálni mert ha felállok és elindulok eltévedek mert kurva nagy ez a ház és nem tudom merre van a kijárat, hát nem gyönyörű?
Már vagy egy félorája itt ülök a gondolataimmal, karba tett kézzel és felrobbanok.
kéred ezt a csíkot? - vágott közbe sarah bátyja? - köszönöm de nem - közöltem vele mosolyogva de ő értetlenűl bámult rám - hé nem fogom felszívni nem érted? - néztem rá - topper csak bólintott egyett és megtette helyettem a dolgot.
Oh baszki! - szólalt meg a hátam mögűl egy hang, hátra fordultam és egy tarkoját zavartan vakargató rafe-el találtam szembe magam.
hű, ténylég nem tartott sokáig - mondtam egy mű mosoly kiséretében - hé neharagudj teljesen ki ment a fejemből - ált felettem a fiú szinte le lehetett olvasni az arcárol hogy tényleg nem hazudik fura volt.
Jó mindegy vigyél haza - sohajtottam
Mikor megáltunk a házunk elött semmit mondva le száltam a motorrol, épp hogy indultam volna be rafe megfogta a kezem
Madelyn tudd hogy én nem így terveztem ezt az egészet csak - rafe nem érdemes szánakoznod nincs semmi baj - vágtam a szavába - de tényleg madelyn jová szeretném tenni mivel most elbasztam hogy jól érezd magad - mondta rafe teljesen őszintén, ez még mindig fura - jolvan be potoljuk esküszom de már be kellene mennem - mosolyogtam rá - rendben, de hé te hipnotizáltal engem - micsináltam veled? - nevettem ki - nem hallottad milyen érzelgossé tettél 1 másodperc alatt - csodálkozott - te hülye vagy - nevettem továbbra is - nem vicces gonosz vagy - mosolyodott el - rafe most már tényleg mennem kell - jolvan menny csak, és máskor ne csinálj ilyet velem köszönöm - mosolygott - oké nem fogok - néztem rá gúnyosan - jó éjszakát madelyn - ölelt át, amitől megint az a furcsa érzés kapott el és megint pillangokat éreztem a hasamban, de nagyon jól esett - jó éjszakát rafe - néztem mélyen a szemébe -
Rafe fel szált a motorjára és haza felé vette az irányt.
még mielött lefeküdtem volna aludni rá néztem apára, szerencsére most nem horkolt így egész nyugodtan eltudtam aludni fej fájás nélkűl.
