Beleszédültem

MAJDNEM

*Sarah szemszöge*

Te jó ég! Leírni nem tudom, hogy mennyire ideges voltam abban a percben, hogy anya megdicsért.

-Ki volt itt?- kérdezte anya.

-Senki nem volt itt, nem tudom miről beszélsz!

-Miért is ne tagadnád?....

-Nem tagadok semmit!- kezdtem egy kicsit ideges lenni.- Miből gondolod hogy volt itt valaki?

-Nem kellett kulcs, hogy kinyissam az ajtót. -kicsit meglepődtem, hogy innen gondolta ezt. Láttam valamit az arcán, valamit ami azt mondja:

"Megvagy!"

-Talán itt volt velem Reachel és Zoé...

-Azért egy kicsit reménykedtem, hogy legalább egy fiú miatt viselkedsz így. Kár, hogy csalódnom kellett.

-NEM HOGY ÖRÜLNÉL NEKI!- Szólt bele a beszélgetésbe apa is.

Egy kicsit elpirultam, de hála az égnek egyikük se vette észre.

Gyorsan felrohantam a szobámba és inkább ott töltöttem a napom további részét.

Kb. 2 hét telt el azóta hogy Alexanderrel összejöttünk. Mostanában Reachel nem nagyon akar velem beszélgetni. Nem tudom mi baja van. 

Amikor felszálltam a buszra elindultam Reachel felé, mint mindig, de ezúttal neki más tervei voltak ezért letette maga mellé a táskáját, hogy ne tudjak oda ülni. 

Ezt látván inkább elindultam a busz eleje felé és csak Nancy mellett volt hely úgyhogy oda ültem.

- Mi van veled és azzal a kur... akarom mondani azzal a barátnőddel?

-Nem tudom. tegnap megbeszéltem vele egy találkozót de nem jött el, gondolom volt annál jobb dolga is minthogy velem legyen.

- Willel volt, láttam őket tegnap... Együtt vannak.

- HOGY MICSODA?

-Nem is tudtad??

- szerinted ha tudtam róla, most meglepődtem volna????

-Nem?

-PONTOSAN!!!!! Vajon miért nem mondta el nekem???