Másnap

26 3 3
                                    

Reggel az ébresztőórámra keltem ami azt jelezte, hogy kezdődik a sorozatom a tv-ben. Vagyis már kb. 10 óra lehetett. Ahogy lekapcsoltam az ébresztőt láttam, hogy Alexander is felkelt rá. Ezzel nem is lenne baj, ha nem pont most állnának fel a kocsibejáróra.

- Bazmeg. Bazmeg. Bazmeg.- szitkozódotam.

- Mi a baj? - kérdezett Alexander.

- Anyáék haza értek. Nem láthatnak meg itt. Főleg nem így.

- Kiugrok az ablakodon.

- Ez nem valami jó ötlet.-de mire kimondtam volna már az ablak párkányon guggolt.

- Még találkozunk szivi.-kacsintott egyet és leugrott egyenesen a rózsa bokorba.

"Szegény gyerek... Ez most biztos fájhatott."

Gyorsan odamentem az ablakhoz csekkolni, hogy jól van -e, de mire odaértem addigra már el szublimált onnan.

- Kicsim megjöttünk.- halottam anya hangját. Vissza pattantam az ágyba és reménykedtem, hogy nem jönnek rá.

Anya benyitott a szobámba, hogy felkeltsen.

-Ébresztő kicsim. Hoztunk enni valót.

Nagyon nem tűnt idegesnek. Rend van? Képtelenség.

-Mindjárt megyek... - válaszoltam neki azt szimulálva, hogy most keltem.

-Okés.-mondta anya, majd sarkon fordult.

Ahogy kiment az ajtón egyből a telefonemra néztem. És láttam, hogy kaptam egy új üzenetet. Rachel volt az...

"Össze takarítottunk. Nem akartunk felkelteni, mert olyan cukin aludtatok egymáson XD"

Kedves... Mondhatni. Kikeltem az ágyból, át öltöztem és lementem anyáékhoz.

-Szia drágám.- köszönt apa.

-Nagyon ügyes voltál!- dícsért meg anya. Én pedig értetlenül néztem rá.- Kitakaritottál.- Mondta gyanakvóan

-ó igen az én voltam. Köszönöm.- örülök, hogy nem buktam le.


BeleszédültemHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin