OBX - mindezek után

1. rész - Rafe Cameron

Történetünk egy átlagos szombati napon kezdődik Outer Banks utcáin. Költöztető autók sora hajt át a városon, az átlagember is tudta: pénzes család költözik a városba. A sort egy fekete Range Rover zárta, amelyben a Lawson család feje, Beneict Lawson és neje Marie utaztak. Ők koordinálták a költöztetőket, már kora reggeltől talpon voltak, hogy minden bútor, ruha, elektronikai eszköz és növény épségben kerüljön be a házba. Már ha háznak lehetett neezni az épületet. Hatalmas, gondozott kert, medence, pálmafák, saját partszakasz és minden, mi szem szájnak ingere, az megtalálható volt ezen a területen. Nem is hinné az ember, hgy néhány hónappal ezelőtt mindennek hűlt helye sem volt. Ez felvet ugyan egy másik kérdést is: miből építtetett a család ilyen rövid idő alatt egy ekkora kúriát? Megsúgom, kedves olvasó: piszkos pénzből. Ez általában jellemző tulajdonsága a gazdagoknak, mindent megtesznek, hogy megőrizzék, vagy éppen bővítsék az átlagembernek amúgyis végtelennek tűnő vagyonukat. 

Már lemenőben volt a nap, gyönyörű, enyhén felhős narancssárga égbolt üdvözölte a házaspárt első éjszakájukon. Ám ekkor, ebben a békés pillanatban fékcsikorgást lehetett hallani, egy éjfekete Mercedes jelent meg a ház előtt, vissza is kellett tolatnia kicsit, hogy be tudja venni a kanyart és ráforduljon a kertkapura. Hölgyeim és uraim, bemutatom az autó sofőrjét, (akinek nem kellett volna jogosítványt adni) Kate Lawsont. A felhajtón leparkolt, kiszállt az autóból, ez ám a látvány! Egy kétlábonjáró Blair Waldorf szállt ki az autóból. Csinos, nőies fekete szoknyában, egy szolid magassarkúban, füstszínű harisnyában, mint egy igazi Upper East Side-i. Most érzem kötelességemnek, hogy meséljek kicsit a családról: New Yorkból származnak, Marie szenvedélye az utazás és a napsütés. Megunták NYC szmogát, zsúfoltságát és kiköltöztek OBX-be.  Legalábbis ezt állítják, ám ez éppen csak a jéghegy csúcsa. 

Az autóból két kisfiú szállt még ki. Meglepő, hogy a szülők hagyták őket Kate-tel menni, bár egy dackorszakos 7 évesnek én sem mernék nemet mondani, pláne nem kettőnek. Ők David és Daniel, röviden csak az ikrek. 

Teltek-múltak a hetek, a csald végleg berendezkedett. Benedict a kikötőben elhelyezte a családi yachtot, megismerkedett a helyi elit családokkal, golfozott a bíróval, röviden: letette a család lábnyomát a városban. Ezzel párhuzamosan Kate nem volt valami produktív. Online tanul az NYU-n, pszichológiát hallgat, ám koránt sem a segítő szándék vezérli, egyszerűen szeret másokat elemezni, a saját problémái helyett másokét boncolgatni. Kate-nek három szenvedélye van: pszichológia, sütés, pilates. Anyagi helyzetükből adódóan egy napot nem kell dolgoznia, ám ha valamikor megszorul, Michelin csillagos cukrásznak elmehetne.  

Egy szerda délelőtt, amikor a fiúk iskolában, Marie pedig francia tanfolyamon volt, Kate nyugodtan sütögetett a konyhában. A mai menü Mickey-egér alakú macaron volt, ami meglehetősen sok pepecselést igényelt. Apja ekkor lépett be a házba, nyomában egy, számára teljesen ismeretlen, de vonzó fiatalemberrel: Rafe Cameron sétált be, egy aktatáskával a hóna alatt. Kate furcsálta is, hogy mi dolga van az apjának egy ilyen fiatal férfival, hiszen szintén hasonló korú lányát nem hajlandó megbízható felnőttként kezelni. 

- Mi finom készül ma, drágám? - kérdezte Benedict, és a sütőhöz sétált.

- Ne merészeld kinyitni! - válaszolt Kate, fenyegetően a kezében tartva a még macarontésztás spatulát. 

- Bemutatom Rafe Cameront, tegnap ismertem meg a klubban. - intett Kate apja az idegen férfi felé. 

- Catherine Lawson. - ráztak kezet a fiatalok. Kate látott valamit azokban az igéző kék szemekben, amelyek pislogás nélkül, mélyen, szinte a lelkéig néztek. Valami érdekeset, megtörtet, kifürkészhetetlent vélt felfedezni a fiúban, valami olyat, amelyet mindenképp meg akart ismerni. Ezt az érzést már közelről ismerte, s keserű nyomokat hagyott benne a múltban. 

Egy feltűnően hosszú kézfogás után Benedict és Rafe a férfi irodájába mentek, míg Kate, enyhe extázisban befejezte a süteményeket. Kellő precízséggel, a szokásosnál talán többel is készítette ki a macaronokat, titkon azt remélve, hogy Rafe megkóstolja. Úgy érezte magát, mint egy 12 éves lány, akinek először bókolt a suli leghelyesebb sráca. Megalázó egy érzés, de mit tehet ellene? 

Aktatáska nélkül, egy jó vastag borítékkal a zakózsebében tért vissza Rafe. 

- A lányom macaronja még a párizsit is lealázza, kóstold csak meg! - mondta Benedict, miközben el is vett egyet. Kate a konyhapulton ült, elégedett mosollyal figyelte, ahogy Rafe jóízűen elfogyasztja. Ekkor egy telefoncsörgés törte meg a kellemes csendet. Benedict gyorsan búcsút intett és kiment a teraszra, gondosan ügyelve arra, hogy becsukja maga után az ajtót. Egy nagyon pozitív tulajdonsága az újépítésű házaknak, hogy meglehetően jól hangszigeteltek. 

A kínos csend félelme alaptalan volt. Rafe a lányhoz fordult, elégedett mosollyal az arcán közeledett hozzá. Ő is érezte azt, amit Kate abban a kézfogásban: a hajlandóságot. Hisz mi mást akarna két vonzó húszéves egymástól? És ki vagyok én, hogy ezt elítéljem? 

- Ez tényleg nagyon jó volt. - monta Rafe, mélyen Kate szemébe nézve. Kis hatásszünet után még az ujjait is lenyalta. Ám Kate sem volt már kezdő, nem pirul el egy efféle célzástól, sőt, állta Rafe tekintetét, hangtalanul várva a folytatásra. Ez volt Kate, egy kifinomult, a végsőkig úrihölgy. Kicsit maradi, furcsán ötvöződik benne a feminizmus és a megszokott nemi normák elfogadása. 

- Este tartok egy kisebb bulit. - kezdett bele mondandójába Rafe. - A sziget legjobbjai lesznek csak ott, sok sok whisky, sör és hasonlók társaságában. - kacsintott. Kate megdöntötte a fejét, egy félmosollyal jelezte, érti a célzást, amit a "hasonlók" szó rejt. - Mint mondtam - köszörülte meg a torkát Rafe - a legjobbak ottlesznek, ezért neked is feltétlenül jönnöd kéne. - fejezte be meghívását. 

- Mindenképp megfontolom. - válaszolt Kate, miközben leugrott a konyhapultról. Ebben a helyzetben tűnt fel igazán, hogy mennyire közel is álltak egymáshoz. 

Nyílt a kertiajtó, Benedict jött éppen vissza a házba. Ezzel együtt Rafe odébblépett néhányat, mint aki éppen menni készült. 

- Viszlát Mr. Lawson! - intett Rafe, majd az ajtóhoz sétált. Kate kikísérte. 

- Tannyhill, este 8. - mondta Rafe immár az ajtóban, röviden és lényegretörően. Kate biccentett, majd becsukta az ajtót a fiú után. Visszament a konyhába a telefonjáért, fel a szobájába, leőlt az ágyára. Össze kellett rendeznie a gondolatait. Két hete van OBX-ben és ma már talált is magának egy egész jó partit, egy gazdag boytoyt és esti programot is. Röviden, öröme leírhatatlan volt. Ez az igazi Kate Lawson: kalandvágyó, pimasz, megkérdőjelezhető ízlésű, de semmiképpen sem gyáva. Eldöntötte, elmegy este Tannyhillbe és meglátja, hogy mi lesz a végkifejlet.