Egyszer egy szép napon Ákombákom kiment a kertbe. Néhány percig sétálgatott majd megtorpant egy pici sárga lény előtt. Nem tudta pontosan, hogy mi az ezért ijedten bámulta egy darabig. Ákombákom nyelt egy nagyot, majd összeszedte magát és a bátorságát és lehajolt hozzá, mire a kis lény odébblépkedett az apró lábaival. Erre megrezzent Ákombákom, hiszen nem tudta, hogy mire készül ezzel a mozdulattal az állatka. Sóhajtott egyet. Lassan elkezdett közeledni az állat felé a kezével remélve, hogy nem fog elfutni, mivel már nagyon érdekelte Ákombákomot, hogy mi is lehet az. A lény megdermedt. Félt Ákombákomtól de valami azt súgta neki, hogy ne tartson tőle, mert nem fogja bántani őt. Így is tett, óvatosan odament Ákombákom kezéhez és felmászott rá. Ákombákom erre nagyon megörült és szépen lassan közelebb emelte az arcához, hogy jobban megnézhesse a lényt. A rák erre cigány módon leköpte Ákombákom kis fasszopó pofáját és akkorát harapott a bal fülcimpájába, hogy azon nyomban el is vérzett.
