Különállók

Hurton

Déli fronton:
- Töltényt! ..
- DE NINCS!!

Északi bázison:
- Tábornok! A déli fronton elfogyott a töltény, és a robbanószer.
- Nem tudnak biztonságosan szállítani colsiék, túl sokan vannak most arrafelé.
- De így kifogják iktatni a déli bázist!

Déli fronton:
- Tábornok? Hall engem? Tábornok! Küldjön segítséget, így mindannyiunkat megölik.
- Hagyd abba, nem éri meg. A tábornok már feladta a déli bázist. Már nem érdekli a sorsunk.
- Nem akarok meghalni. Mi lesz a családommal? Mi van hogyha megtámadják az otthonomat? Ki fogja megmenteni őket??!
- Sajnálom.
Mindenkit megcsapott a félelem, még ha eddig nem is, most mindenki az életéért hangoskodott. Volt aki nem várta meg, hogy az ellenség végezze ki, volt aki örült, hogy harc közben halhatott meg. Ám volt egy katona, aki utolsó szusszanatáig harcolt. Nem érdekelte hogy nincs gépfegyvere, közel kerítette magát a suntaiakhoz, és dárdájával szúrta az embereket. Mikor már a bázishoz ért, észrevett egy suntai gyermeket aki édesanyja ölében sír. Ekkor megfordult a fejében, hogy "mégis mikor lehet az emberiség szabad?". Ő már nem bírta ezt tovább, csak imádkozni tudott, hogy az ő szeretteivel nem esik baj. Majd eltalálta egy lövés.
- Ugye segítettem a béke beteljesülésében? - könnye lemosta szeme alól a vért, és mosolyogva átadta magát a halálnak.

1956 szeptember végén Molsin déli bázisát elfoglalta Suntai, így a molsinaiak vereséget szenvedtek és visszavonultak. Suntai hagyta hogy egy ideig békésen éljenek, ez idő alatt kifejlesztették, átépítették a déli bázist, és egy falut, melyet együtt elneveztek Shojninak.

1965 Hurton (Molsinaiak)

- Hé! Az az enyém! Add vissza! - kiáltott egy gyermek, kinek már kiszakadt a gyomra az éhségtől.
- Kell az öcsémnek, nem evett két napja! - szólt vissza, aki kikapta Marcus kezéből a napi adalékát. Egy kislány volt, neve Anaïs.
- Na persze! Nincs is öcséd! Csak a pofádat akarod tömni!
- Marcus! Hogy beszélsz? - szólt rá Hurton egyetlen éttermének tulaja.
- De hisz elvette a kenyeremet Anaïs!
- Mondtam hogy öcsémnek ke- *piewpiew*
.....
- Ez.. puskalövés? - Marcus pánikba esett, ugyanis a lövés a háza felől jött.
- Anya apa ugye jól vagytok.. - futott a házához vezető utcán, majd mikor befordult a házánál egy seregnyi öltönyös férfi állt. A kisfiú annyit látott, hogy édesanyját kirángatják a házból véresre verve, és az édesapját előtte ütik halálra.
- ANYA, APA!.. - Marcus torka szakadtábol üvöltözött, de észrevették az alakok, majd fegyverükkel rögtön rácéloztak a feléjük futó kisfiúra.
- MARCUS VIGYÁZZ! - Anaïs utána ugrott , és megmentette a lövés elől Marcust.
- ANAÏS MÉGIS MIT CSINÁLSZ? ANYUKÁMAT ÉS APUKÁMAT ELFOGTÁK, MOST AZONNAL ENGEDJ EL!
- Nem tehetem. - csordult ki a könnye a lánynak, ugyanis hozzá is közel állt a két szülő, egyikőjük talált rá csecsemő korában. Édesapja a fronton hunyt el, édesanyját kivégezték férje tettei miatt. Anaïst etették, mindent megadtak neki, ami az életben maradáshoz kellett. Kiképezték, Marcussal együtt, de valahogy a leány mindig előrébb állt, akármilyen próbatétel elé állították a két gyermeket. Viszont egy nap Anaïs nagyszüleit megtalálták Sitozban, (Molsinban egy kis falu), ők beköltöztek Hurtonba, és azóta itt nevelik. Marcus apja tudta, hogy majd eljön a nap, amikor a két gyermek marad magára, és egymást kell megvédeniük. Mindig is tudta azt is, hogy Anaïs fogja inkább megvédeni önfejű fiát, mint fordítva.
- Marcus, nem tudunk mit tenni, nincs fegyverünk, nem vagyunk képzett katonák hogy kivégezzünk egy egész brigádot. Csak nézz rájuk! Fegyverrel vannak, nekik csak egy mozdulat vagyunk.
- DE LEGALÁBB PRÓBÁLKOZHATNÁNK! VÉGIGNÉZZEM AHOGY KINYÍRJÁK A SZÜLEIM?
- Marcus tudom milyen érzés, még csak nem is ismertem a szüleimet. De most nem próbálhatsz hősieskedni csak azért, hogy nem kettő, hanem három illető vére folyjon!
- Anaïs, neked nem kellett végignézned, ahogy szenvednek a szüleid. Engedj el.
- Tudom hogy saját kezeiddel akarod őket megölni, de ez csak olyan lenne mint egy öngyilkosság!
- Anaïs nincs erre időnk, a szüleimet előttünk végzik ki!! Ölbe tett kézzel akarod végig nézni??! Engedj el, most azonnal!
A lány fejében megfordult egy s más, természetesen ő sem akarta hogy elveszítse a két fontos személyt, akik megmentették őt, de tudta, hogy Marcus apja Arnaud úgyis azt akarná, hogy visszafogja a fiút.
Arnaudot felrángatták a szekerükre, ő viszont amíg még eszét nem vesztette a sok ütéstől, feleségét Mariat és gyermekét Marcust kereste tekintete. Mariat holtan találta mellette, Marcust látta ahogy Anaïst próbálja eltéríteni az útjából, hogy megmentse szüleit. Azonban Arnaud büszkén mosolygott Anaïsra, könnyel az arcán, majd kitágúltak pupillái.