Nonszensz szerelem (togaocha)

7.

Hamar vége lett az óráknak. Péntek volt, holnap újra találkozok Himikoval. Most ment el pár órája de én már az új találkozót várom. Suli után én értem vissza először a koliba. Ilyen is régen volt. Egyre csak Himiko járt a fejemben, amikor is Mina lépett elém.

-Szia Uraraka. Megbeszéltük hogy ma tartunk egy kis felelsz vagy mersz partit. Jössz te is?
-Persze szívesen jövök. Mikor lesz?
-Hat órakor kezdünk, de akkor érsz ide amikor szeretnél.
-Rendben, ki nem hagynám!

Legalább ez majd eltereli kicsit a gondolataim. Megcsináltam a házit hogy később ne kelljen. Hamar eljött a hat óra. Az egész osztály össze gyűlt lent. Majd Mina kezdett el beszélni;

-Na látom mindenki ide ért időben. Aki nem tudná a szabályokat, egy üveggel fogunk pörgetni és akinél megáll attól kérdezünk. Ki kezd?
-Én!-vágta rá Mineta

Az üveg Yaomomonál állt meg
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte egy perverz mosollyal az arcán Mineta
-Felelek.- sóhajtott Momo
-Mennyi pénzért vennéd le a ruhád?
-Mineta ez a szabályokkal ellenes, viselkedj normálisan!-mondta Ida
-Igaza van! Ja és a kérdésedre a válaszom az hogy semmenyiért soha nem venném le neked a ruháim!-mondta Momo

Yaomomo pörgetett. Az üveg Dekunál állt meg.
-Ne is kérdezd meg, felelek!-mondta deku
-Hmm, ki néz ki legjobban az osztályból?-kérdezte a lány
-Todoroki!-vágta rá egyből a pasija nevét
Már néztem magam a tükörben hogy milyen az arcom de meglepő módon semmi sem történt. Minden oké volt. Nem éreztem hogy fájt volna ez a mondat.

Deku pörgetett. Denki előtt állt meg az üveg.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!-mondta Denki
-Vedd le a zoknid a szájaddal!
-Könnyű!- és egyből megcsinálta a feladatát

Majd Denki pörgetett ami nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte
-Felelek!-mondtam
-Te nem láttál de én téged igen, kit öleltél meg a parkba?
Egyből elpirultam. Ekkor kezdett csak izgalmassá válni a játék. Ez a többiek arcán is látszódott. Nem tudtam mit válaszoljak.
-Egy barátom.-mondtam hiszem ez tűnt a legegyszerűbb válasznak
-Ez így nem rendes válasz! Mond el róla többet!
-Nem ez volt a kérdés!-vágtam rá elpirulva

Majd én is pörgettem egyet és pedig Minánál állt meg.
-Na Mina, felelsz vagy mersz?
-Felelek!
-Ki tetszik vagy tetszett az osztályból?
-Senki! Esküszöm!
-Pff oké. Én vissza megyek a szobámba.
-Na most miért?
-Elfáradtam.
-Béna. Jó éjt.-mondta Mina
Jó éjt-felelt rá az egész osztály
-Nektek is!

Felmentem a szobámba. Sosem zárom be az ajtót, minek? Nem fog senki betörni vagy ilyesmi. Amikor arra a folyosóra értem ahol a szobám volt, arra lettem figyelmes hogy az ajtóm tárva nyitva van. Ki rázott a hideg. Ledermedve álltam a folyosó végén. Majd egyre gyorsabb léptekkel mentem a szobám felé. Az ajtó előtt megálltam. Felkészültem és beléptem. Viszont nem egy betörőt vagy egy rablót láttam. Hanem a világ legrangosabb gonosztevőét Himikot. Az ágyamon ült törökülésben.

-Szia Himiko! Hát te hogy hogy itt vagy?
A lány szó nélkül felállt és magához húzott majd szorosan megölelt.
-Bocsi hogy csak így jöttem. Az egész csapat távol van ma és holnap. Én ma nem lettem volna csak nem akartam egyedül maradni. Így hát eljöttem. Remélem nem gond. -motyogta
-Nem dehogy gond én csak örülök. Hiányoztál...
-Te is nekem.- olyan nyugtatóan mondta hogy elpirultam
Az ajtót nem csuktam be. Akkor nem volt az eszembe, és látszólag Himikonak sem. Nem akartam megzavarni a pillanatot amikor is újra a biztonságot keltő karjaiban lehetek...

-U-uraraka?-motyogta egy ismerős hang
Nem nagyon érdekelt és eszembe sem jutott hogy ki tart a karjai között.
-Hadjál bárki is vagy nem látod hogy elfoglalt vagyok?-feleltem kissé ideges hangon.
-Várjunk csak... Ő nem..
Ekkor esett le hogy Deku áll és nézi ahogy Himikot ölelem. Ő még mondta volna tovább, de a szőke lány ezt máshogy gondolta...
Alig tudtam figyelni a történéseket. Pár perc múlva egy elájult Deku volt a székemhez kötözve.

-Sajnálom, máshogy nem tudtam megoldani. -mondta a szőke
-S-semmi gond. Nem fog emlékezni arra hogy mit látott?
Majd egy üvegre mutatott.
-Az micsoda? -kérdeztem kíváncsian
-Drog, erős drog. Nem fog emlékezni semmire a mai napból ha beadjuk neki.
-Ez nem veszélyes?
-Dehogy veszélyes! Twice, az egyik csapattársamé. Gondoltam egyszer majd kipróbálom, de nem volt időm és merszem sem.
-Akkor csináljuk!-nevettem el magam egy kicsit ezen az egyáltalán nem vicces dolgon
(Írói megjegyzés: nem írom le hogy kell drogozni aki tudja tudja)
Deku miután felkelt, nagy baromságokat kezdett el mondani.
-Hello ti kik vagyoltok? Ufók?-mondta a zöld hajú
-Mondtam hogy erős.- súgta a fülembe Himiko
-Ájcsi ájcsi te ja barátynőm vagyol?
-Mi? Nem! Dehogy! Jézusom!-vágtam rá egyből a választ
Himiko meglepődött, hiszem jól tudta hogy mi történt köztünk Dekuval.
-De gyere csak idje!
-NEM! HADJÁL!
-Akkoj én megyek.
Majd oda jött és a falhoz lökött. Erőszakosan csókolni kezdett.
-H-hadjál, fejezd be! Nem szeretlek! Meleg vagy! Nekem más tetszik!
-Nyem baj olyan kis szexi vagy.
-Kérlek hadj békén.
Himiko ledermedve állt. Nem kellett sok neki, elővett egy kést és Deku lábába szúrta.
-Jesszusom Ochako jól vagy? Sajnálom hogy nem jöttem előbb.
-S-semmi gond...
-Ezt is sajnálom nem tudtam mást tenni. Nem fog emlékezni rá. A sebet ellátom, és persze arra sem fog emlékezni hogy szerezte. Max te beadsz neki egy kamu storyt. Ja és ez nem olyan vészes seb. Túl éli.
-O-oké...
-Hé gyere ide.
Majd szorosan magához ölelt és elkezdte a hátam simogatni. Én sírni kezdtem. Csak sírtam sírtam és sírtam Himiko karjaiban. Majd mikor már elálltak a könnyeim Himiko megtörte a csendet.

-Valamit kéne vele kezdeni...
-Ja, de mit csináljunk?
-Vigyük be a szobájába. Biztos oda indult. Tudod hol van?-kérdezte Himiko
-Aha, vigyük.

Szerencsére senki nem volt sem a lépcsőn sem a folyosón. Így simán bevittük. Nyitva volt az ajtó. Rá tettük az ágyra és vissza osontunk az én szobámba. Kicsit nevettünk hogy már megint mibe keveredtünk. De a nevetést Himiko hamar megtörte.

-Nem akarunk már lefeküdni aludni? Én eléggé elfáradtam.
-De akarok, én is fáradt vagyok.

Majd elmentem fürdeni. Himiko nem ment mert ilyenkor vannak még lent és nem lehetne kikerülni az osztálytársaim. Vissza mentem lekapcsoltam a lámpát és a félig már alvó Himiko mellé feküdtem.

-Jó éjt Himiko.
-Neked is Ochako! Majd egy puszit nyomott a homlokomra amitől teljesen elpirultam és pillangók is voltak a gyomromban. Vajon tényleg szerelmes vagyok Himikoba? Nem, én, én nem vagyok leszbikus. Akkor mi ez az érzés?

Helooo remélem van itt valaki lol na mindegy, bocsánat hogy nem izgik a részek azért próbálkozom, de ha tetszik akkor további jó olvasást!<3