Nonszensz szerelem (togaocha)

6.

Reggel arra ébredtem hogy Himiko szinte teljesen rajtam fekszik. Elpirultam és a gyomromban pillangók jelentek meg. MI TÖRTÉNIK VELEM?

-Himiko, reggel van.-keltettem fel a lányt
-Jó reggelt Ochako!-felelt a szőke
-6 óra van, talán nem vesznek észre ha gyorsan kiosonsz!
-Rendben, nem tudod hova tettem a ruhám?
-Nem hagytad lent a fürdőbe?-kérdeztem aggódva
-Basszus lehet!-mondta kicsit félve
-Le megyek érte, ha kérdezik azt mondom az enyém!
-Oké... bocsi!-mondta lehajtott fejjel
-Himiko, semmi gond!-nyugtattam meg

Reménykedtem hogy senki nincs lent a fürdőbe. Amint be értem egyből megláttam Himiko ruháit. Felkaptam és rohantam is ki egyből. A lépcsőn mentem mert a liftbe biztos hogy össze találkoznék valakivel. Persze a lépcsőn is pont akkor kelett Kirishimának lejönni...

-Szia Uraraka! Mi ez a nagy sietség?
-Öhm szia Kirishima. Hát öm izé...
-Nem kell magyarázkodnod.-nézett Himiko ruhájára a kezemben
Megláttam hogy oda néz hát egyből elpirultam a haja irigykedne rám. A fiú elmosolyodott majd tovább állt. Az arcom olyan piros volt. Gyakorlatilag ha így meglátna valaki azt gondolná halálos beteg vagyok. Felfutottam a maradék pár lépcsőn és benyitottam a szobámba. Himiko éppen a haját csinálta. Olyan gyönyörű volt, éreztem hogy még jobban elpirultam. Ledermedve álltam az ajtóban. A szőke észre vett és pár igazítás után megkérdezte hogy;

-Jól néz ki?
-Gy-gyönyörű vagy...-mondtam dadogva mire Himiko is elpirult
-Köszönöm.- mondta mosolyogva
Oda léptem hozzá és megöleltem. Nem is tudom miért. Ő azonnal vissza ölelt. Megint nem értem miért de elkezdtem a haját birizgálni. Erre ő csak még erősebben ölelt. Felfoghatatlanul jó érzés volt. Akkor abban a pillanatban teljesen boldognak éreztem magam és biztonságban. Majd elengedtem azzal a szándékkal hogy minél hamarabb el kell mennie nehogy észre vegyék. Amíg elmentem fogat mosni felöltözött. Végül úgy egyeztünk meg hogy ki kísérem.

-Ochako...-mondta miközben mentünk lefelé a lépcsőn
-Igen?
-Találkozunk legközelebb is ugye?
-Hát ez természetes! Nagyon jól éreztem magam veled!
Erre a mondatra mindketten elpirultunk.
-Akkor mondjuk holnap? Akkor egy egész napot együtt lehetünk!
-Nekem jó!-mondtam boldogan, mert örültem hogy hamar találkozok vele újra
Egy kicsi ideig néma csend volt majd felé fordultam és már épp készültem mondani valamit amikor is megbotlottam a lépcsőn.

-Úristen Ochako jól vagy??!?!-kérdezte Himiko aggódó hangon és ugyanilyen arckifejezéssel
-Igen, csak egy kicsit beütöttem a lábam.
-Rá tudsz állni?
-Mindjárt meglátjuk...
Majd a lány a kezét nyújtottam felém és felhúzott. Én a nagy lendületben neki estem egy picit. Az orrunk már teljesen össze ért. Az arcunk piros volt. A gyomromban pillangók voltak. Majd realizáltam hogy nem tudok rá állni a lábamra a bokám miatt.
-B-bocsi.-mondtam dadogva
-Semmi gond, szóval rá tudsz állni?
-Nem...
Majd a lány az egyik kezével a két lábamhoz fogott, a másikkal pedig a kezeim alá.
-A szobádba vigyelek vagy ki kisérsz és utánna megoldod valahogy?
-Nem akarom hogy vissza felé menj szóval megyek veled le felé, és nyugodtan tegyél le majd támaszkodok a falhoz.
Majd letett de nem engedte hogy a falhoz menjek hanem megfogta a kezem és a vállára tette. Én egyből bele kapaszkodtam, értettem a szándékát. Majd egy aranyos mosolyra nyílt a szája. Némán sétáltunk még a lépcsőn, a bokám is már vissza állt normális pontjára. Ez jelezve Himikonak elvettem a kezem a válláról. A mosoly az arcán egyből eltűnt. Ez kicsit elszomorított. Nem értettem miért nem mosolygott. Hirtelen megfogtam a kezét nem tudom miért csináltam. A szőke nagyon meglepődött. Majd megint ott volt az a gyönyörű mosoly az arcán. A hátsó ajtóig nem találkoztunk senkivel sem szerencsére. Himiko megállt az ajtó előtt. A szemembe nézett. Majd mielőtt akármit is csinált volna és megöleltem. Látszott rajta hogy ő is így akart tenni. Elengedtük egymást és Himiko egy puszit nyomott az arcomra. Egyből elpirultam és a velem szemben álló szőke is. A gyomromban pillangók voltak. Vajon...én...szerelmes... vagyok...Himikoba? Nem volt időm ezen gondolkodni, mert a piros hajú megszólított.

-Hé Uraraka!
-Mi, ha, mi? Ja öm szia Kirishima!
-Megyünk együtt a terembe? Katsuki itt hagyott.
-Elaludtál?
-Ja.
-Akkor menjünk.-mondtam

Némán sétáltunk egymás mellett. Pedig nagy "pajtások" voltunk. Na de mindegy is. Valami hülyeségről beszéltünk. Én végig reménykedtem hogy nem fog rá kérdezni a reggelre. De hát persze csak azért is meg kérdezte.

-Szóval Uraraka, ami reggel volt, arról kéne tudnom vagy az a saját ruhád volt?
Nagyon erősen gondolkodtam hogy mit válaszoljak.
-Az enyém volt!-kamuztam ügyesen
-Oké, de tudod hogy nekem elmondhatod ha valaki volt veled! Én már csak megértem.
-Tudom, és ha így lesz nem fogom titkolni!
Kirishima szobája volt mellettem, gondom ezért akarta tudni. Beértünk a terembe. Én egyből a helyemre mentem, Kirishima még egy bocsi puszit adott Bakugounak amiért elaludt. Nagyon aranyosak...

Na hát sziasztoook olvasóim. Bár tudom hogy jelenleg még nincsenek mivel az email címemmel valami hiba van (erre most jöttem rá) szóval ha ezt látjátok sikerült megcsinálnom xd es tudom hogy ez egy rövidebb rész lett amiért bocsi is!